A mesterséges intelligencia egy újabb mérföldköve, ember és gép harmonikus munkájának eredménye, egy újabb lépés a digitalizáció fejlődésében: csak szuperlatívuszokban beszélhetünk a legújabb zenei fenoménról és az október 13-i eseményről, amin végre meghallgathattuk Beethoven X. szimfóniáját. Tudósítónk beszámolója az ember és gép együttműködéséből megszülető zenemű bemutatójáról.
„Igazi digitális tünemény született.” Így fogalmazott Szabó Melinda, a Magyar Telekom lakossági területért felelős vezérigazgató-helyettese köszöntőjében, október 13-án a Budai Vigadóban azon az eseményen, ahol a klasszikus zene és/vagy a technológia iránt nyitott közönség feszült csendben várta, hogy felcsendüljön Beethoven, korábban csupán vázlatokban létező tizedik szimfóniája. Az a szimfónia, amit a Deutsche Telekom megbízásából egy számítógépes és zenei szakértőkből álló csapat, na meg a mesterséges intelligencia hozott létre.
„9 órányi számítási munka 1 perc zenét komponálni”
Giganagyságú szerverparkok 9 órányi munkája 1 percnyi zene. Ezzel az adattal érzékeltette a feladat nagyságát Nagyfi Richárd, a Cambridge Mobile Telematics szakértője, még mielőtt a mű felcsendülhetett volna. Richárd előadásában arról mesélt, milyen nagy utat járt be a technológia a Pacman játék zenéjétől egészen a mai napig, amikor a gép már arra is képes, hogy a világ egyik legnagyobb zeneszerző zsenijének korábbi művei és stílusa alapján létrehozzon egy kreatív, varázslatos szimfóniát.
„Géniuszok fél évszázados munkája, hogy ez az előadás, ez a zenei élmény ma itt létrejöhetett.” A szakértő arról is mesélt, hogy nem Beethoven szimfóniája az első zenei anyag, amit MI hozott létre. Schubert és Mahler befejezetlen darabjainak teljes változatát, sőt Beatles dalokat is köszönhetünk a gépnek. De a kultúrtörténeti szempontból is jelentős, 2019-es Eurovíziós dalfesztiválon is versenybe szállt egy olyan zeneszám, amit MI szerzett. Ez a dal annyira népszerű lett, hogy azóta a versenyprogram részekét nem ember tervezte alkotásokkal is lehet nevezni.
Beethoven akkor, Beethoven most
Az eseményen nemcsak a X. szimfónia csendült fel, hanem Rohman Ditta csellista és Berecz Mihály zongorista csodálatos előadásában Beethoven C-dúr szonátájából is hallhattunk részletet. Az előadás önmagában is bámulatos volt, laikusként is lenyűgözött a két zenész játéka, de az esemény kontextusában is izgalmasan hatott meghallgatni egy eredeti Beethovent a X. szimfónia előtt.
Merthogy a X. nem lehet eredeti Beethoven, ha a szerző már nem él, vagy mégis? Kié a szerzői jog, ha az algoritmus mindent megtanult, amit a mester műveiből megtanulhatott, és mire képes még, ha ezt megugrotta? Ehhez hasonló kérdések merültek fel az esemény folytatásában a Veiszer Alinda műsorvezető-újságíró moderálta kerekasztal-beszélgetésen, ahol Bősze Ádám zenetörténész, Szertics Gergely, a Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratóriumának partnerkapcsolati menedzsere és Szabó Béla, a Magyar Telekom márkakommunikációs igazgatója mondták el gondolataikat a témában.
Mennyiben gépi, mennyiben emberi?
A beszélgetésben résztvevők a szimfónia technológiai, digitális és emberi oldalát igyekeztek körbejárni, az ugyanis mindkét irányból felvet kérdéseket. Technológiai szempontból egyrészt fontos, hogy az MI gépi tanulás – ami a mesterséges intelligencia egy formája – segítségével, adatok felhasználásával sajátította el Beethoven zeneszerzési stílusát, és így alkotott meg több lehetséges variációt, hogy végül létrehozzon egy változatot. A folyamatot úgy kell elképzelni, hogy az MI létrehozott egy egységnyit a szimfóniából a betáplált adatok alapján, majd a projektben résztvevő szakértők, zenetudósok és zeneszerzők döntöttek, hogy az megfelelő-e, vagy sem. Ha elfogadták, akkor az MI dolgozhatott tovább. Láthatjuk tehát a folyamatból, hogy a mű a mesterséges intelligencia és az ember szoros együttműködésének eredménye.
Bősze Ádám szerint a klasszikus zene rajongói nem fogadták egyöntetűen kitörő lelkesedéssel a szimfóniát, ugyanis sokan azt gondolják „hogy milyen jogon jön bárki ahhoz, hogy befejezze az isteni Beethoven művét.” A zenetörténész szerint ez puszta sznobéria, a szimfónia ugyanis a maga nemében páratlan lett, ráadásul hangsúlyozza, hogy ez csupán egy változat. Szabó Béla a projekt egyik üzeneteként megfogalmazta, hogy ha „a gép képes ilyesmire, akkor az ember is elhiheti magáról, hogy bármit el tud érni.” A beszélgetés egyik legérdekesebb pontján az a kérdés merült fel, hogy vajon milyen információk, adatok válhatnak inputtá az MI számára? Vajon képes-e szubjektív érzéseket, élettapasztalatokat, egy ember sorsát valamiképpen szublimálni, és átültetni az alkotásba?
A megszólaló szakértő szerint ilyen technológia ma még nem létezik, viszont a kérdés nem csak műszaki, hanem akár filozófiai szinten is felvethető: ha matematikailag az egész univerzum leírható, akkor az alkotás, a kreativitás is lefordítható kell legyen a gép nyelvére. „A kérdés, hogy az emberi kreativitás unikális-e, soha nem lesz megválaszolható. Ugyanis mindenki önmaga határozza meg, hogy mit ért kreativitás alatt.” – fogalmazta meg a téma kapcsán saját válaszát Szabó Béla.
„Kapcsoljuk Bonnt!”
Az esemény csúcspontjaként meghallgathattuk a X. szimfónia 4. tételét Cameron Carpenter világhírű orgonista, valamint a bonni filharmonikusok közreműködésével. Fantasztikus volt, gyönyörű és váratlan. Mivel nem vagyok zenetudós, nem tudnám megállapítani, mely részek voltak egyértelműen felismerhetően „beethovenesek”, de az biztos, hogy egy igazán különleges alkotást hallhattunk, aminek értéke vitathatatlan.
A nézősereg, csak úgy, mint egy teljesen átlagos koncert után, kisereglett a teremből. A ruhatárnál az előttem álló hatvanas éveiben járó férfit éppen telefonon keresték. „Halló, hol vagy? – hallom a vonal túlsó végén a női hangot. – Éppen egy koncerten, most lett vége. Na, csatlakoztok-e hozzánk a vasárnapi ebédre.” A beszélgetés megmosolyogtatott, miközben vettem a kabátot egy dologban biztos voltam, ő bármikor újra beülne egy, a mesterséges intelligencia által komponált koncertre. És őszintén, kell ennél több?
