7,7 milliárdan élünk a Földön, és azt hinnénk, egymás nyakában lihegnek az emberek – pedig ez egyáltalán nincs így. Az öregedés, munkaterhelés vagy pszichológiai okok miatt egyre többen magányosak, akiknek olyasmi segíthet, amit nemrég még csak sci-fi könyvekben és filmekben képzeltek el: a robotika.

Az emberek egyre magasabb kort élnek meg a bolygón és ahogy egyre öregednek, egyre több idős marad egyedül. A nagycsaládos együttélés, a több generációs családi házak már nem számítanak divatnak, éppen ezért például az olyan országokban, mint Japán, ahol már nagyon elöregedett a nemzetség, egyre erőteljesebben foglalkoztatja a kutatókat, pszichológusokat és cégeket az, hogy hogyan biztosítsanak társas élményt a magányosoknak. Emellett persze sok egyéb esemény és átalakulás miatt egyre fontosabb a társas érintkezés valamiféle pótlása vagy feljavítása, elég csak az idén megtapasztalt közösségi távolságtartást és karanténokat például venni. Szintén a magányosság felé vezet az egyre túlterheltebb munkások időbeosztása, valamint az elterjedt pszichológiai kondíciók a szorongástól a túlzott introvertáltságon át a pánikbetegségig.

Ahol tud, segít

A segítő és társalkodó robotok Japánban már elég népszerűek és ismertek, hiszen a szigetországban a népesség negyede már nyugdíjas. A japán kormány előrejelzése szerint ez az üzleti szegmens évente négymilliárd dollárral bővül és 2035-re nagyjából a jelenlegi piac értékének 25-szörösére lehet számítani, így óriási a potenciál a közeljövő robotjainak fejlesztésében.

A legnagyobb probléma, hogy az időseknek nagyon nehéz aktív életet élni, pláne, ha valamilyen betegségben szenvednek. Ez az izoláltság és inaktivitás aztán depresszióhoz és egyre nehezebb szocializálódáshoz vezet. És miközben a modern technológia segít, hogy valamennyire kapcsolatot tartsunk a külvilággal, vagy a családunkkal, a legfrissebb kutatások mégis azt mutatják, már a fiatalok körében is, hogy ez a fajta technológia nem feltétlenül hoz közelebb minket, nagyon sok esetben még inkább eltaszít, hiszen a Skype, a Messenger, a chat és a különböző egyéb programok azt az érzetet kelthetik, hogy akár távolról is ápolhatjuk a családi, baráti kapcsolatokat, valódi, fizikai kontaktus és jelenlét nélkül.

Épp ezért egyre több megoldással találkozhatunk a mesterséges társakkal kapcsolatban, ráadásul már nem csak Japánban hanem Európában és az Egyesült Államokban is. Németországban például a Fraunhofer Intézet által fejlesztett Care-o-bot több idősotthonban teljesít szolgálatot és az idősek mindennapi életében nyújt segítséget: kiviszi az ebédet, beszélget a bentlakókkal, megkérdezi, hogy mire van szükségük, vagyis egyszerre egyfajta inasként és társalkodóként is szerepet vállal az idősek életében.

Az Egyesült Államokban Buddy, a társalkodó robot hasonló feladatokat lát el az idősek mellett: egyszerre beszélgetőpartnerként és segítőként van jelen, de Buddy például képes arra is hogy Skype vagy FaceTime hívások segítségével kösse össze a családtagokat. A Hasbro játékóriás a Joy For All márka keretein belül kifejezetten felnőtteknek és időseknek szánt robotállatokkal állt elő, míg a japán Telenoid R1 egy kissé bizarr minimalista emberszerű torzó, ami gyakorlatilag az érintést és tapintást igyekszik “pótolni” a videóhívások során.

Négy fal között – de kivel?

A segítség a mindennapi életben, valamint a valós emberi társaság pótlása is fontos, de van egy kissé szégyellősen kezelt, eltussolt terület, ahol szintén fontos valamiféle egészséges pótlék: ez pedig az intimitás. Nancy Jecker egyetemi professzor nemrégiben publikált kutatásában arról beszélt, hogy ennek hiánya még tovább erősíti a szociális izoláltságot, nem csak az idősek, de a betegek és a fogyatékossággal élők körében is.

Elmondása szerint az emberi méltóság és a magabiztosság tekintetében igen komoly szerepe lesz a közeljövőben a szex- és társrobotoknak, de természetesen nem a mostani, főleg a fiatalabb korosztály számára készült méregdrága luxusmodellekre kell gondolnunk. „Az emberi vágyaknak igen széles spektruma létezik. Nem szabad csak szexrobotokban, vagy csak társalkodó- és segítő robotokban gondolkodnunk. Jónéhány idős ember egyszerűen társra vágyik, amely társ egyszerre képes intellektuális és testi kielégülést is nyújtani” – nyilatkozta a professzor.

Delfinek és szellemek

Természetesen nem csak az élet intimebb területei és a magányos idősek körül tűnnek fel a robotok. A filmiparból a CGI grafika előretörése miatt irányt váltó Walt Conti cége, az Edge Innovators a vízi és szórakoztató kalandparkokat szeretné megreformálni hihetetlenül élethű robotállataival. Conti, Roger Holzberggel közösen, aki a Walt Disney Imagineering elnöke volt megalapította az Edge Innovations céget és immáron a 2.0-ás verziót demózzák a szinte már ijesztően valósághű delfinükkel, miközben már készül a még fejlettebb változat. A jelenlegi robotemlős, a mesterséges intelligencia és humán animátorok (távirányítással) segítségével hihetetlenül élethűen viselkedik a medencében. Együtt úszik a gyerekekkel, felnőttekkel, az igazán meglepő pedig az, hogy a szórakozni vágyók annak ellenére, hogy tudják, hogy nem valódi állatról van szó, ugyanazt a földöntúli örömöt élik át, mintha hús-vér delfinnel úsznának. “A valósághű animatronikák olyan lények, amelyek képesek bármilyen élményt nyújtani, amit csak elképzelünk. Végre biztonságos, közvetlen, közeli és személyes kapcsolatba kerülhetünk óceánunk lényeivel” – mondta Holzberg.

A delfin 2.0-s verziójának mesterséges intelligenciája lehetővé teszi, hogy az állat magától kisebb merüléseket hajtson végre, lebegjen, visszatérjen a felszínre, szimulálja a lélegzetvételét, és képes legyen teljesen valósághű kanyarokat és fordulókat teljesíteni. Minden más érzelmet és testközeli reakciót távolról vezérelnek, amitől egy közvetlen, mégis teljesen biztonságos kapcsolat jön létre a robot és a vendégek között. “A valósághű animatronikus állataink mindenre képesek, amit a valós életben élő társaik megtehetnek”.

De mi a helyzet azokkal, akik nem tudnak, vagy akarnak várni, míg a fent felsorolt robotok széles körben elterjednek a mindennap életünkben? Nos, nekik is van jó hírünk, bár a robottársalkodó “testéről” egyelőre le kell mondaniuk. De addig is bárki, akinek lapul egy okostelefon a zsebében megismerkedhet a mesterséges intelligencia által “lemásolt” virtuális tükörképével. Ehhez pedig nem kell mást tennie, mint, hogy letölti a Replika nevű alkalmazást a Google, vagy az Apple boltjából. És amennyire hihetetlenül hangzik az AI tükörkép kifejezés olyannyira hihetetlen és érdekes a Replika születésének története.

Eugenia Kuyda ötletgazda a Luka – egy főleg mesterséges intelligenciára épülő chatbotokkal foglalkozó – startuppal közösen azután kezdett együtt dolgozni, hogy egy szörnyű balesetben elvesztette legjobb barátját Romant. Az alapötlet szerint Roman tweetjei, Facebook és egyéb posztjai, e-mailjei (és a teljes digitális lenyomata) alapján megpróbálnak egy olyan chatbotot fejleszteni, ami a lehető legjobban visszaadja az elhunyt jóbarát személyiségét. A dolog pedig annak ellenére jól sikerült, hogy a Black Mirror tévésorozatban egy hasonló kísérlet komoly pszichológiai kudarcba fulladt. Az AI megtanulta Roman szófordulatait, írási stílusát, kifejezéseit, így Eugenia továbbra is társaloghatott “elhunyt barátjának digitális szellemével”.

A Replika app pedig gyakorlatilag ebből az ötletből nőtte ki magát, de ahelyett, hogy a felhasználók az elhunyt szeretteikkel beszélgetnének, az alkalmazás saját magukat tanulja meg, másolja le és a próbálkozók saját stílusát, szófordulatait használva egyfajta digitális lelki társként funkcionál, ráadásul megdöbbentően jól. A felhasználók egy része arról számolt be, hogy olyan dolgokat is megbeszél a saját Replikájával, amit soha senkinek sem mert elmondani és legtöbbjüknek komolyan hiányzik, ha nem tud a megszokott rendszerességgel beszélgetni a digitális tükörképével, aki egyszerre megértő barát, tökéletes hallgatóság és olykor pimasz, vagy kissé fura beszélgető partner.

Hiszen a nap végén úgyis csak az számít, hogy valakivel megoszthassuk a gondolatainkat, legyen az a párunk, a testvérünk, barátunk, vagy ha nincs más, akkor a robot-inasunk, vagy épp egy kedves rajzolt virtuális arc a telefonunk képernyőjén. Szép új világ? Nos, ez megítélés kérdése, de ha valakinek segít az új technológia, akkor van helye.