Bár a régi szép idők számítógépei – a Commodore-64, a Sinclair ZX Spectrum, az Amiga és társaik – legtöbbje már csak fanatikus gyűjtőknél található meg, az ezekre kiadott játékok legendásak és megéri megismerkedni velük a modern kor gyermekeinek is. De hogyan, ha már nincs meg hozzájuk a hardver? Nagyon is könnyen: több példát is mutatunk.
Egy mai videójáték több tíz gigabájton terpeszkedik, csillog és villog, fantasztikus fényeffektek közepette élethű karaktereket mozgat, miközben szimfonikus filmzenei aláfestés fokozza a hangulatot. Vannak is bőven kiváló címek, ahol a játékélmény is magával ragadó, de az is tény, hogy jó néhány esetben csak a látvány vagy egyéb külcsín adja el igazán az egészet. Ilyenkor aztán lehet hallgatni azok nosztalgikus sóhajtozását, akik még a 80-as években, esetleg a kilencvenesek elején nőttek fel és az akkori gépekre elérhető játékokkal játszottak. Az ő vélekedésük szerint ugyan egy korabeli játék természetesen sem grafikai, sem egyéb technikai tekintetben nem érte el a maiak szintjét, de épp ezért a legtöbb az alapötlettel, a játékmechanikával pótolta a hiányosságokat.
De ha valaki ki szeretné próbálni ezeket a játékokat, első körben csalódnia kell, hiszen a legtöbb egykori hardver mára eltűnt, és amit még fel lehet lelni itt-ott, az vagy nem működik, vagy épp a ritkaságánál fogva horribilis árakon cserél gazdát. Ugyancsak nehéz hozzájutni a játékokat tartalmazó kazettákhoz vagy cartridge-ekhez, de még a 90-es évek PC-s játékait sem lehet elindítani egy mai, Windows 10-et vagy 11-et futtató gépen. Szóval akkor hogyan lehet fejest ugrani a nosztalgiába? A megoldás egy emulátor.
Gép a gépben egyszerűen
Egy emulátor jelen esetben olyan szoftvert jelent, amely a mostani eszközünkön és operációs rendszerünkön belül hoz létre egy virtuális gépet. Elég elindítani az adott szoftvert, és máris a PC, vagy az okostelefon kijelzőjén jelenik meg egy C-64 vagy más ősi gép képernyője, és ezen belül tudjuk betölteni az adott gépre írt játékokat, valamint egyéb programokat. Nézzünk is néhány jól sikerült emulátort a legnépszerűbb egykori masinákhoz!
Commodore-64
Magyarországon a 80-as években talán ez a géptípus volt a legnépszerűbb. A 64 kilobájtos memóriával felszerelt “dobozt” a legtöbben játékra használták, bár egész sok céges szoftvert is fejlesztettek rá annak idején. A programokat külső kazettás egységről, vagy a tehetősebbek floppy meghajtóról tudták betölteni, és persze a megjelenítő az otthoni tévé képernyője volt.
A közösség szerint ma a legjobb C-64 emulátor a VICE, amely sokféle gépre és rendszerre elérhető, jelenleg is fejlesztik a Windows és macOS változatokat, de a kódja alapján Androidra és iOS-t futtató eszközökre is készítettek klónokat. A VICE ráadásul a legismertebb C-64 mellett több más régi Commodore gépet is képes emulálni, így például a C-128, a VIC20, a PET, a PLUS4 és egyéb modellek is előcsalogathatóak belőle.
Talán még ennél is egyszerűbb a C64 Forever kezelése, amely még azok alá is “odatolja a fotelt”, akik semmire nem emlékeznek a Commodore gépek használatáról, vagy nemes egyszerűséggel később születtek annál a korszaknál. Már az ingyenes “Express Edition” is több mint 100 beépített játékkal érkezik, de a weboldaluk “Games” szekciójában további linkeket találunk olyan gyűjtőoldalakra, ahol bővíthetjük a kínálatot. A C64 Forever esetében elég csupán a listából duplán kattintani a kiválasztott játékra, innentől elindul az emulátor és benne egy rövid töltés után készen kapjuk a játékot – ráadásul külön ablakban még egy virtuális billentyűzet is rendelkezésünkre áll, ha valami olyan gombot kéne megnyomnunk, ami a PC-billentyűzeten nem létezik.
A fentiek mellett Androidra és iOS alá is találhatunk jól sikerült emulátorokat, valamint érdemes megemlíteni az Archive.org online gyűjteményét, ahol a szó szerint több ezres játékkatalógus minden darabját böngészőben is elindíthatjuk.
Sinclair ZX Spectrum és barátai
A “Speccy” szintén nagy népszerűségnek örvendett Magyarországon, ráadásul az első hivatalos, főként játékokkal foglalkozó havilapot is neki köszönhetjük Spectrum Világ néven. Itt ráadásul kapásból tudunk ajánlani egy olyan emulátort, amely PC-k mellett Androidra és iOS alá is elérhető, ez pedig a Spectaculator. A kezelése a C64 Foreverhez hasonlóan nagyon egyszerű, induláskor a kiválasztott típus nyitóképernyője fogad (ez alapesetben az 1982-ben megjelent 48K modellé, de elérhetjük a 16K, a 128K és a későbbi utódmodellek rendszereit is), majd akár manuálisan, akár a Spectaculator gyorstöltő funkciójával betölthetjük a kívánt játékot.
Itt kifejezetten jól esik a pillanatkép funkció, amellyel az adott játékot elmenthetjük abban a fázisban, ahol épp tartunk – mivel annak idején szinte mindenki kazettáról töltötte ezeket, a játékállások mentésére Spectrumon nem volt lehetőség. Ha pedig játékokat keresünk, a legjobb választás a World of Spectrum nevű gyűjtemény, ahol ezrével sorakoznak a klasszikus és kevésbé ismert címek.
A Speccy esetében is találunk olyan gyűjteményeket a weben, amelyekben közvetlenül a böngészőben is játszhatunk a régi kedvencekkel mindenféle beállítás és letöltés nélkül, ilyen például a QAOP (ennek neve a ZX Spectrum legendásan kényelmetlen gumibillentyűzetén általános iránybillentyűk kiosztására utal).
Amiga (készlet tart)
A mikroszámítógépek kora után, de még a PC mindenhatóvá válása előtt néhány évig a Commodore Amiga gépei számítottak a legnépszerűbbnek: ezek a masinák már 16-bites alapon működtek, sokrétű operációs rendszerrel és egy úttörő szintű hangchippel rendelkeztek, utóbbi miatt a digitális zenészpalánták első generációját is kinevelték. A játékok pedig, ha nem is lettek fotórealisztikusak, de sokkal élethűbbek és lenyűgözőbbek lettek látvány terén, mint amit az elődökből ki lehetett hozni.
Amiga emulátorból az egyszerűbben kezelhető megoldás az FS-UAE, amelyben a részletes kezdőképernyőn kiválaszthatjuk, melyik Amiga modellt szeretnénk emulálni és milyen játékot indítunk el rajta. A beépített játékadatbázis egy része azonnal el is indul, másokhoz pedig letöltési linket ad, hogy így szedegessük össze kedvenceinket.
Azok, akik mélyebben belemásznának az Amiga lelkivilágába, a sokkal részletesebb WinUAE emulátort ajánljuk, amelyben az egykori géptípusra megjelent minden szoftvert könnyen futtathatunk a grafikai alkalmazásoktól a zeneszerkesztőkig.
DOS és ősi PC-k
Aki annak idején már valamilyen PC-n, tehát mondjuk egy x86-os gépen, DOS vagy Windows 95 alatt futtatott játékokon szocializálódott, már valamivel nehezebb dolga van a kedvenc régi játékai megkeresésével és futtatásával. Nem azért persze, mert ezeket olyan nehéz lenne lejátszható állapotba hozni, azonban itt jön elő a jog kérdésköre. Sok PC-s játék ugyanis még mindig az egykori kiadójának tulajdonában van, de olyanok is bőven akadtak, amelyek jogait időközben mások szerezték meg, mindenesetre ezek a címek hiába találhatóak meg az internet bizonyos szegleteiben, jogi szempontból lopásnak számít ezek letöltése.
Az abandonware fogalma nagyjából azért jött létre, hogy valamelyest rendet teremtsen a régi játékok szürke zónájában. Hivatalosan abandonware-nek (szabad fordításban “elhagyott szoftvernek”) számít minden, ami valamilyen okból már szabad felhasználásúvá vált, például jogutód nélkül szűnt meg a kiadója, esetleg hivatalosan leállították a forgalmazását. Ahhoz, hogy megtudjuk, milyen régi PC-s játékokat (vagy a körbe beletartozó emulátoros címeket) szerezhetünk be ingyen teljesen jogosan, keressen rá a kifejezésre és az így fellelt oldalakon akár több ezres gyűjteményekre is bukkanhat.
Régi PC-s játékok hivatalos (és pár eurós) értékesítésére szakosodott a GOG (Good Old Games) nevű webáruház is, amely ráadásul annyival is megkönnyíti a dolgunkat, hogy a beszerzett játékokat a modern gépeken és legfrissebb Windows kiadásokon is futtatható formában kínálja.
Ha úgy döntünk, hogy valamilyen abandonware játékot magunk gyűjtünk be, gyakran tapasztalhatjuk, hogy a 20-30 éve jellemző lassú PC-kre, rég megszűnt operációs rendszerekre írt szoftverek hibásan futnak, vagy nem is hajlandóak elindulni Windows 10 vagy 11 alatt. Ilyenkor szintén egy emulátorra van szükségünk, ami egy régi PC-t indít el az újon. A legnépszerűbb a DOSbox, amely – mint neve is mutatja – főként a DOS alatt futó régi játékok elindításához ideális. Kiegészítésként, ha nem szeretnénk szöveges parancsokban bíbelődni a környezet beállításával, letölthetünk valamilyen indítóprogramot is hozzá, mint amilyen a D-Fend Reloaded, amin kifejezetten egyszerű a gépünkre töltött régi játékok kategorizálása és indítása.
A klasszikus PC-s játékok egy részét, főként a point and click kaland-, stratégiai és szerepjátékok nagyját lehet futtatni a ScummVM nevű emulátorral is, amely szintén egyszerű indítófelületet kapott, a weboldalán pedig felsorolja, mely játékok milyen kompatibilitási szinten működnek rajta.
Öreg játék nem vén játék
A fenti tippekkel akár szülők mutathatják meg a gyerekeiknek, honnan fejlődtek ki azok a bonyolult és gyönyörű játékok, amelyeket manapság természetesnek vesznek, de minden nosztalgiázni vágyónak szórakoztató perceket (vagy órákat) jelenthet a régi kedvencek újrafelfedezése. Természetesen van még jó pár olyan emulátor, amely egyéb játékgépek virtuális felélesztésére szolgál – a Retrododo listáján találunk például Nintendo SNES, DS, valamint PSP kézikonzolhoz, játéktermi játékokhoz, PlayStation 2-höz és egyéb régiségekhez hozzáférést adó szoftverek. És még nem beszéltünk a világszerte virágzó remake közösségről, amely klasszikus játékokat alkot újra modern grafikával, friss szoftveres környezetben. A nosztalgia tehát nem holmi avítt emlékporolgatás, hanem frissen tartja a videójátékok hőskorát, hogy ma és a jövőben is beléjük feledkezhessen bárki.
