Újrahasznosítható rakéták, 3D nyomtatott űrruhák és Tesla az űrben: a stílus, a kíváncsiság és a technológia találkozása az Elon Musk nevével fémjelezett SpaceX, amely teljesen megreformálta az évtizedes hagyományokat. Hogyan lőhet ki egy magáncég embereket az űrbe? Valóban eljuthatunk a Marsra 20 éven belül? Miért kellett majd’ egy évtizedet várni, hogy újra Amerikából indulhassanak útjukra az amerikai asztronauták?
Nehéz kezdetek
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy mióta tíztől visszafelé számolnak, egyként álmodozunk a képernyők előtt ülve arról, hogy egyszer mi is elhagyhatjuk a sztratoszférát. Az Elon Musk alapította SpaceX Crew Dragon-jának kilövése épp ezt az ábrándot hozta eggyel közelebb hozzánk május 30-án, hiszen ekkor egy új fejezet nyílt az űrutazás történetében. Valószínűleg nem sokan gondolták, hogy a magáncégnek sikerülhet ez a küldetés, hiszen 2002-es megalakulásakor és még jóval azután is inkább viccszámba vették a SpaceX-et, amin az első három sikertelen kilövés nem sokat segített.
Azonban Musk nem adta fel az álmát – hogy embert juttasson a Marsra – és tovább folytatta a küldetését, mindent feltéve az utolsó lehetőségére, a negyedik kilövésre. Egy újabb sikertelen projekt csőddel fenyegette a céget, azonban szerencsére erre nem került sor: 2009 július 14-én sikeresen kilőtte Falcon 1 rakétáját (igen, a nevét az Ezeréves Sólyomról kapta).
A Falcon 9, és az újrahasznosítható rakéták
Miután az első magáncég volt, ami nem csak rakéta építésre, de kilövésre is képes volt, egyre több vállalat elkezdett érdeklődni a SpaceX és a komolyabb teljesítményű rakétái iránt, így hamarosan meg is született a Falcon 9, ami 2010. június 7-én emelkedett el először sikeresen a földfelszínről. A Falcon 9 történetének kezdete óta az volt a SpaceX célja, hogy a rakéták első fokozatait ne eldobja, hanem visszajuttatva a Földre újrahasznosíthassa, ezzel nemcsak a kilövések között eltelő időtartamot csökkentve, de a kilövés költségeit is. Elvégre, egy Airbus A380-ast sem dobunk el egyetlen Dubai-Los Angeles táv lerepülése után! Így el is kezdte munkálatait a cég, azonban a rakéta első, második és hatodik kilövésekor nem koronázta siker vállalkozásukat: a rakéták irányíthatatlanul az óceánba zuhantak.
További munkálatok után a Falcon 9 kilencedik kilövésénél (és a negyedik kontrollált landoltatási kísérletnél), 2014. április 18-án sikeresen kontrollálták a rakéta visszaérkezését (egyelőre csak az óceánba, az első sikeres szárazföldi landolás 2015. december 21-én történt), ezzel hatalmasat lépve a rakéták újrahasznosítása felé vezető úton. Mára pedig 51 kísérletből 49-szer sikerült visszahozni a rakéta boostereit a Földre.
Crew Dragon és a történelem új fejezete
A Dragon kargóhajó nevéhez az inspirációt Paff, a bűvös sárkány szolgáltatta, de a története egyáltalán nem gyerekes. Fejlesztését az első tizennyolc hónapban titok övezte, amíg 2006 márciusában fel nem fedték a nagyközönség előtt, csak hogy a NASA Kereskedelmi Orbitális Szállítási Szolgáltatások (COTS) demonstrációs programjába beajánlhassák azt. A végső cél a Dragon programnál egy privát űrhajó fejlesztése volt, amely rakományt tud szállítani a Nemzetközi Űrállomásra. Miután sikert sikerre halmozott, a NASA a Spacex Dragonját választotta a kiírás egyik nyertesének (a másik az akkori Orbital Science volt, amit ma Northrop Grumman néven találhatunk meg).
A Dragon 2010. december 8-án debütált a Cape Canaveral állomáson, majd 2012. május 25-én sikeresen dokkolt a Nemzetközi Űrállomásra, ezzel kiérdemelve a szakma egyöntetű elismerését. Az azóta továbbfejlesztett Dragon teherhajók legalább két utazásra használhatók még. Mindezidáig a SpaceX hajói emberi utas nélkül közlekedtek, azonban Musk nem ismer olyat, hogy elég: ezért elkezdett egy olyan Dragon űrhajón dolgozni, amely emberek szállítására is alkalmas, erre pedig 2014-ben egy 2.6 milliárd dolláros szerződést is között a NASA-val. Ekkor született meg a Crew Dragon, mellyel az űrutazás új korszakba lépett. 2015-ben már betekintést is nyerhettünk a kapszula minimalista enteriőrjébe:
A virtuális séta után négy évet kellett várni egy sikeres – egyelőre pilóta nélküli – kilövésre, majd 2020. május 30-án, a Demo-2 keretén belül végre két asztronauta, Bob Behnken és Doug Hurley is eljuthatotta Nemzetközi Űrállomásra a Crew Dragon fedélzetén. A kilövést és az azutáni közvetítéseket online 1 millió néző követte óránként, ami az internet valaha legnézettebb tartalmává tette. Itt meg kell jegyeznünk, hogy az Apollo 11 holdraszállása közvetítésének nézőszámát nem döntötte meg, hiszen azt az esemény nagyjából 600 millió ember kísérhette végig (ami abban az időben világ lakosságának egy-hatoda volt), azonban azóta a kilövések maximum 25.000 nézőt tudtak a képernyők elé csábítani naponta, tehát a modern űrkorszak legsikeresebb kilövésének tekinthetjük a SpaceX közvetítését.
A nézőszám mellett hosszú ideje húzódó amerikai álmot is megvalósított Musk, ugyanis legutóbb majd’ egy évtizede, 2011-ben emelkedett el űrhajó a tengeren túlról – ekkor szüntette be a NASA az Űrsikló-programot. Ezután pedig kezdetben 20 millió, ma pedig 90 millió amerikai dollárt kellett fizetnie a NASA-nak fejenként, hogy asztronautái az orosz Soyuz fedélzetén utazhassanak.
Az űrutazás új fejezetéhez új technológia is dukál
Talán nem meglepő – ha Elon Musk Tesláját ismerjük –, hogy a Falcon-rakéták dizájnja és technológiai megoldásai jóval túlmutatnak az Apollo-programban megismerteken, a SpaceX termékei egytől egyig futurisztikusak, menők. „A Falcon 9 egy vékony, kecses rakéta, aminek hatalmas teljesítménye hangos zajok kíséretében robban ki a járműből. A kilövés elsőre simának tűnt, aztán olyan érzés volt, mintha egy kavicsos úton döcögnénk” – írta le a kilövés pillanatait Doug Hurley űrhajós, aki társával együtt május 30-án elsőként utazott ki a SpaceX űrhajóján a Nemzetközi Űrállomásra. A két asztronauta korábban már az űrsikló fedélzetén is átküzdötték magukat a sztratoszférán.
A kapszulában az irányítópanelekről eltűnt a megannyi, bonyolult kapcsoló, helyüket egy hatalmas érintőképernyő vette át. A kijelzők valós idejű információkat szolgáltatnak a jármű állapotáról, űrbeli helyzetéről, lehetséges úticéljairól és a fedélzeti viszonyairól. A Crew Dragon környezetvédelmi és életmentő rendszere kényelmes és biztonságos utazást biztosít, az asztronauták pedig beállíthatják az űrhajó belső hőmérsékletét 18 és 26 celsius fok között. Az elegáns képernyőt az űrhajósok a SpaceX által tervezett nyomásérzékelő kesztyűkkel tudták kezelni. A Crew Dragon irányítása teljesen automatizált, digitális dokkolórendszere (amit most bárki ingyenesen kipróbálhat saját számítógépén) pedig egyedülálló technológia a világon – ezen a járművön mutatták be először a fejlesztést.
A kargóhajók esetében az űrállomáson tartózkodó asztronauták robotkarokkal irányították a Dragon-t az űrkikötőbe. Ezt a technikát „berthing”-nek (veszteglés) hívják, és épp az időigényes, illetve felemésztő mivolta miatt fejlesztettek ki egy automatikus dokkolóprogramot, ezzel is energiát és időt takarítva meg az űrhajó utasai számára. A Crew Dragon asztronautái bármikor visszavehetik a manuális irányítást a hajó fölött, amennyiben azt szükségesnek találják. Behnken és Hurley is kipróbálták a kézi vezérlést az űrben töltött idejük alatt – egyszer a kilövés után, másodjára pedig az űrállomáshoz közeledvén (ekkor láthattuk saját szemünkkel is, ahogy Hurley az ISS-től 220 méterre is tökéletesen tudta vezetni az űrhajót kesztyűjében is, mielőtt az automatikus dokkolórendszer visszavette volna az irányítást).
Ha még ez sem lenne elég, a versenyautókéról mintázott, egyedi habformákkal kiegészített ülések, és a kilövőállomás teljes megjelenése egy új éra beköszöntét sugallja. A SpaceX járművei egészen nyilvánvalóan Musk Sci-Fi érdeklődését tükrözik, és még az űrhajósok egyedileg 3D-nyomtatott ruhái is a régi NASA-öltözékektől teljesen eltérő designt kaptak. Érdekesség, hogy a szkafandereket Jose Fernandez jelmeztervező készítette, aki a Marvel szuperhősök filmbeli megjelenéséért is felelt. „Ötcsillagos értékelést kell adnunk az űrruháknak” – mondta Behnken, akinek szerencsére nem kellett kipróbálnia a ruha összes előnyét (értjük ezalatt az életmentő funkciókat és a tűzállóságot), de se az érintőpanel kezelése, se a földi kommunikáció, sem pedig a ruhák le- és felvétele nem okozott nekik problémát mikrogravitációs környezetben.
A formanyomtatott ruha egyébként képes „gondoskodni saját működéséről”, miután az asztronauta leül benne és aktiválja a funkcióit. A ruha automatikusan rá tud csatlakozni egy nyílásra a Crew Dragon ülésén, amelyen át oxigén és hűvös levegő áramlik a szkafanderbe – kiszolgálva viselőjét.
Mars a Marsra!
Bár Doug és Bob visszatérésének időpontja egyelőre nem tisztázott, ez azonban a SpaceX háza táján nem jelent teljes tétlenséget. 2019 szeptemberében Elon Musk egy teljesen új terméket mutatott be a cég portfóliójában: egy teljes egészében újrahasznosítható, masszív rakétát, amely egyszer majd képes lesz embereket juttatni a Marsra. Így született a Starship és a Super Heavy nevű hordozórakéta, melyet korábban több „munkanéven” is emlegettek: hívták Interplanetary Transport System-nek, majd Big Falcon Rocket-nek (BFR), de Musk ez utóbbit inkább a „Big F*cking Rocket” verzióban használta.
A futurisztikus rakétarendszer a Mars meghódítása érdekében született, de a Hold és más, távoli világűrbeli (mély-ég) felfedezésekre is használják majd. A jelenlegi tervek szerint mindkét rakéta 100-100 utast tud majd szállítani, Musk pedig annyira elkötelezett a tömegek Marsra utaztatása iránt, hogy ebben az évtizedben az összes Falcon-fejlesztésnek megálljt parancsol, hogy a Super Heavy-t felkészítse küldetésére – ha rajta múlik tehát, húsz éven belül akár személyesen is meglátogathatjuk a vörös bolygót.
