Hogy tudhatom biztonságban a gyerekemet akkor is, ha a vakációban már nem köti le a tanulás, többet lóg a neten és többet járkál el otthonról? Szabad-e digitális eszközökkel nyomon követnem a tevékenységét, és ha igen, hogyan?? Ezeket a kérdéseket jártuk körül Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértővel, a Rám is gondoljatok című könyv szerzőjével, a Hintalovon Alapítvány alapítójával.
Hirtelen nyári szünet lett. Furcsa felszabadulás ez a mostani, az osztályközösségtől történő elválás nélkül, csak a tanulás kötelezettségét ledobva. A szülő viszont elgondolkodhat: eddig legalább az online órák nyújtottak értelmes, szórakoztató elfoglaltságot, ráadásul otthon, biztonságos közegben tartották a gyerekeket. Miközben az kétséges, hogy megtartják-e a nyári táborokat, a munka nem áll meg, a gyerekek viszont – érthető módon – végre a szabadba vágynak és hirtelen elfoglaltság nélkül maradnak. „Mit csinál ilyenkor vajon egy gyerek? Mit böngészik a világhálón, merre bóklászik? Mit lehet ilyenkor tenni?” – sorjáznak az aggodalomtól fűtött kérdések a szülő fejében.
Digitális felügyelet csakis nyílt kommunikációval
Gyurkó Szilvia szerint a digitális felügyelettel csak óvatosan érdemes élni. Ez a „póráz” inkább a szülő biztonságérzetéről, megnyugtatásáról szól, mintsem a gyerekek valós szükségleteiről. „Az a szülő, aki azt hiszi, hogy képes a gyermeke online tevékenységét felügyelni, komoly tévedésben van. Az internet nem szorítható korlátok közé, a gyerek pedig mindig tud okosabb lenni, mint a szülő” – figyelmeztet. A keretek közös kijelölése, a bizalomépítés és az odafigyelés „ezerszer jobb technikák”.
Ha nyílt kommunikációval párosul, Gyurkó Szilvia mégsem ellenzi a digitális felügyeleti eszközök alkalmazását. „Kétségtelen, hogy amennyiben a szülő nyugodtabb, azzal a gyerekről is lekerül némi teher.” Ám a nyomkövető eszközök alkalmazása előtt a szülő feltétlenül beszéljen erről a gyermekével, mondja el, hogy miért látja ezt jó megoldásnak, és azt is, hogy hogyan működik a gyakorlatban. Hogy konkrétan milyen eszköz jöhet szóba, függ attól, hogy mi jellemzi a család életét, például, hogy mennyit utaznak, vagy hogy mennyi időt töltenek a gyerekek egyedül. Gyurkó szerint a felhőalapú digitális megoldások biztonságosabbak, mert az adatok, állományok így akkor is megmaradnak, ha maga az eszköz esetleg elvész.
A szülő inkább legyen mindig elérhető, mint jelen
Aminek hiányában a digitális felügyelet csak a bizalmatlanságot erősíti a családon belül, az a szülő nyitottsága, érdeklődése, figyelme a gyermek iránt. Ahogy Gyurkó fogalmaz, egy szülőnek nem az az elsődleges dolga, hogy a gyereke minden tevékenységén rajta tartsa a szemét, hanem az, hogy folyamatosan elérhető legyen, ha szükség van rá. A „spionkodás” ugyanúgy bizalomromboló egy szülő-gyerek kapcsolatban, mint a felnőttek párkapcsolatában. „A pórázt az emberek lerázni szeretik, a gyerekek is, egy másik ember bizalmáért viszont érdemes megküzdeni” – hangsúlyozza Gyurkó.
Egy bizalomra épülő kapcsolatban viszont az olyan témákat, mint az adatbiztonság, a médiahasználat, a kritikai gondolkodás, meg lehet, és meg is kell beszélni. „A gyereket fel kell készíteni a digitális eszközhasználatra, a lehetséges a veszélyforrásokra és azok kezelésére. Ez a legjobb és leghatékonyabb módja a gyerekek megóvásának” – állítja a szakember. Ahogy megtanuljuk a KRESZ-t, mielőtt közlekedőként a forgalomba lépnénk, úgy sajátítjuk el ezeket az ismereteket is, mielőtt a világháló sztrádáin barangolni kezdenénk. A „baleset”, sajnos, a világhálón sem kizárt. Tavaly 824 bejelentés érkezett az NMHH Internet Hotline jogsegélyszolgálatához internetes jogsérelmekről, 13 százalékkal több, mint az előző évben. Új trend, hogy közülük 2019-ben a legtöbb (276) a pedofil tartalom kategóriába esett.
A gyerekek tanuljanak meg unatkozni
Egy szülő persze nemcsak a veszélyforrások miatt aggódik, az is zavarja, ha gyermeke értelmetlenül, az unalomtól fásultan tölti az idejét. Gyurkó Szilvia szerint ma az az oktatáspszichológusok álláspontja, hogy meg kell találni az egyensúlyt a foglalkoztatás és a pihenés között.
Abban a korban, amelyben Szabó Magda Abigél című regénye játszódik, még úgy vélték, az „unalom szüli a bűnt”. Azt ma sem vitatja a szakma, hogy a gyerekek és fiatalok figyelmének programokkal, foglalkozásokkal, minőségi időtöltésekkel való lekötése sok nehézségtől és problémától tudja megóvni a gyerekeket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség “üresjáratra”, semmittevéssel töltött időre. Az unatkozás nagyon fontos a gyerekeknek. A folyamatos ingerek nagyon fel tudják pörgetni és el tudják fárasztani őket. Megvan annak a kockázata is, hogy a gyerek hozzászokik ahhoz, hogy mindig történik valami. Ha a szülő belép egy ilyen „spirálba”, könnyen találhatja magát abban a helyzetben, hogy folyamatosan emelnie kell a tétet és egyre újabb és újabb elfoglaltságokat kell kitalálnia. Ez – azon kívül, hogy fárasztó és irreális – valójában senkinek sem jó.
„Ma azt gondoljuk, hogy a gyerekeknek meg kell tapasztalniuk, milyen unatkozni, hogy utána feltalálják magukat, vagy éppen az unatkozás pihenésbe csússzon át. Ugyanakkor azt is látniuk lel, mennyiféle minőségi időtöltés áll a rendelkezésükre a sporttól a művészeten át a természetjárásig. Az a gyerek, aki gyerekkorában nem tanult meg unatkozni, nagyon kiszolgáltatottá válhat” – véli Gyurkó Szilvia. Hozzáteszi: az urbánus élet elég sok természetes ciklust borított fel. Egy tizenéves kamasznak a felnőtteknél jóval többet kellene aludnia, amit nehéz összeegyeztetni a kora reggeli keléssel. A napközbeni lustálkodás és unatkozás természetes részei kellene, hogy legyenek az életnek, ahogy az is, hogy télen több időt töltünk pihenéssel, mint nyáron. Ezek mára szinte teljesen kikoptak az életünkből. яндекс
