Nagyjából az okostelefon-korszak kezdetén a mobilnetezők számára is kinyílt a világ: a 3G hálózatok megjelenésével végre vállalható sebességen lehetett használni a telefonokon is a legtöbb webes szolgáltatást. Azóta viszont eljárt az idő a technológia fölött: szakértővel beszélünk a 3G kivezetéséről.
A 3G néven ismert telekommunikációs hálózati szabványt már a 90-es évek végén tesztelni kezdték Japánban, de a valós üzleti felhasználás a 2000-es évek elején és közepén kezdődött a Föld különböző országaiban, főként a hangforgalmi kapacitás növelésére tervezték használni, és nagyjából akkor vált igazán fontossá, amikor az Apple által kiadott első iPhone nyomán lépten-nyomon bukkantak fel az első okostelefonok. Mivel ezek már lehetővé tették a helyfüggetlen web-alapú kommunikációt és egy sor egyéb olyan funkciót, amelyet addig helyhez kötötten, a számítógép internetkapcsolatán keresztül használhattunk, nagyon is kapóra jött a hivatalosan maximum 384 kbit/s sávszélességet biztosító lehetőség. A 3G aztán több korszerűsítésen is átesett, a HSPA+ bevezetésével érte el elméleti sebesség-csúcsát, amelyet a szabvány 21 Mbit/s-ban határozott meg.
Ilyen feltételek mellett már nem okozott gondot az alapszintű feladatok, például a levelezés vagy az információkat kereső webes böngészés mellett az sem, ha közösségi alkalmazásokat használtunk, vagy épp multimédiás felhasználásra vágytunk a telefonokon és a nem sokkal később megjelenő tableteken. Az idő azonban természetesen nem állt meg, és megérkezett előbb a jóval nagyobb sávszélességet, valamint működési flexibilitást kínáló 4G, majd pedig a mostanában is folyamatosan terjeszkedő 5G. A hírek pedig egyre több szolgáltatónál arról szólnak, hogy lassan nyugdíjba küldik a 3G-t. Ennek miértjeiről és hogyanjairól kérdeztük Hegedüs Andrást, a Magyar Telekom szabályozási szakértőjét annak apropóján, hogy a magenta szolgáltató is bejelentette a harmadik generációs hálózat lekapcsolását.
Először tisztázzuk, mi áll a fogalom mögött, tehát pontosan hogyan történik a 3G lekapcsolása? A legtöbben talán úgy képzelik el, hogy valaki áll egy nagy kapcsoló mellett, amire 3G van írva, majd teátrálisan ON állapotból OFF-ba rántja, miközben a zöld lámpák pirosra váltanak – de esélyesen nem erről van szó.
– Ugyan furcsán hangozhat, de némi túlzással a konkrét lekapcsolás szinte ilyen, valaki fogja és “egy gombnyomással” leállítja a rendszert. Ez gyakorlatilag egy számítógép billentyűjének lenyomását jelenti, és nagyjából 20-30 perc alatt lezajlik. Ekkor persze még nem történik más, mint annyi, hogy az ügyfelek számára elérhetetlenné válik a 3G hálózat. A teljes leszerelés már jóval időigényesebb folyamat. Az ügyfélszempontú lekapcsolást egy több hónapos időszak követi, amikor ténylegesen lekapcsolunk minden olyan eszközt, amelyre már nincs szükség a továbbiakban, hogy ezek ne fogyasszanak áramot és ne igényeljenek semmilyen erőforrást a szolgáltatótól. Érdemes azt is hozzátenni, hogy a lekapcsolás előkészítése is már nagyjából egy éve zajlik, tehát az említett nagy kapcsoló lekattintása csak a folyamat leglátványosabb, de egyben legrövidebb epizódja.
A felkészülés és a következő időszak ráadásul nem csak műszaki jellegű feladatokat jelent, hiszen a lehető legjobban fel kell készülni arra, hogy az üzleti folyamatokban is megtörténhessen a 3G kivezetése, így például az ügyfelek közül is minél többek számára kell eljuttatni az információt erről, valamint lehetővé tenni számukra a modernebb hálózatokra történő átállást.
Azért az látható, hogy az elmúlt években forgalomba kerülő mobilok és egyéb eszközök szinte mindegyike már képes 4G hálózatokat használni, ezért adja magát a kérdés, hogy van-e valamilyen statisztika arról, hányan “ragadtak” még 3G-n, tehát a hazai felhasználók hány százalékát érinti a váltás?
– Ennek többféle nézete is van, de talán a legfontosabb az a mérőszám, hogy hányan használják még adatforgalmazásra a 3G-t. Szerencsére ezzel kapcsolatban jól állunk: a Telekom hálózatán az adatforgalom 98 százaléka zajlik már 4G-n és a kiépülő 5G hálózaton, és persze még mindig van mérhető 2G adatforgalom is, főleg az M2M megoldások terén – ez ugyebár a gépek közötti kommunikációt jelenti, például pénztárgépek, útdíj-fizető megoldások, automaták tartoznak ide. A szokásos mobil telefon használók közül leállítás leginkább azt a nagyon kis kört érinti majd, akik kizárólag 3G-n forgalmaznak adatot, vagy olyan helyen használják a 3G hangszolgáltatást, ahol nincs 2G vagy 4G hangszolgáltatás.
Apropó, 2G: a felhasználók egy része megszokhatta, hogy ha valahol gyenge a modernebb hálózat, esetleg több tonna beton alatt, vagy egy Faraday-kalitkaként működő vasúti kocsiban tartózkodnak, a 3, 4 és 5G kapcsolatuk egyszer csak visszazuhan a 2G szabványnak megfelelő EDGE-re, ami nagyjából annyira elég, hogy a legalapvetőbb tevékenységeket csigalassúsággal elvégezzük, és ezek kimerülnek a szöveges e-mailjeink elolvasásában és esetleg mindenféle multimédiától lecsontozott weboldalak böngészésében. Ha most a 3G kikerül a képből, a 2G hogyhogy velünk marad, és főleg meddig?
– Ez egy fontos kérdés, de nagyon leegyszerűsítve annyi a lényege, hogy a 2G esetleges lekapcsolásakor annak alapfunkcióit nem tudná átvenni egy másik hálózat, míg ha “felülről” kapcsoljuk le valamelyiket, mint például most a 3G-t, arról még vissza lehet térni 2G-re, kis mértékben a kérdésben is megfogalmazott adatforgalom, de főleg a hang-kommunikáció tekintetében. Emellett a már említett gépek közötti kommunikációban még komoly szerepe van, és az sem elhanyagolható, hogy világszinten bizony még mindig a 2G-nek van a legnagyobb felhasználói bázisa. Amikor például bárki roaming ügyfélként érkezik az országba, a 2G biztosítja azt, hogy hanghívásokat máris megbízhatóan tudjon indítani és fogadni.
Amikor a 3G-t kifejlesztették, a cél még a hangkapacitás növelése és néhány egyéb szolgáltatás támogatása volt, amely már az addiginál komolyabb adatforgalommal járt. Ez nagyjából egyszerre történt az első közösségi oldalak megjelenésével, valamint nem sokkal később megjelentek az első okostelefonok is, amelyek komolyan ki is használták az új technológia lehetőségeit, majd pedig szépen le is hagyták azokat: megérkezett az igény sokkal adatigényesebb felhasználási módokra a nagyfelbontású filmek streamingjétől az online játékokon át a felhőben futtatott professzionális szoftverek használatáig. A 3G tehát ilyen értelemben két szék között a földön találta magát, az adatforgalomra már megjelentek a jóval komolyabb szabványok, míg az alapokra még mindig ott a 2G.
A kikapcsoláskor vélhetően egy csomó hardverelem okafogyottá válik, mind az hálózati központokban, mind pedig az állomásokban. Ezekkel mi történik, ipari hulladékká válnak?
– Szerencsére itt jóval bővebbek a lehetőségeink épp annak köszönhetően, hogy a mobil hálózatunkat is folyamatosan modernizáljuk. Ezáltal például az állomásokról nem feltétlenül kell minden rádiós elemet eltávolítani, ugyanis a korszerűbb hardvereken már konfigurálható, milyen technológiát használva szolgáltassunk rajta. Épp ezért a legmodernebb állomásoknál csak egy szoftveres átállítást jelent, de persze vannak olyan régebbi állomások, ahol valóban keletkezik elektronikai hulladék.
A 3G berendezések egyik tulajdonsága azonban az, hogy az adatátvitel és az ehhez felhasznált energia tekintetében már nem túl hatékony az újabb hálózati szabványokhoz képest. Emiatt sem véletlen, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) komolyan érvelt a 3G kivezetése mellett, valamint be is szállt annak kommunikációjába és elősegítésébe, hogy a felhasználókhoz is eljusson az üzenet. Szerintük is nagyon fontos Magyarországon is azon gyakorlat követése, amely szerint a meglévő frekvenciákat minél hasznosabban és energiahatékonyabban használják a szolgáltatók.
Pont ez lett volna a következő kérdésem, hogy mi a jó a 3G lekapcsolásában a szolgáltatónak. Ezek szerint főként az energiahatékonyság terén jelent előrelépést?
– Igen, az egyik legfontosabb ok az energia- és frekvenciahatékonyság, de emellett természetesen a hálózati topológia is egyszerűsödik, a belső rendszerek kezelése is optimalizálható ezáltal.
Aki esetleg nem igazán mélyen ért az eszközeihez, talán a fejéhez is kaphat a hírek hallatán, hogy akkor most mit kell tennie. A szükséges felvilágosítást szolgálja az NMHH kampánya is: a NetreFel weboldalon és a kapcsolódó társadalmi hirdetésekben arra buzdítják a lakosságot, hogy mindenki ellenőrizze telefonját és egyéb okoskészülékeit, valamint SIM kártyáit, hogy megfelelnek-e a 4G alapú használatra. Ráadásul a szervezet készülékcsere-támogatással is beszállt a megújulás népszerűsítésébe, ahol 2022 első felében, a program keretösszegének erejéig 20 ezer forintos támogatást kapnak azok, akik 4G vagy 5G kompatibilis készülékre cserélik a legfeljebb 3G-t kezelő mobiljaikat.
– Igen, ahogy már beszéltük, a 3G hálózat leállítása jellemzően csak azokat érinti majd komolyabban, akik 3G-n „adatoznak”, tehát például kifejezetten régi mobilokkal és tabletekkel. Ilyenek lehetnek például azok az idősebb családtagok, akik mások korábbi készülékeit kapták meg annak idején és nem igazán használták ki a komolyabb sávszélességet igénylő funkciókat. Náluk kell egyértelművé tenni, mi történik az eszközeikkel, amelyeket ugyan a legtöbb esetben továbbra is tudnak önmagukban használni telefonálásra azonban azok felhasználói élményt nyújtó adatkommunikációra már nem lesznek képesek. Az NMHH kezdeményezése mellett esélyesen nálunk is lesznek majd olyan akciók, illetve felvilágosító kampányok, amelyek azt szolgálják, hogy ez az információ mindenkihez eljusson és bárki könnyen, gyorsan válthasson egy olyan eszközre, amelyet már a modern hálózatokon tudnak használni. Ezt a néhány tízezres ügyfélkört igyekszünk személyesen megszólítani majd a váltás kapcsán.
Az NMHH-nak itt egyébként ugyanaz az érdeke, mint nekünk is: a váltás okán azokat is meg lehet próbálni felzárkóztatni, akik eddig csak alkalomszerűen használták a mobilnetes lehetőségeket, hiszen többek között a járványidőszak is megmutatta, milyen fontos eszközöket ad az emberek kezébe a közvetlen videós kommunikáció, a távmunka és sok egyéb olyan funkció, amelyek a gyorsabb adatkommunikációs hálózatokon alapulnak.
