Egyre több szó esik manapság Elon Musk több ezer műholdból álló Starlink projektjéről, mint a jelenlegi vezetékes és mobilnet alternatívájáról. Hogyan működik a szolgáltatás? Elérhető lesz nálunk is? Kiválthatja ez a jelenlegi internetes megoldásokat? Utánajártunk.
Ha máshonnan nem is, onnan talán már sokan találkozhattak a Starlink műholdak hírével, hogy az elmúlt időszakban, tiszta időben az égre nézve néha sok világító „pöttyöt” láthattak áthaladni az égen, amikről viszonylag gyorsan kiderülhetett, hogy nem csillagok, nem repülőgépek, és persze nem is ufók. Elon Musk még valamikor 2015-ben jelentette be, hogy egy globális műholdas internet szolgáltatást szeretne létrehozni, ami a Földön gyakorlatilag mindenhol elérhető, az északi és déli pólusok kivételével. 2019-ben jelentek meg az első műholdak, és az excentrikus milliárdos-feltaláló-üzletember úgy kalkulált, hogy évente 1000-2000 műholdat tud pályára állítani. Jelenleg nagyjából 1800 Starlink műhold kering a Föld körül. Innentől viszont jöjjenek a részletek, amelyeket Kiss Tamás, a Telekom szabályozási tanácsadója segít kibogozni.
A jelenlegi állapot valószínűleg nem azt jelenti, hogy 1800 különálló alkalommal ment föl és jött le egy rakéta, hogy felvigye ezeket a műholdakat, ugye?
Musknak ugye ott van a SpaceX nevű vállalkozása és azon belül vannak a Falcon 9-es hordozórakétái. Egy ilyen hordozórakétával hatvan műholdat képes felvinni egyszerre, épp ezért lehet elég gyakran látni a neten keringő képeken ahogy sok-sok “csillagszerű” valami csíkot húz az éjszakai égbolton. Azért látszanak így, a folyamat elején ennyire tisztán ezek a műholdak, mert nem álltak még pályára, tehát még „egy csapatban” vannak, ráadásul minden műholdnak vannak napelem-panelei, amik még a föld felé néznek és a napfény ezeken tükröződhet. Viszont amikor már pályára állnak a Starlink eszközök, addigra a napelemek merőlegesek lesznek a Földre, és innentől fogva szinte láthatatlanokká válnak, mert egyszerűen kisebb lesz a műhold látható felülete, ami a Föld felé néz.
Ezek a nagyjából 200-230 kilós műholdak mindegyike tulajdonképpen egy antenna, amely sugároz a Föld felé, egy mobil bázisállomáshoz hasonlóan, csak azzal a különbséggel, hogy ezek épp az űr határán vannak. Emellett a műholdak hálózatba vannak kötve: lézerrel, vagyis fénnyel kommunikálnak egymással, és persze vannak azért földi állomások, mert a tartalmak és a nagy adatközpontok még a Földön vannak, azokat is valahogy el kell érni. Ez nagyjából a rendszer architektúrája.
Elvileg Musk 10 milliárd dollárt pumpált eddig ebbe a projektbe, és valószínűleg még egyszer ennyibe fog neki kerülni. A tervek szerint pedig évi 30 milliárd dollár bevételt vár tőle. Reális ez?
Legutóbb azt nyilatkozta, hogy inkább további 20-30 milliárd lesz a szükséges befektetés. Nagyjából félmillió dollár egy műhold gyártási költsége, plusz ennek a föld körüli pályára állítása, de arról nem nyilatkozott, hogy ez utóbbi mennyibe kerül.
Nem vitatva Elon Musk érdemeit a világban, de az, hogy cégek műholdakat lőnek fel az űrbe és ezekből „internet jön le”, már egy létező dolog. Mi ebben az igazán nagy újdonság?
Természetesen van ilyen, de például, ha jól tudom, a Viasat esetében geostacionárius műholdakról beszélünk, amelyek az egyenlítő fölött, nagyjából 35 ezer km magasságban keringenek. A geostacionárius műhold nagyon sarkítva olyasmi, mint mondjuk a Telekomnál a műholdas tévészolgáltatás: fel kell szerelni a házra a parabola antennát, amely utána egy irányba néz, vagyis a műholdak a Föld egy adott pontja felett tartózkodnak folyamatosan. Elon Musk viszont nem geostacionárius műholdakat használ, hanem alacsony pályán keringő műholdakat bocsátott föl, amik nagyjából 500 km-es magasságban vannak a Föld fölött, tehát a geostacionárius megoldásokhoz képest sokkal közelebb. És míg a geostacionárius műhold tulajdonképpen 1 nap alatt tesz meg egy kört a Földdel szinkronban, addig a Starlink műholdak nagyjából 2 óra alatt megkerülik a Földet. Az interneten meg is lehet nézni a pályájukat, ahol különböző ábrákon mutatják, hogy hogyan mozognak.
Akkor viszont ezeket a műholdakat követni kell, ugye?
Igen, és ez nem olyan egyszerű, mint a geostacionárius megoldásoknál, hogy felszerelünk egy parabola antennát és az folyamatosan egy irányba néz. Bár a Starlink előfizetői csomag is tartalmaz egy tányérantennát, amit azért nem neveznék parabolának, alapjaiban máshogy működik a rendszer. Ez a kezdőcsomag most 500 dollárba kerül, amin jelenleg még darabonként pont 500 dollárt bukik Elon Musk cége, mert a csomag gyártása nagyjából 1000 dollárba kerül.
A csomagban van még egy router és egy háromlábú állvány, amire fel kell helyezni az antennát, majd le kell tölteni egy appot, ami segít első alkalommal nagyjából irányba állítani a rendszert, de ha már ráakadt egy műholdra, onnantól az antenna beállítja magát, és már követni is tudja azt. Ezután az antenna saját karakterisztikáját is elektronikusan tudja állítani, tehát folyamatosan tudja követni a többi műholdat is, ahogy azok elhaladnak a pályájukon az antenna fölött. Ennek az antennának folyamatos kilátással kell rendelkeznie az égboltra és mivel követnie kell a műholdakat jelenleg még kicsit körülményes a telepítés. Kezdetben ugyanis, amikor még nagyobb a lefedett területe egy műholdnak (a Föld felszínétől számolva 20 fok), kell a nagy tér és rálátás az antennának, később, amikor már több műhold lesz, elegendő lesz az is, ha 40 fok fölött látja az antenna az égboltot, és a telepítés helyigénye is kisebb lesz. Épp ezért alapvetően nem a zsúfolt nagyvárosokba szánja Musk cége ezt a megoldást, hanem az olyan, kevésbé sűrűn lakott területekre, ahol nincs vezetékes szolgáltatás és a mobil lefedettség sem kielégítő.
Mondjuk, hogy megvettük a csomagot, beállítottunk mindent, bedugtuk a routert, mire számíthatunk? Mit tud sebességben és stabilitásban a Starlink?
Jelenleg néhányszor 10 megabit/sec-től néhány 100 megabit/sec-ig terjed a sebesség, ami letöltésben elérhető, a feltöltés az ennek körülbelül a negyede. Nagyjából ezt lehet most elérni egy-egy előfizetői készülékkel, havi 99 dolláros havidíj mellett.
Viszont egy érdekes tanulmány épp azt latolgatta, hogy a jelenlegi (tervezett) rendszer nagyjából 2027-2028-ig tudja majd kiszolgálni azt az igényt, amivel most terveztek, és amire mellesleg kapott 8-900 millió dollár körüli állami támogatást az amerikai kormánytól, utána már ez a kapacitás nem lesz elég. Most úgy néz ki, hogy a tervezett 12 000 műhold olyan 6-7 évig tudja biztosítani a felhasználók igényeit.
Akkor majd megy kukába az összes műhold?
Nem valószínű: azt olvastam, hogy ezeket a műholdakat 5-6 évenként fogja a cég cserélgetni és esélyesen a technológia is javulni fog, de nem találtam semmi adatot arról, hogy mik az elképzelések arról, hogyan fogja a Musk-birodalom a jövőben fejleszteni ezt a technológiát. De ha azt nézzük, hogy az eredeti tervek szerint 12 000 műholdat akartak feljuttatni az űrbe, viszont az utóbbi időben már arról hallani, hogy 40-42 000 műholdról beszélnek, szóval még sok minden változhat a jövőben.
Az idei Mobile World Congress keretében Elon Musk azt mondta, hogy jelenleg az átlagfelhasználó 70-80 megabittel netezik, jobb helyeken pedig el lehet érni a 150 megabitet is. Az idei év végére ezt a sebességet meg szeretné megduplázni, miközben ősztől akár már Magyarországon is elérhető lesz a szolgáltatás. Hogy látod, fog-e valaha bármilyen módon veszélyt jelenteni a Starlink a jelenlegi szolgáltatókra nézve?
Musk nem akar a földi optikai és mobilhálózatokkal versenyezni. Ahol azok jók, ott ő nem gondolja, hogy terem neki babér. Azokon a helyeken gondolja az előfizetőit elérni, vagy megszerezni, ahol nincs jó optikai vagy mobil lefedettség. Magyarország szerintem ilyen szempontból jól áll, mert mind az optikai hálózat kiépítése, mind a mobilhálózatok kiépítése nagyon jónak számít európai, sőt világszinten is.
Jelenleg olyan 70 000 előfizetője van a Starlink szolgáltatásnak 12 országban, és ahhoz, hogy kijöjjön a tervezett 30 milliárd dolláros éves bevétel (egyelőre csak a jelenlegi havidíjjal számolva), azért nagyjából 25 millió előfizető kellene világszinten. Ez az előfizetői szám nem tűnik irreálisnak, de kérdés, hogy például a fejlődő országokban – tehát pont ott, ahol igenis lenne helye a Starlinknek -, hányan tudják megfizetni azt a 99 dolláros havidíjat és az 500 dolláros kezdőcsomagot.
Tehát, ha az elkövetkező 10-15 évben még fejlődik is ez a technika, többek között gyorsaság és stabilitás terén, akkor sem tudna veszélyeztetni egy “rendes”, havidíjas előfizetést?
Én úgy gondolom, hogy nem. Ha azt mondjuk, 12 ezer műhold, ez így elsőre nagyon soknak tűnik, viszont, ha csak azt veszem, hogy Magyarország területe 93 ezer négyzetkilométer, akkor ez azt jelenti, hogy itthon kb. 2-3 műhold jut a teljes hazai lakosságra úgy, hogy egy műholdnak 20 gigabit/sec a jelenlegi kapacitása, ami azt jelenti, hogy 12 ezer műholddal maximum néhány ezer ügyfelet tudna Magyarországon kiszolgálni. Plusz ennél a rendszernél az időjárás, tehát mondjuk a sűrű eső vagy erős havazás azért probléma lehet. Annyi a szerencse, hogy jó esetben több műholddal is tudja egyszerre a kapcsolatot tartani a földi tányérantenna, így talán nem lesznek nagyobb kimaradások a szolgáltatásban.
Azt tehát már látjuk, kiknek jó megoldás a Starlink-féle internet, viszont vannak olyan hangok az űrt vizsgáló projektektől kezdve, a független kutatókon át az asztrofotósokig, akik azt mondják, hogy egy kicsit lassítani kéne ezzel a projekttel. Mi a gond a Starlinkkel?
Pont az, hogy fent lesz ez a több tízezernyi műhold, amik folyamatosan mozognak, közben pedig a csillagászok nyugodtan szeretnék figyelni a csillagokat. És mivel ők is sokszor csinálnak hosszú záridős fotókat, ezek a mozgó tárgyak meg fogják ezt a tevékenységet zavarni. Egyszerűen megnehezíti a csillagászok életét ez a rengeteg műhold, mert zavarja a megfigyeléseket. A csillagászok nemzetközi szervezete már az ENSZ-hez fordult, hogy csináljanak valamit a munkájuk ellehetetlenítésének megakadályozására.
Ezen felül ott a szabályozás kérdése is, mert van az amerikai hírközlési hatóság (FCC), de nekik az Egyesült Államokon kívül nincs fennhatóságuk, így nem teljesen tiszta, hogy az FCC jogosult-e kiadni globális használati engedélyeket. Én attól tartok, hogy nem. Az biztos, hogy ha Magyarországon értékesíteni akarnak Starlink előfizetést, akkor azt a céget, ami majd ezt értékesíti, külön be kell jegyezni és Magyarországon az NMHH-nál is regisztrálni kell, mint távközlési szolgáltatót. Ráadásul a frekvenciasáv amit a Starlink használ, az alapvetően műholdas kommunikációra lett kijelölve, viszont feltételezem, hogy mások is használhatják, tehát más műholdak is működnek ebben a sávban. Így az is kérdéses, hogy rendezik el ezt egymás között a műholdak tulajdonosai. Van még tehát bőven feladat.
Azt látom, hogy ezt a fajta munkát már megkezdték különféle területeken, mert bejegyeztettek már cégeket Ausztriában, Ausztráliában, Argentínában, Brazíliában, Franciaországban, Chilében, Kolumbiában, Németországban, Görögországban, Írországban, és további országokban is folyamatban van ilyesmi, tehát ezekben az országokban minden bizonnyal szolgáltatni szeretnének a jövőben.
Ettől függetlenül a Starlink technológiailag több szempontból is nagyon érdekes. Egyrészt azért, mert elmondásuk szerint nagyon kicsi a késleltetés, amit arra alapoznak, hogy a műholdak egymással a lézer segítségével tudnak kommunikálni. Tehát amennyiben jól látják egymást, akkor egyik földrészről a másikra sokkal gyorsabban el tud jutni a jel, mint optikai kábelen, ahol azért a biteknek és az elektronoknak a továbbítása lassabb a fénysebességnél. Másrészt pedig maguk a műholdak miatt érdekes ez az egész kezdeményezés: folyamatos kihívást jelent, hogyan juttatják fel ezeket az eszközöket az űrbe, hogy fogják üzemeltetni, és az is izgalmas, hogy távközléstechnikailag mit tudnak ezzel majd elérni, mennyire lesz ebből egy stabilan működő, sikeres vállalkozás.
