A Magyar Telekom az év elején jelentette be, hogy saját rendszerén belül immár hárommillió háztartásban érhető el valamilyen gigabites csatlakozás. Óriási ugrás ez sokaknak, és a munka folytatódik. De hogyan folyik az átállás, milyen problémákat kell áthidalni és mi várható a közeljövőben? A szolgáltató illetékes vezetője sok részletet elárult.
Épp nemrég ugrott elém Facebookon egy 8 évvel ezelőtti bejegyzésem: ekkor boldogan osztottam meg egy olyan képernyőmentést, ahol a Speedtest.net segítségével kimértem az akkori lakásomba újonnan bekötött internet sebességét. Lefelé 120 megabittel hasítottam, felfelé pedig majdnem tízzel: szimplán “Istennet” néven hivatkoztam a dologra, mivel egyrészt akkora ugrásnak számított az addig kifacsarható maximumokhoz képest, másrészt az akkori igényeim alapján úgy véltem, ez már itt tényleg a Kánaán, ahol egy perc alatt letöltöm a NASA teljes archívumát. Kétszer. De persze ez is csak olyan volt, mint a Bill Gates-nek tulajdonított klasszikus, miszerint egy PC-ben 640 kilobájtnyi memória elég lesz mindenkinek: bár erről később kiderült, hogy hoax, de ez a mondat egyfajta oktató jellegű szállóigévé vált, amely szerint hiába hisszük el egy technológiáról, hogy elérte a maximumot, hamarosan még jobbra és még többre lesz igény.
Manapság már 4K felbontású videókat töltünk le és néha akár fel is, felhőbe szinkronizálunk hatalmas adatmennyiségeket, streamelünk, távmunkázunk, távtanulunk, egy háztartáson belül ráadásul egyszerre többen is. Nem csoda, hogy manapság egyre nagyobb az igény a gigabites sávszélességre, amelyből szerencsére egyre több háztartás részesülhet. Korábban mi is beszámoltunk arról, hogy 2019-ben egymilliónál, 2020-ban pedig már közel kétmilliónál járt a Telekom által telepített gigabites végpontok száma. Azóta már a hárommilliós számnál tart a folyamat, ezért is kerestem fel Mosolygó Attilát, aki a vállalatnál a vezetékes hozzáférési hálózatok modernizációjáért felel, hogy kifaggassam a részletekről.
Optika és koax kéz a kézben
“Tény, hogy az egymilliomodik gigabites, optikai végpont telepítésének bejelentése óta felpörögtünk ezen a téren, hiszen a tavalyi év legvégére már a hárommilliós számot is sikerült elérnünk” – meséli a szakember. “Több oka is van annak, hogy már most elérhettük a hárommilliós határt. Egyrészt a folyamatainkat is úgy alakítottuk át, hogy jóval hatékonyabbak lehessünk a hálózat modernizálásának tervezésében és megvalósításában egyaránt, beleértve a belső folyamatainkat, az alvállalkozói és beszállítói kör megerősítését, valamint a fejlesztendő területek kijelölésének módját. A legfontosabb azonban, hogy egy elhivatott, remek csapatmunkát és ezen keresztül kiváló teljesítményt nyújtani képes Telekomos csapat támogatását élvezzük, amilyet senki más ebben az országban! Ez tette lehetővé, hogy évről évre egyre nagyobb volumenben fedhessünk le optikai hálózattal a magyarországi településeket. Egy másik fontos ok az, hogy nem csak az optikai hálózatokat bővítettük, de a koax-alapú, egész pontosan HFC-hálózatainkat (Hybrid Fiber-Coax, vagy egyszerűen csak kábel) is modernizálni kezdtük. Utóbbiak korszerűsítésével 900 ezer végpontot tettünk gigabitessé.”
A két hálózattípus között az egyik legfontosabb technológiai különbség, hogy az optikai végpontok esetében a teljes rendszer feltöltési képessége is gigabites, míg a koaxiális hálózatoknál az alkalmazott modernizációs technológia függvényében azért még kisebb a feltöltési sebesség, alapvetően kétszámjegyű megabites, illetve a koax-hálózat egy részénél 200 megabites.
“Optikai hozzáférési hálózatok fejlesztése esetében gyakorlatilag teljesen új optikai hálózatot építünk ki a Telekomos hálózati csomópontoktól az ügyfelek lakásáig vagy irodájáig – gyakorlatilag minden egyes ilyen hálózati ág a fali csatlakozóig tart” – magyarázza a szakember. “Ebben az esetben az optika a hálózat passzív része, az aktív eszközök pedig a végpontokban, tehát a Telekom csomópontjaiban és az ügyfélnél találhatóak. Ekkor tehát teljesen új infrastruktúrát kell kialakítani, de persze ilyenkor is igyekszünk felhasználni a már meglévő és felhasználható infrastruktúra elemeket (melyeket korábbi beruházásaink során építettünk ki), hiszen a Telekom rendelkezik pl. egy komoly alépítmény-hálózattal, ahol föld alatt haladnak olyan csövek, amelyekben végighúzhatjuk az új optikai kábeleket. Vidéki, falusias-kertvárosias környezetben pedig sok esetben légkábeles módszerrel dolgozunk. Itt szintén igyekszünk felhasználni a Telekom meglévő oszlopsorait, vagy az áramszolgáltatókkal együttműködésben az ő oszlopsoraikon vezetjük végig az új kábeleket. Az ideális állapot az, ha egy adott területen már minden ügyfelet át tudunk mozgatni optikára, ilyenkor a korábbi rézkábeleket először üzemen kívül helyezzük, majd megkezdjük az elbontásukat is.”
„A koaxiális hálózatok esetében ráadásul alapvetően nincs is szükség arra, hogy a hálózat passzív elemeihez, tehát a meglévő kábelekhez hozzányúljunk, itt a központi berendezések cseréjével és fejlesztésével lehet elérni azt, hogy az ezeken futó internet nagyobb sávszélességű lehessen. Természetesen a kábeles hálózaton is folyamatosan úgynevezett minőségjavító felülvizsgálatokat és beavatkozásokat végzünk annak érdekében, hogy ez a gigabites hálózati képesség az ügyfeleknél a lehető legjobb minőségben elérhetővé váljon.”
Hol lesz, hol nem lesz?
A bővítési helyszínek kiválasztásánál szintén sokféle szempontot kell mérlegelni. Mosolygó Attila szerint az elsődleges még mindig az üzleti, hiszen fel kell mérni, hogy egy adott területen szükség van-e ilyen szintű fejlesztésekre, lesz-e annyi gigabites ügyfél, aki kihasználja az új sávszélességet, hiszen a fejlesztés azért nem olcsó mulatság. Ezzel párhuzamosan meg kell vizsgálni, milyen adottságai vannak a kiszemelt területnek például földrajzilag, van-e felhasználható Telekomos vagy egyéb áramszolgáltatói infrastruktúra, illetve kapcsolatba kell lépni az önkormányzatokkal, hogy kiderüljenek a helyi építési szabályzatok által támasztott speciális körülmények. Az üzleti szempontok mellett ugyanakkor a Telekom kiemelt figyelmet fordít arra, küldetésének tekinti, hogy minél több ún. hátrányos helyzetű térségbe, egészen kis településekre is eljuttassa és elérhetővé tegye az ott élők és a helyi vállalkozók számára vezetékes gigabites szolgáltatásait.
“Az összesen lefedhető hozzáférési pontok száma szempontjából még bőven van tere a fejlesztéseknek, de természetesen lesznek olyan területek is, amelyeknél vagy üzleti megfontolások, vagy valamilyen egyedi körülmény miatt nem tudunk majd optikai lefedést biztosítani. A cél mindenesetre az, hogy a lehető legtöbb háztartást, irodát, üzletet képessé tegyünk a jelenleg legnagyobb sávszélességet biztosító vezetékes internet elérésére. A jelenlegi hárommilliós eredmény valóban gyors tempónak köszönhető, de a becélzott kör utolsó pár százalékában már biztosan lassul majd a munka, hiszen ezek lesznek azok a problémásan megvalósítható esetek, ahol sokkal komolyabb átalakításokra, áthidaló megoldásokra lesz szükség – sőt, akár azt is mondhatjuk, hogy egy adott helyen bizony nem fog menni.”
Persze ilyen “nehéz helyekre” már most is van jó néhány példa, Mosolygó Attila szerint ilyenek a műemlékek, történelmi belvárosok, egyes helyi építési szabályzatok által megfogalmazott korlátozások, ahol a bejáratott módon nem megvalósítható a fejlesztés. Ilyenkor a költségek is megugorhatnak. Helyenként az is előfordulhat, hogy műszaki akadályok miatt sem teljesíthető gazdaságosan a fejlesztés, de természetesen az ilyesféle helyzet még mindig elenyésző arányú a sikeres fejlesztésekhez képest. Hasonló problémát jelenthetnek még azok a nagyon kis lélekszámú, a jelenlegi optikai gerinchálózatoktól messze eső települések, ahol eddig sem volt kiépítve megfelelő infrastruktúra: ilyenkor teljesen új optikai hálózatot kéne több tíz kilométeren át építeni, miközben az elérhető hozzáférési pontok száma kicsi, ez pedig üzleti megtérülés szempontjából teszi erősen kérdőjelessé az adott beruházást.
Bár a távoli kistelepüléseken alternatív megoldást jelenthet az ott élők számára az 5G, azt viszont érdemes tudni, hogy a nagysebességű mobilhálózatok átjátszóinak is szüksége van gigabit-képes gerinchálózatra, amelyre csatlakozhatnak, így épp az optika terjedése turbózhatja fel akár az 5G-lefedettség növekedését is.
Készen a következő szintre
A mostani fejlesztések nyomán gigabitessé növelt sávszélesség lesz egy ideig a “plafon”, de a szakember véleménye szerint a technológia bőven alapot adhat majd későbbi fejlesztéseknek. “Ha azt nézzük, az optikai adatátvitelnek elméleti szinten nincs felső határa, vagy legalábbis jelenleg még nem mérhető pontosan. Az természetes, hogy a felhasználók által forgalmazott adatok mennyisége egyre nagyobb minden évben, tehát mindenképpen szem előtt tartjuk a jövőbeni igényeket. Erre kétféleképpen készülünk, egyrészt folyamatosan fejlesztjük a gerinchálózatot, hogy képes legyen ezt a növekvő adatmennyiséget is kiszolgálni, másrészt természetesen vizsgáljuk azt is, hogy mikor és hogyan lesz szükség a végfelhasználókig jutó hálózati elemek újabb fejlesztésére.”
Az első generációs optikai hálózatok (GPON – Gigabit Passive Optical Network) letöltési irányban 2,5 gigabitre, feltöltésnél pedig ennek a felére képesek. Jelenleg ezeken az alapokon dolgozunk az új hálózatunkban, de a jó hír az, hogy az optikai kábelek kapacitása még jelentős további sávszélesség-növelésre lehetőséget biztosít. Éppen ezért az aktív eszközök fejlesztése szükséges ahhoz, hogy ezt a lehetőséget egyre jobb hatásfokkal lehessen kihasználni. ” A Magyar Telekom már egy ideje olyan aktív eszközöket telepít a hálózatába, amelyek a jelenleginél jóval magasabb sávszélesség-igényt is ki tudnának szolgálni, és a gyártók is folyamatosan dolgoznak az ilyen technológiák fejlesztésén. Műszaki értelemben már látjuk, hogy mi lesz az 1-2 gigabites szint utáni, következő nagy ugrás, de ennek bevezetéséhez még fel kell mérni a piaci igényeket, és termékké kell formálni a lehetőséget. A jelenlegi igényfelmérések alapján a gigabites szint jelenleg elegendő a hazai felhasználók többsége számára, de technikailag készen állunk arra, hogy amikor ez szükségessé válik, magasabb fokozatra kapcsoljunk.”
