Magyar sikertörténetekről mindig jó érzés beszámolni: most interjús formában mutatunk be egy olyan vállalkozást, amely egy éles váltás után a legnagyobbak figyelmét is felkeltette.
Pálfi Dóra nevével mostanában gyakran találkozni – a fiatal magyar tehetség agykutatónak készült, majd a programozásra átnyergelve előállt egy olyan projekttel, ami nem csak befektetők, de az Apple és az amerikai Forbes figyelmét is felkeltette. Többek között arról kérdeztük, hogyan kanyarodott a karrier az orvostudományoktól a tech-piac felé, és miért érdemes a programozással foglalkozni.
Mindenhol azt olvasni rólad, hogy agykutatónak készültél, de az sosem derült ki, hogy mi vonzott ebbe az irányba.
Alapvetően szerettem a természettudományokat, kíváncsi gyerek voltam, az érdekelt, hogy hogyan működnek a dolgok, és mi lehet izgalmasabb az agynál?
Ezek szerint a programozás mégis izgalmasabb lett, de miért? Miben más? Meddig jutottál egyáltalán az agykutatói karrieredben, mikor váltottál?
Amerikai egyetemen végeztem el az alapképzést, lényegében minden nyarat kutatólaborokban töltöttem, sőt, már a PhD jelentkezésem is majdnem kész volt! Az agykutatás rendkívül sok adatelemzéssel járt, különböző modelleket kell futtatni, és egyre hasznosabbá vált, hogy tudok programozni is – néha sokkal izgalmasabb volt, mint a kutatás maga. Rájöttem, hogy a techvilág gyorsabb, gyakorlatiasabb, és jobban illik a személyiségemhez, mint a kissé elvont, lassú kutatómunka.
Ez egy éles váltás, a szülők mit szóltak, hogy mégsem agykutató lesz belőled? Nem csináltak belőle presztízskérdést?
Szerencsém volt, a bátyám pont abban az évben, amikor én eldöntöttem, hogy váltok, úgy döntött, hogy elkezdi a pszichológia PhD-t, így tulajdonképpen átvette a stafétát. Azt gondolom, hogy nagyon ártalmas, ha az embert fiatalon beskatulyázzuk, egy 16-17 éves gyerektől nem elvárható, hogy meg tudja mondani, mivel akar foglalkozni egész életében, az egyetem elvégzése után is még évtizedek vannak előtte.
Hol tanultál programozni?
Választható volt a programozási kurzus, és utána ezt választottam minornak is (lényegében második szak az angolszász felsőoktatási intézményekben – a szerk). A szabadidőmben elkezdtem hackatonokra járni, mert nagyon izgalmas volt, hogy egy hétvége alatt kell kézzelfogható dolgokat alkotni.
Mikor dőlt el, hogy a programozás nem csak hobbi, hanem munka is lehet?
Sosem merült fel bennem, hogy céget alapítsak! A mesterképzést Stockholmban kezdtem el egy EU-s ösztöndíjjal, az ottani tanterv úgy van összerakva, hogy a tananyag 25 százaléka vállalkozási ismeretekről szól. 2016-ot írtunk, akkor kezdett igazán nagyot nőni a startup-szcéna, mi pedig éppen egy olyan projekten dolgoztunk, aminek az volt a célja, hogy fiatal lányokat bátorítson programozásra. Tetszett, hogy a startupok milyen nagy hatást tudnak elérni, hogy milyen izgalmas egy pitch (rövid beszámoló arról, hogy mivel foglalkozik a startup, célja a befektetők meggyőzése – a szerk.). Ezerféle dologgal foglalkoztam akkoriban, sportoltam, hackathonokat szerveztem, de az ImagiLabs szép lassan elkezdett kiszorítani mindent, annyira izgalmas volt. Fokozatosan történt minden, céget is például azért alapítottunk, mert jött egy megrendelés, és valahogy számlát kellett adnunk.
Nem is számítottál arra, hogy ez beindul?
Nyitott voltam mindenre, de közben rengeteg dologról fogalmam sem volt, hogyan kéne csinálni, például hogyan kell céget építeni. Azt megtanultam, hogy nem szabad lebénulni a félelemtől, egyesével kell lépegetni előre. Ha megakadtam, kérdeztem, innen-onnan tippeket is kaptam. Persze ha előre tudtam volna, hogy mennyi nehézséggel jár, akkor jobban féltem volna tőle.
Szerinted melyik tulajdonságodra van a legnagyobb szükséged vállalkozóként?
Szükség van optimizmusra, de közben mindent meg kell kérdőjelezni. Szinte skizofrén állapot, egyszerre kell nézni, mi mehet tönkre, de közben meg hinni kell abban, hogy a végeredmény jó lesz. A másik szerintem a csinálni akarás, nem kell mindennek tökéletesnek lennie, de csinálni kell.
Mikor dőlt el, hogy a cég rentábilis, és érdemes vele hosszútávon tervezni?
Az első ilyen nyilván az első kliensünk megjelenése volt, de nagy mérföldkőként tekintek arra, amikor bekerültünk egy neves svéd startup-inkubátorba és megkaptuk az első befektetésünket. A kickstarter kampányunk eredményeképpen több száz ember gondolta azt a világban, hogy szeretné megvenni azt, amit csinálunk. Csak a következő lépcsőig kell eljutni! (nevet)
A programozást is fiús dolognak tekintik, te érezted valaha azt, hogy hátrányba kerülsz cégvezetőként, tárgyalópartnerként azért, mert nő vagy?
Nekem azt mondták, hogy befektetést szerezni nem könnyű. Sok cimkét rám lehetett aggatni, fiatal voltam, az első cégem volt, és emellett nő is – ezek mind megnehezítik a dolgokat, de próbálok arra fókuszálni, hogy ne pazaroljam a mentális energiámat arra, hogy keseregjek. A statisztikák szerint a nők kevesebbet keresnek, de ismerek olyan fiatal női startup alapítókat, akik sikeresek, tudok arra fókuszálni, hogy ez nem lehetetlen. Ami nagy probléma, hogy a befektetők között nincsenek nők.
Egyedül tárgyalsz?
A már meglévő befektetőink a szupertanácsadóink, ők maguk is startupperek voltak, keresztülmentek ezeken a folyamatokon, de én megyek a tárgyalásra. Szerencsére van sok más startupos ismerősöm, megosztjuk a tapasztalatokat.
Egy éve vagytok piacon, mik a visszajelzések a termékről?
Azt tapasztaltunk, hogy a kiegészítőnk, az ImagiCharm jól rezonál a célcsoporttal, van eredménye. Az első verzióban nem volt játékos környezetbe építve a kódolás, mert egyikünk sem a játékfejlesztői területről érkezett. Amivel szembesültünk, hogy a gyerekek nagyrésze például a Minecrafttal játszik, velük kell megküzdenünk a figyelmükért, és ugyanolyan szintű izgalmakat biztosítani.
Hogy lehet egy Minecrafttal versenyezni? Hiszen mögöttük hosszú évek munkája, több millió dollár áll.
Az újdonság varázsa az új termékekben van, mi egy kicsi csapat vagyunk, gyorsan tudunk változásokat eszközölni, de csak úgy lehet versenyezni, ha jó a termék, és a gyerekek a barátaiknak is ajánlják. Van hely a gyerekek életében, hiszen nem csak egy videojátékkal játszanak. Persze nem könnyű beférkőzni oda, de nem lehetetlen!
Miért jó az, ha valaki programozást tanul?
A programozás elsajátítása nagyon fontos szerepet játszhat abban, hogy valaki a jövőben sikeres legyen. A programozás megértése egyben az önbizalom fejlődésével is jár, az a tény, hogy a számítógépekkel jobban tudsz kommunikálni, több mindent tudsz kihozni belőle. Nem arról van szó, hogy mindenkinek programozónak kell mennie, de a magabiztosság, hogy a technológiával tud együtt dolgozni, segíti, hogy sikeresebb legyen az életben.
