Egy játékos perifériákat bemutató cikkben már pedzegettük a kérdést, de most megvizsgáltuk tüzetesebben: tényleg még mindig gyengébbek a vezeték nélküli egerek?
Itt az ősz, a nyaralás után a munka és az iskola időszaka, ami mellett sokan keresnek újra kikapcsolódást a videojátékokban (vagy akár azok profi kiteljesedésében, az e-sportban). A játék pedig egyeseknek olyan, mint az ismert mondásban a humor: nem ismernek benne tréfát. Fontos a siker, a hatékonyság, a jó eredmény – van, akinek csak a saját mércéje miatt, másoknak pedig azért, mert másokkal szeretné összemérni a tudását, akár amatőr, akár e-sportos szinten.
A mai játékokban talán minden eddiginél fontosabb a gyorsaság és a pontosság: egy másodperc tört része is számít akkor, ha például egy lövöldözős játékban hamarabb célozzuk meg az ellenfelet és húzzuk meg a virtuális ravaszt, mint ahogy ő teszi meg ezt felénk. A gyorsabb találat vagy a pontosabb célzás pedig nagyrészt a perifériákon múlik, tehát azokon a vezérlőeszközökön, amelyekkel a játékot arra utasítjuk, hogy hajtson végre egy adott funkciót.
A vezeték mindenek felett?
Pont a fenti kritériumok miatt a játékosok számára nem feltétlenül jelentett hatalmas előrelépést, amikor a hagyományos, vezetékes perifériák mellett megjelentek a vezeték nélküli változatok, amelyek ugyan kényelmi szempontból mindenképpen előrelépést jelentettek, de nem feltétlenül hozták azokat az értékeket, amelyeket a jól bevált “drótos” társaik. Ennek több oka is lehetett: egyrészt az mindenképpen némi extra időbe kerül, amíg a vezeték nélküli kapcsolat felépül a számítógép és egy periféria között, és ugyanígy mindig egy kis időbe telik az egyes kattintásokról szóló információt eljuttatni a gépig.
A jelenlegi vezeték nélküli egerek általában kétféle technológiát használnak, a hagyományos Bluetooth valamelyik változatát, illetve különálló wireless kapcsolatot egy USB vezérlőn keresztül. Az általunk tesztelt Thermaltake Argent M5 Wireless egér már az új generáció képviselője, ugyanis mindkét szabványt tudja, a Bluetooth 5.0 mellett egy 2.4 GHz-es USB dongle is rendelkezésre áll, a gyártó a játékokhoz egyértelműen ezt a kapcsolódási módot ajánlja, így mi is ezt próbáltuk ki. Emellett, kontrollként ugyanazokban a játékokban használtuk a gyártó vezetékes gaming egerét, az Argent M5 RGB-t is, hogy össze tudjuk hasonlítani, érezhető-e bármilyen különbség “élesben”.
Az M5 Wireless villámgyorsan kapcsolódott az USB vevőhöz, és a Thermaltake szoftverével együtt könnyen megtalálták egymást. Kíváncsiságból elkezdtem távolabbról használni az egeret a géptől: a gyártó nagyjából 10 méteres hatótávolságot írt, de konkrétan még a másik szobából is kifejezetten jól működött a kapcsolat, nem volt érezhető akadás – ennél messzebb pedig azért nem vittem, mert egyrészt nem lehetett messzebbre menni az irodában, másrészt pedig eleve ki játszik tizensok méterre a géptől és monitortól?
Innentől jött a virtuális puding próbája. Három olyan játékot is beüzemeltünk, ahol fontosak a finom és pontos mozdulatok, valamint a gyors reakció: az Apex Legends, a Battlefield V és a Call of Duty: Modern Warfare új kiadása is megizzasztotta a perifériát, és mindhárom játékban ugyanannyi ideig próbáltuk a vezetékes és vezeték nélküli egeret is. Eközben igyekeztünk a “dróttalan” próba közben olyan körülményeket teremteni, amelyek elvileg gondot okozhatnának egy vezeték nélküli kapcsolatnál: többek között bekapcsoltunk egy csomó egyéb olyan eszközt a közvetlen környezetben, amely hasonló frekvencián valamilyen wireless kapcsolatot használt, valamint a játékra használt gépet az egérrel együtt más és más helyiségekbe költöztettük, ahol a vasbeton falak, bútorok és egyéb tereptárgyak is beleszólhatnak egy vezeték nélküli rendszer hatékonyságába.
A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy a korábbi sztereotípiák bizony már rég nem érvényesek. A Thermaltake Argent M5 Wireless pontosan ugyanazt a sebességet és pontosságot hozta, mint vezetékes testvére, az Argent M5 RGB. Természetesen próbáltuk mérni is a kattintások regisztrálásának sebességét, de arra jutottunk, hogy itt már az emberi gyorsaság határai szabják meg a hatékonyságot, nem pedig a kapcsolat sebesége.
Okos ötletekkel nincs ok az aggodalomra
Egyetlen terület lehet, ahol esetleg még jogos lehet a vezetéknélküliség mellőzése, ez pedig az, hogy a wireless eszközöknek saját áramforrásra van szükségük, és az valóban kellemetlen, ha épp a legfontosabb e-sport meccs kellős közepén kezd lemerülni az egér. Szerencsére a modern eszközök már többféleképpen is segítenek elkerülni ezt a problémát, amit az Argent M5 Wireless esetében is megtapasztalhattunk. Egyrészt eleve nagyon jól bírja az akku: a legpontosabb, USB 2.4 GHz kapcsolat mellett is 36 órát ígér a gyártó, ez Bluetooth kapcsolatnbál akár 52 óráig is felszaladhat. Ugyanezt akár 100 és 200 órára is felhúzhatjuk, ha nem használjuk az RGB világítást. De a legjobb megoldás az, hogy az M5 Wireless is egy mozdulattal hagyományos, vezetékessé alakítható az egér “orrában” elhelyezett USB-C csatlakozó segítségével. Ezáltal egyrészt használat terén is teljes értékű vezetékes periféria lesz belőle, másrészt kattintgatás közben is képes tölteni az akkut.
Végszóként tehát, ha modern hardverekről beszélünk, a vezetékes és vezeték nélküli változatok sebességbeli különbségei, valamint az esetleges interferenciák hatásai elhanyagolhatóak, és ha mégis észlelünk ezekből bármit, az extra vezetékes üzemmóddal ezt is helyrehozhatjuk. Ezáltal a tesztek után mindenképpen látható, mennyire sok előnye van a vezeték nélküli változatnak, ezt kezdtem használni wireless módban mindenféle általános feladatra (ráadásul utazás közben sok tekintetben kényelmesebb is így egerészni), ha pedig extrafontossá vált a pontosság és gyorsaság, esetleg aggódni kezdtem az akku töltöttsége miatt, a vezetékkel pillanatok alatt harcra készre faragtam a perifériát.
Tehát ha az a kérdés, hogy játékra, e-sportra még mindig kell-e a vezetékes egér, vagy jól használható-e a vezeték nélküli változat is, így 2023-ban már egyértelműen az a válasz, hogy egy megbízható gyártó jó minőségű eszközét választva nem kell aggódni ezen a téren.
