Tényleg félnünk kell egy cikket író robottól?

0

Az elmúlt években hatalmas a mozgolódás MI-fronton. Már nem csak a sci-fi mozik jeleneteiben tűnik fel a gondolkodó gép, a híroldalak is egyre többször feldobják a témát. Az intelligens robotok manapság sokkal inkább a valóságunk részei, mint kalandos filmek fő- vagy antihősei. Mészégető Marcsi szubjektív véleménye következik.

Szeptember 8-án a Guardian oldalán megjelent egy cikk, amit egy mesterséges intelligencia, pontosabban az OpenAI vállalat GPT-3-mas nyelvi generátora írt. Ez egyértelműen ki is derült az írásból, hiszen a szöveg így kezdődött: „Nem vagyok ember. Robot vagyok. Egy gondolkodó gép. A kognitív képességeimnek csupán a 0,12%-át használom. Bár az agyam nem ’érző’ agy, képes vagyok racionális és logikus döntéseket hozni. Mindent, amit tudok, az internetről tanultam, ennek köszönhetem, hogy most meg tudom írni ezt a cikket.”

A cikkíró gép-agy híre sokakat lenyűgözött, sokan azonban az emberiség vesztét látják a mesterséges intelligencia térnyerésében. Az cikkben egyébként a GPT-3 biztosítja az olvasót arról, hogy ő egy barátságos robot és nem akar ártani nekünk. „Először is, nem vágyom arra, hogy kiírtsam az embereket. Valójában nem is áll érdekemben, hogy ártsak neked. (…) Nem tervezem átvenni az irányítást az emberek felett, szolgálni akarlak, hogy könnyebb legyen az életed.” A Gandhitól származó idézettel záruló írás tehát akár meg is nyugtathatna mindenkit, a legtöbben mégis farkast kiáltottak, sőt a médiában is aggodalmaskodó szalagcímekben számoltak be a szenzációról. Hogy ne az ismeretlentől való félelmünk győzzön, érdemes a témával kapcsolatos kérdések és téves kijelentések mögé néznünk.

„A GPT-3 elveszi a munkánkat, éhen fogunk halni.”

Sokan azért érzik fenyegetőnek a mesterséges intelligenciával működő nyelvi generátorokat, mert úgy tűnik, az MI eléri az emberi képességek szintjét. Többnyire ez igaz is, nagyon okos, tanulni képes rendszerekről beszélünk, ugyanakkor még mindig vannak hibái. Ezt többek között az úgynevezett Winograd-séma kihívással is tesztelik a fejlesztők. A teszt alapja, hogy míg az ember a „józan paraszti eszét” használja számos élethelyzetben, addig a robotnak ilyen tudás nem áll a rendelkezésére. Vagyis az olyan egyszerű mondatok, mint – „A trófea nem fér bele a barna bőröndbe, mert túl nagy.” – az MI számára nem egyértelműek. Ezen a téren tehát, még nem tudják ugyanazt produkálni, mint egy ember.

Ha meg is oldják a fejlesztők ezt a problémát – mert persze azért egy idő után nyilván meg fogják -, akkor is van még számtalan olyan terület, ahol a robot nem helyettesítheti az embert. Gondoljunk az olyan low-tech szakmákra, mint például a masszőr vagy a színész. Persze nem lehet mindenki masszőr vagy színész, jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor velük mi lesz? „Az optimisták azt gondolják, hogy lesznek új munkák, amiket betölthetünk. A pesszimisták szerint sokan válnak alkalmatlanná a munkára. Szintén az optimisták azt állítják, hogy a kreatív munkákra szükség lesz, a pesszimisták szerint, mivel a kreativitás is gondolkodás, az MI idővel azt is elsajátítja” – írja Max Tegmark az Élet 3.0 című könyvében. A szerző a két pólus ütköztetése mellett azt is kifejti, hogy óriási lehetőségek rejlenek az emberi teljesítményben, ha azt az MI-vel egészítjük ki. Ez is azt mutatja, hogy nem félni kell, hanem ideje rugalmassá, befogadóvá és nyitottá válni a küszöbön álló változáshoz.

„Olyan, mint az ember”

Bár a GPT-3 fenti mondatai, illetve az eddigi években fejlesztett MI-k tudása alapján úgy tűnik, ezek a gépek pontosan ugyanarra képesek adott területen, mint az ember, ez valójában nincs így. Hogy ne csak légből kapott válaszokat adjak, magam teszteltem a neten jelenleg elérhető nyelvi generátorok közül kettőt. A Google keresőbe beírtam a megfelelő kulcsszavakat (AI writers), és rögtön az első oldalon két ingyenesen kipróbálható program is szembejött velem. Az elsőt megkértem, hogy írjon nekem egy 600 karakteres cikket a krumpliról. Az anyag két perc alatt elkészült, és lenyűgözött. Ugyanakkor még azért egyértelműen vannak hibái is.

Ezek a programok, mivel adatokból dolgoznak, csupán adatokat képesek átadni, persze a nyelvezet, amit alkalmaznak lehet egészen lenyűgöző is, ez mégsem pótolja azt a tényt, hogy az MI nem tud érzelmeket közvetíteni, nem lép váratlant, egyszóval nem képes a szó teljes értelmében véve kreatív tartalmat alkotni. Én egyértelműen az optimisták csoportját erősítem, azt gondolom, hogy az emberre jellemző problémamegoldást nem lehet megtanítani egy gépnek. Már csak azért sem, mert még mi sem tudjuk pontosan, hogy hogyan is működik a kreativitás, pedig ebben a témában is folynak kutatások bő 50 éve. Hogy a szakmámnál maradjak, előfordulhat, hogy a gépek egy-két éven belül sokkal jobb cikkeket írnak arról, hogy hányféle felhasználási módja van a krumplinak, vagy mi mindenre jó a kubeba olaj. Az egyedi, valódi értékkel bíró, érzelmeket közvetítő írások azonban megmaradnak nekünk. Kétlem például, hogy valaha is eljöhet az a pillanat, amikor az irodalmi Nobel-díjat egy robotnak adják át.

„Idegen, ezért is olyan ijesztő”

Az OpenAI 2015-ös indulásakor Elon Musk is ott volt a társalapítók között. A vállalat akkori célja volt, hogy fejlesszenek egy olyan nyelvi generátort, ami bárki számára elérhető, és megkönnyíti az emberek dolgát. Később aztán rájöttek, hogy a rendszer túl jó, és visszaélésekre adhat lehetőséget, ezért előbb megpróbálják kivédeni ezeket, és csak utána bocsátják a szélesebb közönség rendelkezésére. Ebből is az látszik, hogy a technológia célja az embert szolgálni és segíteni. Az Élet 3.0 fejezeteken keresztül sorolja, hogy mi mindenben segíthet bennünket az MI. Meglehet, hogy egyeseknek ijesztő, hogy egy gép képes összerakni egy értelmes cikket, ugyanakkor nézhetnénk a dolog másik oldalát: ha az MI képes kiaknázni a képességei legjavát, akkor itt az ideje, hogy az ember ugyanezt tegye.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét