Bármennyire állították korábban a szakértők, hogy 2022-ben már gyógyulásnak indul a félvezetőgyártás és ezáltal a PC-k, kütyük vagy akár az autók árai is rendbe jönnek, a jelek szerint egy ideig még a szilikonmorzsák miatt lesz drága minden.
Amikor a világjárvány előtt először érkeztek hírek arról, hogy akadozik a chipgyártás és az ehhez kapcsolódó kiszállítási rendszer, az elemzők általában azt jósolták, a helyzet egy-két éven belül megoldódik. A jelek szerint azonban nem számoltak jó néhány tényezővel, és ma már a legfontosabb érintett gyártók is a hiány elnyújtására figyelmeztetnek. Szóval fel lehet készülni arra, hogy az elmúlt években elszállt laptop-, mobil- és akár autóárak megmaradnak, ráadásul simán esélyes, hogy kiválasztott új eszközeinket is csak nagy késéssel szállítják le nekünk, ha egyáltalán sikerül pont azt megrendelni, amire vágyunk. De honnan is jött ez az egész hiánygazdaság és miért húzódik még akár évekig?
Szegény félvezetőt az (ipar)ág is húzza
Bár sokan egyértelműen a pandémiához kötik a chiphiány kezdetét, igazából egyes okai már korábban jelentkeztek. A grafikus processzorok (GPU-k) piacát ugyanis komolyan felforgatta, amikor kiderült, hogy bizonyos kriptopénzek bányászatához sokkal hatékonyabb a gépek központi processzoránál (tehát a CPU-nál) az erős GPU-k alkalmazása. Épp ezért a bányászok szinte kiürítették a grafikus kártyákat az elsődleges célközönségnek számító játékosok elől, aminek kétségbeesett versenyfutás lett a vége minden oldalról. Hiába hoztak ki újabb és újabb kártyákat a gyártók (jellemzően a két vezető, az NVIDIA és az AMD), és adtak nekik hangzatosan alacsony referencia-árakat, a boltokba már horribilis árcímkékkel jutottak el a kártyák, és még így is elfogytak. A gyártók próbálták a nagyobb keresletet megnövelt kapacitással kezelni, de ekkor jött az a bizonyos korona, ami előlük is elzárta a gyors alkatrészellátást – minden más gyártó pedig, amely egyéb területeken használt félvezetőket, ekkor esett bele az alkatrész-ínségbe.
A chipek gyártásához szükséges félvezetők jelentős részét gyártják olyan ázsiai régiókban, amelyeket 2020-ban először ért el a koronavírus, így a karanténhelyzet és egyéb korlátozások miatt villámgyorsan leállt a termelés. Amikor pedig a dolgozók lassan vissza tudtak térni az üzemekbe, még mindig megmaradt a globális lezárások, határátlépési korlátozások miatti logisztikai dugó – a hardvergyártóknak rá kellett ébredniük, hogy a korábbi szállítási időnél sokkal lassabb ellátásra kell számítaniuk.
A gondok egyaránt érintették a laptopok, tabletek, okostelefonok gyártóit, de olyan iparágakat is komolyan megroppantottak, mint az autógyártás, ahol a motorvezérléstől a fedélzeti számítógépekig egy csomó helyen szintén chipekre épül már minden. Szintén megemlíthető a hiányidőszak előtt a leginkább feltörekvő szegmenseknek számító IoT és távközlési piac, ahol szintén sokkal nehezebb volt a fejlettebb eszközök gyártásától a hálózatmodernizációs projektekig megvalósítani a terveket.
És mit vett észre mindebből a felhasználó? Természetesen azt, hogy a korábban megszokott eszközcsere-időtartamot nem tudják tartani, sem céges, sem egyéni szinten. A 4-5 éves laptopok, lelassuló és rendszerfrissítésre már nem alkalmas mobilok helyett nem tudtak újakat venni, mert a felsrófolt árak nem fértek bele a költségvetésbe, ráadásul aki nem lépett gyorsan, az amúgy is limitált készletekből már nem jutott hozzá a kiszemelt modellekhez. A gyártók persze reménykedtek, és azt vetítették előre, hogy a járványhelyzet csitulásával minden visszaáll a régi kerékvágásba.
Ma lesz a holnap tegnapja
Az elmúlt hónapokban aztán egyre többen állították, hogy bizony nem a tervek szerint halad a piac gyógyulása, aminek egy részét lehetett látni, a másik pedig meglepetésként ért mindenkit. Az elemzői és szakértői rossz hírek után az betonozta be az elhúzódó pánikhangulatot, hogy olyan “tűzközeli” emberek is megszólaltak, akiknek már húsbavágó szinten okozhat gondot a hiányidőszak, ilyen volt például az Intel alig több mint egy éve hivatalba lépett új vezérigazgatója, Pat Gelsinger. Ő egy részletes interjúban ismerte el, hogy a félvezetőipar ellátási hiányai akár még 2024-ben is megmaradhatnak. Márpedig egy chipgyártónak az utolsó pillanatig hurráoptimistán érdemes nyilatkoznia (például a befektetők és a hardvergyártók megnyugtatása érdekében), szóval ha az egyik legnagyobb ilyen vállalat feje mondja, hogy még sokáig baj lesz, akkor azt sajnos érdemes elhinni.
De mire számított a piac és mire nem? Azt nagyjából látta jönni mindenki, hogy a koronavírus első időszakában elég komoly felvásárlások következnek, az otthonra szorult távmunkások, valamint az infrastruktúrájukat az új helyzethez igazító cégek is kénytelenek voltak megújítani hardverparkjukat, hogy megmaradjon legalább valamelyest az üzletmenet folytonossága. Viszont a kereskedők a kiürülő raktáraikat már nem tudták a bejáratott módon újratölteni, hiszen szembesülniük kellett a fent tárgyalt hiánnyal és drágulással egyaránt.
Emellett viszont azt már nem látta előre senki, hogy Oroszország lerohanja Ukrajnát, amely bizony a tech-szektort is alaposan megkavarja. Ukrajna eddig komoly hányadát adta néhány fontos, félvezető- és chipgyártásban, valamint autóiparban használt alkotóelemnek: ilyen például a nyomtatott áramkörök előállítása során használt neon. A háború miatti szankciók miatt komoly orosz források is elapadtak hasonló anyagokból, mint a hexafluor-butadién, a palládium és a nikkel. Gelsinger szerint külön gondot jelent, hogy a karbantartás és felújítás nehézségei miatt nehezebben elérhetőek a félvezetőiparban használt kulcsfontosságú gyártási eszközök is.
Cél a kiegyenlített ellátás
Azt már régebb óta jelezték szakértők, hogy a félvezetőgyártás globális szinten túlzottan eltolódott Távol-Keletre, de most már az Intel vezére is azt mondta, hogy most már talán tenni is kéne valamit ennek helyrebillentésére. A tavalyi vezetőváltás után be is jelentette, hogy félvezető-gyárak építésébe invesztálnak az Egyesült Államokban és Európában – ezt ugye korábban azért nem szorgalmazta senki, mert sokkal jobban jártak az olcsó ázsiai munkaerővel és költségekkel, de a fenti körülmények miatt ez a koncepció nem tartható, és legalább kiegyensúlyozó szinten szükség van egyéb földrajzi “lábakra is”.
A vállalat idén márciusban már konkrétumokat is közölt saját szerepével kapcsolatban: a következő néhány év alatt 33 milliárd eurót áldoz arra, hogy Európában növelni tudja a chipgyártási kapacitását. Ennek keretében többek között két új félvezetőgyártó üzem is épül Németországban öt éven belül – leginkább azért ott, mert az ország autógyártását érintette európai szinten a legkeményebben a hiány.
Másoknál még óvatosan optimista a kommunikáció: a főként mobilokba szánt chipeket készítő Qualcomm elnök-vezérigazgatója legutóbb tavaly decemberben nyilatkozott a témában, szerinte az idei év végére már látszik majd némi enyhülés. Igaz, azóta nem volt ezügyben új megszólalásuk, és a legnagyobb mobilgyártóktól egyöntetűen az szivárog ki, hogy nem tudnak annyi chipet beszerezni, amennyi saját gyártási terveikhez elegendő lenne.
Szóval a jelenlegi jelszó – legalábbis az Intel szerint – 2024, és ez sem azt jelenti majd, hogy az év január elsején a szilveszteri pezsgő maradékát már varázsütésre megtelő raktárakból hihetetlen olcsó laptopok, mobilok és egyéb kütyük rendelése közben kortyolgatjuk el. Mindenesetre reménykedni ér, addig pedig még egy ideig vállalati beszerzőknek és “költségvetőknek”, valamint magánembereknek is hozzá kell szoknia az elmúlt évek nehézkesebb beszerzéseihez és húzósabb áraihoz.
