Már rég nem újdonság, hogy az interneten sokféle módon követnek minket. Az alapvetően hasznos funkciót azonban sokan „túlhasználják”, és vannak, akik felveszik ellenük a harcot. Ők az adatmérgezők.
Online sosem vagyunk egyedül, “valaki” mindig figyel. Bár ez mára már csak egy közhely, attól még igaz, hiszen ezrével találunk cikkeket és elemzéseket a neten arról, hogyan követnek minket tech-óriások, kis cégek, meg akár olyanok is, akikről nem tudunk. Mi is foglalkoztunk már az online tracking jelenségével és azzal, mennyire kellemetlen még a Facebooknak is, ha mondjuk egy Apple méretű cég gondolja azt, hogy ez a fajta “leselkedés” finoman szólva sem elegáns.
Ha viszont nem vágyunk, vagy épp nem bízunk abban, hogy az egyik cég ellen egy másik giga tech-vállalat kel majd a védelmünkre – mint ahogy az említett példában az Apple szembeszállt a Facebookkal –, akkor is van pár dolog, amit megtehetnek azok, akik megnehezítenék az őket követő algoritmusok paparazzi munkáját. Ennek módszere a félrevezetés: meg kell mérgezni azokat az adatokat, amikből ezek az automata követők dolgoznak, mivel csak akkor tudnak jól működni, például valóban csábító fizetett hirdetéseket lépten-nyomon a képernyőinkre pakolni, ha jó minőségű, valós alapanyagból, vagyis releváns adatból dolgozhatnak. Minden egyes ételrendelés, az összes olyan kis Instagram videó, amit csupán pár másodpercig nézünk, minden megkezdett Netflix sorozat, minden keresés futócipőre, szálláshelyre vagy babaolajra, valamint minden like egy-egy újabb morzsa, amit a tracking algoritmusok beszippantanak, hogy még 10 percre, fél órára, vagy akár napokra odaragasszanak a képernyő elé. Csak, hogy elhelyezzük ennek a nagyságrendjét, a Google például csak ezzel a rendszerrel 120 milliárd dollárt keres. Mármint évente.
Az ingyenes nem ingyenes
Félreértés ne essék, mivel a világon szinte semmi sincs ingyen: valamivel fizetnünk kell a Facebook, a Google, az Amazon és igen, még az Apple elvileg ingyenes szolgáltatásaiért. Ha belegondolunk, az internetes kereső, a videómegosztó vagy a közösségi oldalak is ugyanolyan szolgáltatások, mint a fodrász vagy a szálloda: utóbbiakért bankkártyával fizetünk, míg egy csomó digitális szolgáltatásért különféle rólunk gyűjtött adathoz engedünk hozzáférést – ezzel még önmagában nem is lenne akkora gond. De míg mondjuk azt magunk döntjük el, hogy megvesszük-e a legújabb iPhone-t, addig arra sok esetben nincs teljes ráhatásunk, mit és mennyit tudnak rólunk az algoritmusok. A „digitális gerillák” véleménye az, hogy adjunk az adatgyűjtőknek legalább egy picit komolyabb feladatot, ha már tényleg utánunk akarnak jönni. A Northwestern Egyetem kutatói új módszereket javasolnak arra, hogyan keserítsük meg a túlzottan kíváncsi “leselkedők” életét.
Az első, hogy egyszerűen kiszállunk a mókuskerékből, és az összes lehetséges online szolgáltatásból töröljük magunkat. Persze ez csak elméletben jó döntés, azt azért lássuk be, hogy a modern világban már szinte lehetetlen teljesen anti-digitális hajótöröttként fennmaradni. Emellett pedig sokszor nem is olyan egyszerű a dolog, hiszen például a Facebook sem engedi el könnyedén a felhasználóit végleg – jól ismert az, hogy ha valaki törli magát a legnagyobb közösségi oldalról, az adatai még jó ideig a rendszerben maradnak, mert „hátha visszatér majd”. Másrészt a teljes tech-mentesítéssel elérkezhetünk ahhoz a problémához, amibe a Gizmodo egyik újságírója is ütközött, amikor kipróbálta, milyen a legnagyobb online tech-gigászok szolgáltatásai nélkül élni. Kashmir Hill a hathetes időszak alatt igen nyomorultul érezte magát és sokszor előfordult, hogy alapvető digitális funkciók „analóg” elvégzésével küszködött, például a kapcsolatteremtés vagy a távoli kommunikáció terén.
Zavarjuk meg a rendszert!
Egy fokkal jobb – sajnos azonban ezzel együtt melósabb is -, ha a gyűjtött adatok minőségét befolyásoljuk és ezzel egyidőben mindent megteszünk, hogy a lehetőségekhez képest minél kevesebb adathoz jussanak hozzá a kíváncsi algoritmusok. Ennek egyik első lépése, hogy vesszük a fáradtságot és minden egyes weboldalra való látogatáskor kikapcsoljuk a sütiket a kötelezően felugró beállítások során. A legtöbb oldal érthető okokból nem szeretné ezt, így az oldal tulajdonosának vérmérsékletétől függően 6-8, vagy akár több tucat csúszkát, vagy gombot is át kell állítanunk, sőt a “Jogos érdek” fül alatt még egy kört kell futni, ha tényleg komolyan gondoljuk a dolgot. Kissé fárasztó az első pár napban, de jó hír, hogy egy idő után már ugyanannyira hozzátartozik a böngészéshez ez a kis szeánsz, mint maga az olvasás.
Az olyan böngészős bővítmények, mint például az asztali gépeken és laptopokon működő AdNauseam, azzal zavarják össze a követő algoritmusokat, hogy egész egyszerűen úgy tesznek, mintha az összes hirdetésre rákattintottunk volna, ezzel pedig teljesen összezavarja a Google hirdetések célzására szolgáló algoritmusait. Használhatunk alternatív keresőmotorokat is, mint amilyen a DuckDuckGo, ami talán néha nem ad olyan végletekig pontos találatokat, mint a Google, cserébe viszont jóval kevésbé követ minket. De alapvetően webböngésző-szinten is sokat tehetünk az ügy érdekében, hiszen a Mozilla Firefox elérhető minden asztali és mobil platformra és kifejezetten híres arról, hogy egyes versenytársakhoz képest fukarul bánik az adatainkkal. Azt pedig mondanunk sem kell, hogy senki sem fog fegyvert a fejünkhöz, hogy minden egyes ebédet, vagy gyerekfotót azonnal, mindenféle biztonsági beállítás nélkül megosszunk a világgal (és eközben az összes adatgyűjtő algoritmussal) a közösségi oldalakon.
Mi magunk ilyen és ehhez hasonló eszközökkel, és ami a legfontosabb, szemléletváltással tehetünk a saját online életünk jobbá tételéért, de azért néha jól jön, ha történnek nagyobb megmozdulások, még akkor is, ha az apropó épp kifejezetten kellemetlen. A legutóbbi ilyen megmozdulást az év elején, az igen népszerű WhatsApp chat szolgáltatás megújuló adatvédelmi szabályzata okozta: ha a felhasználók nem fogadták el, akkor egész egyszerűen nem használhatták a szolgáltatást. Ennek apropóján viszont elég volt egyetlen Twitter bejegyzés a világ “startup pápájától” Elon Musktól, aki a konkurens és az üzenetek titkosításával kampányoló Signal appot ajánlotta a Facebook megoldása helyett: a WhatsApp ettől máris milliónyi felhasználót veszített. Ez a megmozdulás bár direktben nem érintette a Google-t, még világ legnagyobb keresőjének igazgatói székeiben is elindíthatta a kényelmetlen ficergést, így a cég hamarosan be is jelentette, hogy felhagy a jelenlegi egyének nyomon követésével és a hirdetések, reklámok célzásával.
Aggódnunk nem kell azonban, hogy sok ezernyi Google vagy Facebook vagy Amazon vagy Microsoft és hasonló céges alkalmazott lesz munkanélküli, a tech-óriások a jövőben is megtalálják a módját, hogy pénzre váltsák az adatainkat, de addig is a fent felsorolt opciókkal tehetünk azért, hogy az életünk (legalábbis a digitális) nyugodtabb legyen a kéretlen követőktől és a rólunk mindent tudni akaróktól.
