Mostanra nagyjából kőbe vésett ténynek tekinthető, hogy a mobilos világban két fő operációs rendszer “hajtja” az eszközöket, az iOS és az Android. Azt viszont már régóta rebesgetik, hogy a Google az utóbbi helyére szánja azt a titokzatos új rendszert, amit a színfalak mögött már évek óta reszelget.
De miért is kéne leváltani az Androidot?
Amikor az első próbálkozások (például a Palm OS vagy a Windows CE) után megjelentek a mai értelemben vett okostelefonos rendszerek, egy idő után kiderült, hogy az Apple által fejlesztett iOS, valamint az alapvetően nyílt forráskódra épülő, de a Google által felkarolt Android marad meg hosszabb távon a készülékeken. Az Apple továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy iOS-t csak saját eszközeire lehessen telepíteni, tehát tulajdonképpen igyekszik biztosítani azt, hogy hardver és szoftver között a lehető legszorosabb kapocs maradjon. Az is látszik, hogy az almás cég akkor és úgy változtatja az iOS felépítését és funkcióit, amikor megtervez és kiad egy új eszközt. Máshogy működik a kamera? Bejött egy új adathálózati modell? Beépítem az eszközbe, és átalakítom hozzá a rendszert, minden működik tovább. Eközben a Google más utat keresett, ami üzletileg jó ötletnek tűnt, csak épp nem követhető a végtelenségig.
Az Androidot ugyanis a Google licenceli egy tonna készülékgyártónak a Samsungtól a számunkra akár ismeretlen kínai cégekig. Ezek pedig egy csomó szinten eltérő eszközöket adnak ki, más a kamerájuk, máshol vannak és mást tudnak a gombok, különféle módon oldják meg a biztonságot vagy épp az áramellátás optimalizálását. Ráadásul a nevesebb gyártók azzal is igyekeznek kitűnni, hogy az Android “tetejére” saját felhasználói felületet ültetnek, amely kiemeli az adott modell extráit. Épp ezért, míg az aktuálisan kompatibilis Apple-eszközök szinte mindegyikén ugyanaz az iOS-verzió fut, Androidból annyiféle kering világszerte, hogy számon tartani sem könnyű – hát még appokat optimalizálni, biztonsági funkciókat egységesíteni úgy, hogy nagyjából mindegyik verziót lefedje.
De nem csak emiatt fájhat a Google feje, hanem olyasmi miatt is, amit az Apple vagy nem tervez csinálni, vagy ha mégis, akkor házon belül teszi. Ez pedig az eszközök egyre erősebb diverzifikációja. Bocsánat, ez annyira szép szó, hogy le kellett írni, de alapvetően arról van szó, hogy mobilok mellett már egyre több olyan eszköz van, ami futtat, vagy futtatni szeretne valamilyen Android verziót az óráktól az autók fedélzeti rendszerein át az IoT eszközökig, mint amilyenek például az okosotthont vezérlő eszközök vagy épp a közlekedést automatizáló kütyük.
Az Apple hardver-szinten nem szállt be erre a piacra – legalábbis még, mert ugye ki tudja, mi fortyog épp az almás üstben. Ha pedig kiadnak valami új hardvert, általában az iOS valamilyen módosított változatával lefedik (lásd az Apple Watch-ra optimalizált Watch OS-t, vagy legújabban az iOS-től különvált, iPadOS-t a tableteken). Ha azonban a Google szeretné ugyanezt meglépni a kismillió hardvergyártó okoshangszóróin, óráin, intelligens termosztátjain és ki tudja, mi egyében, akkor bizony egy idő után ott áll egy csomó, egymástól mindenfélében eltérő, Android-alapú rendszerecskével, ami nem épp egészséges. Képzeljük el ezt úgy, mintha nem egyféle Windows 10 lenne, amivel a Microsoftnak törődnie kell, hanem Okosmérleges Windows 10, Elektromos Biciklis Windows 10 vagy épp Lépésszámlálós Windows 10. Egy ilyen szétszórt környezetet lehetetlen hosszabb távon fenntartani, fejleszteni, javítgatni, meg egyébként értékesíteni sem épp könnyű.
Robot helyett Krisztus vércseppje
Előre leszögezzük, innentől csak “okos találgatások” következnek, ugyanis a Google saját magához képest valami extrém módon titkolózik a Fuchsia nevű új rendszer fejlesztésével kapcsolatban. Ennyit lehet tudni, hogy jó ideje készül, és néhány apróságot, a többi néma csend. De mit is lehet tudni erről a furcsa nevű rendszerről egyáltalán?
A Fuchsia név eleve furcsa, még az is lehet, hogy megjelenésekor kap egy hivatalosabbat, és ez csak amolyan munkanév, mint amilyen a Windows 10 verziók esetében volt a Threshold, a Redstone vagy a Santorini, amiket a kiadás után már a kutya sem használ. Egyébként a Fuchsia egyrészt jelenti a fukszia nevű virágos növényt, amelyet magyarul Krisztus vércseppje néven is ismerhetnek, nemzetközi elnevezését pedig egy német orvos-botanikusról Leonard Fuchs-ról kapta. Emellett pedig jelent egy színárnyalatot is (amely egyébként meglepően közel áll egy bizonyos magentához, ám ahhoz képest kicsit a pink felé tendál). De ennyit a növény- és színhatározóról, nézzük a rendszert!
Hivatalosan a Google annyit ír a Fuchsiáról, miszerint ez egy “fejlesztés alatt álló operációs rendszer, amely biztonságos, könnyen frissíthető, befogadó és pragmatikus”. Ez mondjuk elég jól hangzik, és már a 2016-os első bejelentéskor nagyon sokan gondoltak bele nagyon sok mindent. Főleg a befogadó (eredetiben inclusive) jelzővel játszadoztak el sokan, mondván, egy olyan rendszer készülhet, amely egybefog a mobilokon kívül egy rakás egyéb eszközt a tévétől az önvezető autóig, mégpedig úgy, hogy legfeljebb csak kinézetében különbözik majd az adott felhasználásnak megfelelően, de nem különálló rendszerecskékre tagolódik, hanem mindenhol ugyanazt a “motort” használja majd. Ráadásul az inkluzív és a frissíthető egyben azt is meglebegteti, hogy ha valaki egy újfajta eszközt jelentet meg, arra is gyorsan átalakítható a Fuchsia anélkül, hogy különálló szoftvert kellene hozzá írni.
Szintén sokan gondolkoztak el azon, ez lesz-e a Google azon törekvéseinek megvalósítása, hogy jóval korábbi, de azóta sem teljesült tervei alapján összevonja az Android és a Chrome OS világát, tehát még laptopokon és PC-ken is pontosan ugyanaz a rendszer fusson, mint mobilokon vagy egyéb kütyükön.
Öt éve teljes titokban
A 2016-os bejelentés után kiadtak egy nagyon alapszintű forráskódot, amelynek az volt a célja, hogy demonstrálják, milyen lehetőségek vannak egy olyan operációs rendszerben, amit nem az Android toldozgatásával, hanem teljesen az alapokról felépítve készítenek el. De még maga a Google is hozzátette, hogy a végleges Fuchsia teljesen eltérő lehet ettől, a kód csupán az alapokról építkezés koncepcióját volt hivatott érzékeltetni.
Most viszont elkezdtek felbukkanni olyan jelek, amely szerint a projekt kifejezetten előrehaladott állapotba került. Egyrészt a Google megnyitott egyfajta ajtót a külső fejlesztők előtt, amelyben információt adnak a rendszer tudásáról, és ez alapján visszajelzésekkel segíthetik a végleges változat reszelgetését. Ugyan a jelentkezőknek esélyesen egy Lenin-összes méretét meghaladó titoktartási nyilatkozatot kell aláírnia, annyi azonban kiszivárgott, hogy az Androidtól eltérően nem Linux alapokra épülő környezetről van szó. A Google ehhez azt tette hozzá, hogy mindez valós, de ettől még tud majd Linuxra és akár Androidra írt appokat futtatni úgy, hogy eközben sem a teljesítményre, sem a biztonságra nem lehet panasz.
Emellett a készülő verziók közül az idén januárban összerakott megkapta a releases/F1 nevet, ami az első “számozott”, ez pedig a Google korábbi fejlesztései (például a Chromium) állomásait tekintve azt jelenti, hogy komolyan felgyorsultak az események: márciusban már a releases/F2-nél tartott a projekt és állítólag a zárt tesztfázisból visszaérkező információk alapján hamarosan az F3 is megérkezik. Ez pedig azt jelentheti, hogy hamarosan készen állhat egy olyan Fuchsia verzió is, amely, ha még nem is véglegesként, de egy nyíltabb tesztkörben már megmutathatja magát.
Lesz belőle álomrendszer?
A hihetetlen titokban zajló készülődés miatt egyelőre továbbra sem tudni, mi igaz a fenti felvetésekből a projekt célja, a támogatott eszközök és a funkciók terén. A legtöbb szakmabeli és elemző azonban kitart amellett, hogy egy sokrétűbb, de egységesebb rendszer készülhet a Google műhelyében. Ez pedig nagyon messzire vezethet. Gondoljunk csak bele, mennyire könnyű lehet például sokféle eszközre közös app-környezetet fejleszteni – például, ha egyaránt Fuchsiát futtat az okosautó, valamint az okosvárosok kamerái és a közlekedés-irányító rendszerek. Ebben az esetben egy “mindent mindennel” organikusan összekötő szoftverkörnyezetet lehet rá készíteni, ahol az összes hardver és alrendszer a lehető legközelebbi kapcsolatban lesz egymással. Ha pedig tényleg egy Chrome OS-t is felváltani akaró újdonságról beszélünk, akkor ez még a laptopok és az asztali gépek terén is komolyan megkavarhatja a piacot, amelyet a Windows és némelyest a Mac OS ural. Ha jön egy olyan rendszer, ami pontosan ugyanaz a telefonon és a PC-n, az összekapcsolhatóságnak és átjárhatóságnak teljesen új szintjeit lehet elképzelni (bár azért csendben jegyezzük meg, ilyesmivel a Microsoft is kísérletezett, aztán csúnyán átesett saját lábán – de azóta eltelt több mint egy évtized, szóval a Google simán tanulhatott eleget az esetből).
Szóval egy a lényeg: bármit is tud majd a titokzatos “pink virág”, a hosszú évek óta titokban összerakosgatott alapok után már tényleg hamarosan megismerhetjük. És nagyon, sőt, nagyonnagyonnagyon kíváncsiak vagyunk. Szinte már fukszia-színű a fejünk az izgalomtól.
