5G és gigabit: folyamatos gyorsulás a távközlés világnapján

1838-ban még az is csodaszámba ment, hogy végre a postakocsival hordozott levelek helyett távírón, percek alatt érhet célba az üzenet. De még az akkori, ujjongó szakemberek számára is színtiszta sci-finek hatna, ha elmesélnénk, hol tartunk 2021-ben, és mi mindent ünneplünk a távközlés világnapján.

A távközlés mindig is fontos eleme volt az emberiség fejlődésének, elengedhetetlen volt a politika és gazdaság kezelése, a kultúra elterjedése és a társadalmi folyamatok felgyorsulása szempontjából egyaránt. 1838 előtt tényleg napokat, de nagy távolságok esetében akár hónapokat is kellett várni egy-egy üzenet célba érkezésére. Ezután jött a morze-kódos, percek alatt dekódolható távíró, melynek alapján az első általános távíróvonal Baltimore és Washington között 1844-re készült el, végül 1876-ban Alexander Graham Bell első telefonhívása, amely már közvetlen hang-kapcsolatot is lehetővé tett. És itt jött egy nagy szünet, hiszen a kétirányú kontaktusok terén nagyon sokáig meg is ragadt a hang-hang összefonódásánál a tudomány.

Persze időközben a tömegkommunikáció is feltört, hiszen először a rádió és a mozi, majd a televízió is behálózta a világot, ám ezek csupán egy irányban működtek. Azt, hogy esetleg valakit fel lehet hívni élő, mozgóképes formában, csupán a fantasztikus regények képzelgésének tekintették, ahogy az internet fogalmát pedzegető ötletek is csak a könyvek lapjain vagy a filmekben jelentek meg. Sokáig úgy tűnt, hogy a tele- és a tömegkommunikáció két külön vágányon halad majd, amíg világ a világ.

A kisdobos és az internet

A ma már általánosnak számító jövő valószínűtlenségére hadd hozzak egy személyes példát. Jómagam 1982-ben találkoztam először az internet fogalmával, amikor kisiskolásként, kisdobos-igazolványom birtokában elmentem a könyvtárba, és érdekes borítója alapján kikölcsönöztem Francis Carsac Sehollakók című sci-fijét, amit a François Bordes néven született író ráadásul jóval korábban, 1954-ben jelentetett meg. Hogy is lehet ez? Természetesen Carsac írása még az elődnek számító Arpanet létrehozását is megelőzte, színtiszta fantázia-szülemény volt, a Földről véletlenül egy másik bolygóra kerülő főhősnek magyarázza el saját bolygójának történetét idegen barátja:

“Souilik ekkor egy számlapon egy sor olyan mozdulatot tett, mint mi, amikor egy telefonszámot tárcsázunk, csak jóval bonyolultabbakat. A tejüveg lapok egyike megvilágosodott, és képek jelentek meg rajta: pontosan olyan pattintott kőszerszámok, mint amilyeneket a mi barlangjainkban tártak fel az ásatások.
– Az imént egy hivatkozási számot tárcsáztam – magyarázta Souilik -, és az archeológiái könyvtár ide vetíti a szükséges dokumentumokat.” (Gyáros Erzsébet fordítása, Kozmosz Fantasztikus Könyvek)

Atyaég – mondtam ezt olvasva. Milyen csodálatos is lenne egy olyan hálózat, amely pillanatok alatt képes távolról, az utasításaink alapján képeket, vagy akár mozgóképeket a lakásunkba vetíteni! Aztán letettem a könyvet és megnéztem a fekete-fehér tévén az esti mesét, és visszatértem az aktuális rögvalóság keretei közé. Fogalmam sem volt, hogy még az olvasottaknál is sokkal többre lesz képes a technika 2021-ben, amikor ezt a cikket egy mindössze 1 kilós, hordozható számítógépen írom, maga a dokumentum pedig “a felhőben” tárolódik, valahol egy távoli szerveren. Ráadásul, amikor átnézés után visszakapom, esélyesen egy telefon képernyőjén olvasom végig újra, miközben egy parkban ülök a fűben. Ha pedig valamit meg kell beszélni vele kapcsolatban a kollégákkal, ott helyben rábökök az arcképükre, majd videós konferenciahívással tárgyalunk. Nesze neked, Souilik!

Hang, kép, adat – minden egyben

A távközlés ma már nem csak egyetlen “érzékszervet” érintő folyamat. Pont az a nagyszerű benne, hogy bárki által elérhető módon elérhetünk egy olyan megoldás-csomagot, amelyben kedvünk és igényeink szerint dönthetjük el, milyen kommunikációs módszer felel meg nekünk leginkább… vagy akár ezek közül egyszerre több is. Egy videóhívás közben megoszthatjuk a kijelzőnket a partnerekkel, egy telefonon említett fájlt pillanatok alatt mi magunk is letölthetünk, de akár nézhetünk közösen filmet, vagy játszhatunk együtt olyanokkal, akik a világ túlfelén élnek.

Az ilyen kommunikációhoz szükséges eszközök mellett persze elengedhetetlen az is, hogy milyen hálózatok szolgálják ki a hívásokat, multimédiás alkalmazásokat, csevegést, fájlcserét és minden egyebet. Manapság még kéz a kézben jár a vezetékes és vezetéknélküli megoldások alkalmazása, mindkettőnek megvannak az előnyei és “kedvenc” felhasználási területei.

A Telekom vezető szereplő a hazai távközlési piacon. 1989-ben alakult meg jogelődje, a Westel Rádiótelefon Kft., ami a legelső hazai mobiltelefon szolgáltatást nyújtotta a 0660-as előhívószám segítségével, 51%-os Matáv tulajdonrésszel. 1991-92-ben a korábban csak Budapestre korlátozódó hálózatot vidékre is kiterjesztették, így 1993-ra már az ország nagy részén használhatóak voltak a Westel vonalai. 1994-ben piacra lépett a Westel 900 GSM. és a Pannon GSM is, őket 1999-ben követte a Vodafone. 2004-ben a Westel arculatváltáson esett át, és többségi tulajdonosa, a Deutsche Telekom márkanevét átvéve T-Mobile-ként született újra.

A történet itt kezd valóban izgalmas és aktuális lenni, hiszen 2012-ben a szolgáltató – akkor már Telekom márkanév alatt – Magyarországon elsőként indítja el a 4G-t. Manapság több eszköz egyidejű használatakor már akár 2 Gbps sebességű otthoni internet is elérhető, emellett pedig a mobilkommunikáció területén lezajlott egy újabb forradalom: elindult az 5G-hálózat, amelyen villámgyorsan és tumultus nélkül kommunikálhat az embereken kívül az összes internetre kapcsolódó eszköz – az okostévétől az intelligens villanykörtéig.

Dróttal és dróttalanul

Vezetékes “fronton” ma már az optikai kialakításnál tartunk, amely szép lassan nyugdíjba küldi a rézkábelt: A Magyarországon található ötmillió előfizetői végpont 40 százalékán a Telekom már képes gigabites sávszélességet biztosítani, és az arány napról napra folyamatosan növekszik. A réz és a koax helyett az optikai kábel belsejében néhány tíz mikrométeres üvegszálon keresztül fényimpulzusok továbbítják az adatokat. Ez a jelenlegi legfejlettebb vezetékes technológia, természetesen internetprotokollt használó tévészolgáltatásokat is lehet nyújtani rajta, akár másodpercenkénti 2 gigabites sebességgel.

Korábbi cikkünkben Somogyi Zsolt, a Telekom rézhálózatok kivezetésével foglalkozó szakembere is megerősítette: a korábbi vezetékes megoldásokat már nem nagyon lehet gazdaságosan tovább tuningolni, elérték a képességeik határát, ennek megfelelően a vállalat stratégiai célja, hogy minden ügyfelének biztosítani tudja a gigabitképes hálózati hozzáférést Magyarország teljes területén. Mostanra már több száz olyan hazai település van, ahol az ügyfelek többségét átállították optikára.

Mi lenne velünk nélküle?

Manapság már mindennek van világnapja, miért pont a távközlés maradna ki? A fontosságát talán a legjobban azzal lehet szemléltetni, ha belegondolunk, milyen lenne az élet nélküle. Ne csak azt képzeljük el ilyenkor, hogyan élnénk túl egy napot mobiltelefon nélkül – bár sokaknak már ez is kifejezetten nagy gondot okozhat, sőt akár konkrét anyagi kár is érheti őket –, de azt is vegyük számításba, hogy távközlés nélkül a mai formájában ismert kereskedelem is teljesen megbénulna, összeomlana a közlekedés irányítása, és még a szomszéd városban történtekről sem érkeznének meg azonnal a számunkra fontos hírek. Mindezen végigtekintve túlzás nélkül megállapíthatjuk: életformánk, társadalmunk és civilizációnk jelenlegi formájának fenntartásához a telefonálás, a szöveges üzenetek küldése és az internet egyaránt nélkülözhetetlenné vált. Most pedig elküldöm ezt a cikket az illetékeseknek e-mailben, visszakapva átnézem mobilon, majd pedig villámgyorsan feltöltöm a weboldal adminjába, hogy mindenki olvashassa otthon, a metrón, a parkban, a vízparton… vagy igazából bárhol, ahol szeretné. Kösz, távközlés!