Lehet szeretni, elítélni, vagy szimplán nem törődni vele, de a pornóipar létezett, létezik és minden bizonnyal létezni is fog. Ráadásul egy csomó olyan fejlesztést köszönhetünk neki, amelyet még az is boldogan használ, aki a természetfilmekben is áttekeri az állatok párzását.
Pornó azóta létezik, amióta az első ősember felrajzolta saját magát és a szemközti barlangban lakó szomszédját a sziklafalra félreérthetetlen pózban, majd pedig ezt a művet nézegetve fantáziált arról, hogyan állhatnának neki az emberi egyedfejlődés elősegítésének. A dolog azóta sem változott, csak kibővült és formailag is sokszínűbbé vált. Ma a világon nagyon kevesen vallják be nyíltan, hogy néznek pornót, eközben pedig nagyon sokan mégis megteszik – utóbbi egyszerű, értékítélettől mentes ténymegállapítás. Bár a pornóipar megítéléséről pro és kontra is nagyon sok érvet fel lehet vonultatni, mi ebben a cikkben nem vállaljuk a társadalomtudósok felelősségét, hanem a kaptafánál maradva, kizárólag a digitalizáció irányából nézünk a témára.
Ha technológiai szempontból vizsgáljuk a különféle felnőtt tartalmak történelmét, akkor a témához való hozzáállásunktól, rajongásunktól vagy prüdériánktól függetlenül el kell ismernünk: a pornó nélkül egy csomó olyan modern vívmánnyal szegényebbek lennénk, amelyeket manapság általánosan és boldogan használunk – és talán fogalmunk sincs, hogy mindezeket annak köszönhetjük, hogy 18-as karikás filmeken emberek bensőséges pillanatokat élnek át együtt.
1. Super 8
A pornóipar első, modern értelemben vett terméke egy mai szemmel viszonylag ártatlan film: az 1896-os Le Coucher de la Mariée egyetlen jelenetében egy hölgy sztriptízel. A francia készítők sejtették, hogy sokan lesznek erre kíváncsiak, azonban maguk is meglepődtek, hányan tolongtak a kasszánál azért, hogy láthassák az alkotást. A hír gyorsan eljutott másokhoz is, és puff, megszületett egy gyorsan felvirágzó műfaj.
A pornó első komoly tech-hatása egy addig csak döcögő termékkört érintett: 1958-ban egy Harrison Marks nevű brit bulvárfotós egy 8 mm-es kamerával készített rövidfilmeket vetkőző és topless pózoló nőkről – ez pedig pillanatok alatt bankot robbantott a 8 mm-es kézikamerák piacán.
Addig ezeket csak műkedvelő amatőrfilmesek használták, de a példa nyomán sokan rájöttek, hogy “nagyfilmes” felszerelés nélkül is könnyen készíthetnek intim felvételeket. A Super 8-as kamerák olcsón beszerezhetőek és könnyen kezelhetőek voltak, így aztán hegyekben kezdték vásárolni őket, a formátum pedig hosszú évekre, sőt évtizedekre maga alá gyűrte a többi próbálkozót.
2. Filmfeliratok
Bár furcsa lehet, de a mai értelemben vett filmfeliratok sem léteztek azelőtt, hogy a pornófilmek igazán népszerűvé váltak volna. A némafilmek idejében persze volt ehhez hasonló (bár itt az egyes jelenetek között voltak rövid szöveges közjátékok), de a feliratozás divatját az indította el, hogy az országhatárokon átjutó felnőttfilmek szövegeit minden náció érteni szerette volna a jobb átélés érdekében. A hőskorban természetesen még sokkal több “sztoris” jellegű pornó készült, és a nézőknek igényük volt arra, hogy az “akciójelenetekig” vezető cselekményhez kapcsolódó mondatokat is megértsék, így aztán megjelentek az első feliratok.
Jóval később az automatikus feliratokért felelős szoftveres megoldásokat is felnőttfilmek inspirálták, ugyanis az egyre nagyobb tömegben, és már digitálisan előállított alapanyagra túl nagy munka volt kézzel feliratokat vágni. Szóval mindenki, aki Netflixen eredeti nyelven néz horrort, sci-fit, drámát vagy vígjátékot, köszönje meg szépen a pornófilmeseknek, hogy bekattinthatja a closed captioning funkciót.
3. Online fizetés
Az internet hőskorában is léteztek már olyan weboldalak, ahol a személyes bolti vásárlás kihagyásával rendelhettük meg a kiválasztott termékeket. Ezeket azonban általában utánvéttel vagy banki átutalással lehetett kifizetni. A pornóipar viszont természetesen kiváló terjesztési módszert látott az internetben, csak épp a fenti módszerek kevéssé voltak hatékonyak akkor, ha online letölthető vagy később streamelve megnézhető tartalmakra kellett őket alkalmazni. Utánvétes online szexvideó? Vagy a lejátszás akkor indul el, ha a banki átutalás visszaigazolódik? Nonszensz.
Szóval a következő úriember, akinek sokan köszönetet mondhatnak, egy bizonyos Richard Gordon, aki a kilencvenes években megalapította az Electronic Card Systems nevű céget. Ennek keretében olyan szolgáltatást fejlesztett ki, amellyel közvetlen, kártyás fizetésre nyílt lehetőség, amit az adott weboldal azonnal jóvá is tudott hagyni, tehát a kért szolgáltatást rögtön ezután el is indíthatta a kedves vevő. Természetesen ez a módszer egy csomó egyéb “webes élethelyzetre” kiváló megoldást nyújtott, ezért villámgyorsan elterjedt a webáruházaktól a streaming platformokon át a szoftveráruházakig, ma pedig már teljesen egyértelmű a használata bárki számára.
4. VR
A virtuális valóság fogalmát régóta ismerhetjük: a popkultúrába többek között a TRON filmmel vagy William Gibson Neurománc regényével tört be, de a Mátrix óta az is tud róla, aki számítógépen is csak az e-mailig és a Word-Excel duóig jutott el. VR-headsetekre volt már példa a 90-es években is, de ezek még fejfájást generáló, gyenge 3D-élményt adó, kísérleti eszközök voltak. Aztán a VR újabb generációjában az Oculus és társai már komolyabb élményt generáltak. Persze a hirdetésekben és promóciós anyagokban a játékokat, 3D-filmeket emelték ki, valamint egy csomó üzleti és tudományos alkalmazási lehetőséget villantottak fel, de a technológia terjedése a háttérben bizony nagyon erősen kötődik cikkünk témájához.
Egy felmérés szerint 2018-ban a világ összes VR-re optimalizált weboldalának 60 százaléka pornóval kapcsolatos volt. A szakértők szerint nem is csoda, hogy ez az iparág ilyen szinten virágzik – és ezt most próbáljuk nagyon szépen becsomagolva érzékeltetni. Nos, szóval egy VR-headsettel a fejünkön nincs szükség a kezeinkre ahhoz, hogy körbenézzünk egy 360 fokos videó helyszínén. Nem is ragoznánk túl, de jogos felvetés.
5. A fizikai formátum döntőbírója
Bár manapság már főleg online formában “fogyasztunk” filmet, zenét vagy szoftvereket, az optikai adathordozók utolsó nagy ütközetére még sokan emlékezhetnek. A CD-k és DVD-k viszonylag hosszú regnálását követően két formátum csatázott a piaci elsőségért, ami az optikai adathordozók népszerűségének csökkenése miatt nagyjából a teljes piaci dominanciát is jelentette egyben. A trónért két szabvány jelentkezett be, az egyik a Toshiba által fejlesztett HD-DVD, míg a rivális Blu-Ray a Sony műhelyében született.
A küzdelem egy ideig változó sikerekkel zajlott, a HD-DVD némi előnyt szerzett például azzal, hogy a Microsoft 2006-ban bejelentette, az Xbox 360 játékkonzol ezt a formátumot támogatja majd. Eközben filmforgalmazók is azzal billegették ide vagy oda a mérleg nyelvét, hogy melyik szabvány mögé állnak be, de a végső eredményt bizony a pornó döntötte el.
Műszakilag ugyan a HD-DVD valamivel fejlettebbnek számított, viszont a Blu-Ray lemezeken több információ fért el, és a felnőttfilmeket forgalmazó cégek hamar azt látták, hogy náluk jóval több fogy a “kéksugaras” lemezekből egész egyszerűen azért, mert ezekre hosszabb filmek férnek, vagy a filmek mellett egy csomó extra jelenet és egyéb finomság. Épp ezért rövid idő után a két rivális formátum közül már csak Blu-Rayen jelentek meg pornófilmek, és ez a nagy előzés kifogta a szelet a HD-DVD vitorlájából, a Toshiba 2008 februárjában be is jelentette, hogy kiszáll a versenyből.
Apró történeti adalék: a pornó már korábban is eldöntött egy hordozó-formátummal kapcsolatos vitát, de itt épp egy ígéretes újdonság feltörését akadályozta meg. A 70-es években a VHS kazetták riválisaként jelent meg a Sony Betamax, ami elvben sokkal jobb minőséget garantált – de csak legfeljebb 60 percnyi videó számára. Addigra viszont a VHS szalagokból akár 3-4 órásat is lehetett kapni, amire ugyebár jóval több felnőttfilmet lehetett másolni. Az sem segített a Sony helyzetén, hogy a japán gyártó megtiltotta, hogy Betamaxon hivatalosan forgalmazni lehessen szexfilmeket, így aztán a vásárlóközönség döntött, és a technológiai előnyök ellenére maradt a VHS mellett.
6. Internetes sávszélesség és adattárolás
Azt többen is készségesen elismerik, hogy az internet bizony sokkal lassabban fejlődött volna, ha nincs rajta pornó. Már 2001-ben 70 ezer felnőtt témájú weboldalt tartottak nyilván, és ez csak a hivatalos része volt a dolognak ugyebár. Ma már csak az Egyesült Államokban 4,2 millió pornóoldalról tudni, ami világszerte ennek sokszorosa, emellett pedig a felnőtt tartalmak számítanak az egyik legnépszerűbb kategóriának a különféle fájlcserélőkön is.
Épp ezért egyre többször lehetett érezni azt, hogy az interneten áthaladó adatoktól eldugul a rendszer, kevés a sávszélesség a szolgáltatók hálózatain, vagy épp a felhasználók modemjei és routerei nem bírják a terhelést. Amíg a 90-es évek közepén, a betárcsázós, csigalassú modemek korában egyetlen, kisfelbontású állóképet is percekig töltögettünk, manapság már 4K-s filmeket szedünk le percek alatt, vagy akár erre sincs szükség, hiszen online stream formájában nézzük őket. A szakértők szerint a fejlesztéseket bizony sok esetben az hajtotta, hogy a felhasználók sürgették a szolgáltatókat és gyártókat gyorsabb eszközök létrehozására azért, mert “bizonyos képek és filmek” nagyon lassan érkeztek meg a gépeikre.
Az egyik első nem-technológiai résztvevő az internet világában a Penthouse volt: a magazin a 90-es években az előfizetőinek és olvasóinak különféle kedvezményekkel árusított 2400-baudos modemeket azért, hogy megtekinthessék a Penthouse.com felnőtteknek szóló fórumait, amelyekbe már képeket is beszúrhattak az olvasók.
Manapság állítólag minden egyes másodpercben 30 millió egyéni felhasználó néz épp pornót az interneten, és ez az igény korábban is megvolt, csak épp a technológia bizonyult kevésnek. Az igazán ötletesek még azt is megpróbálták, hogy ASCII formátumban (tehát betűkből és egyéb karakterekből kirajzolva) készítsenek pornó-animációkat, ezek ugyanis sokkal kisebb méretű adatcsomagokként hamarabb letölthetőek voltak. Mára legalább erre nincs már szükség…
7. Chat és közösségi média
Facebook? Instagram? Snapchat? Ugyan már, az ilyen oldalak ötlete még fasorban sem volt, sőt a MySpace-hez hasonló első generációs szolgáltatások sem indultak még el, amikor megjelentek az első olyan webes szolgáltatások, ahol “barátokat” lehetett találni, illetve akár privát módon is beszélgetni lehetett velük. Főleg ez utóbbi miatt terjedt el azonnal, hogy a FriendFinder és egyéb hasonló oldalak sikere leginkább abban áll, hogy ha valaki megismerkedik egy számára barátságnál is szimpatikusabb illetővel, azonnal el tud vonulni egy privát kommunikációs csatornára, hogy ott beszéljék meg a közösségre nem tartozó részleteket.
Az AOL első azonnali üzenetküldőjét is sokan a “felnőtt kommunikáció” alapkövének tartották, és persze Magyarországon sem kellett sokat várni arra, hogy a Bulinet és hasonló társai kezdetleges formában biztosítsanak privát csevegési lehetőséget az egymásra rákattanóknak.
8. Internetes videó-streaming
Manapság a Netflix, az Apple+, a HBO GO és társaik már teljesen megszokottnak számítanak, ahogy a szolgáltatóknál is gyakran érhető el streaming-alapú videós és tévés megoldás, ilyen a Telekom TV GO is. Hasonlóan a streamingre épít a 2005-ben alapított YouTube, amit még az is néz, aki fizetős platformra nem akar csatlakozni. Ehhez képest az első, mai értelemben is működő internetes videóstreaming-szolgáltatást egy holland pornófilmes cég, a Red Light District indította el a YouTube előtt 11 évvel, 1994-ben.
A megoldás a már korábban említett sávszélesség-problémák miatt persze jó ideig csak kevesek játékszere volt és nem is épp mozis szintű élményt nyújtott, de a megvalósítása konkrét inspirációt és műszaki alapokat jelentett a későbbi streaming-cégeknek. Szóval kis túlzással ma se néznénk a gyerekekkel bájos mesefilmeket az okostévén internetről, ha a hollandok nem találják ki, hogy a vöröslámpás negyedből élőben akarnak a webre közvetíteni némi kisfelbontású ízelítőket.
Ha még jobban megkapargatnánk a felszínt, biztos találnánk még jó pár olyan technológiát, ami sokkal lassabban indult volna be a pornó segítsége nélkül, de az is biztosra vehető, hogy a jövőben is lesz még bőven olyan új fejlesztés, amelyet célzottan, vagy véletlenül az intim tartalmakra áhítozó közönség… nos… khm… juttat fel a csúcsra.
