Ahogy 2010-ben még sokan nem láthatták előre a tableteket, az okosórákat, a mesterséges intelligenciát, a digitális asszisztenseket vagy a virtuális valóságot, a 2020-as évek hajnalán is csak találgatni lehet, milyen új technológiák bukkannak fel az előttünk álló évtizedben.
Nemrég körüljártunk 10 olyan fontos informatikai és távközlési területet, amely nagyot lépett előre, vagy egyenesen a semmiből bukkant fel a 2010-es években. Ezek mindegyike vagy csak csíráiban, vagy semmilyen szinten nem létezett azelőtt, és a 2010-es év első napján talán még a szakavatottabbak sem gondolták, hogy milyen technológiai fejlesztések állnak ugrásra készen, ráadásul olyan készültségben, hogy még abban az évtizedben mindenki által ismert és használt megoldásokká válnak. Ugyanígy most is csak találgatni lehet arról, milyen területeken érkezhetnek a világot tovább gyorsító vagy akár teljesen megváltoztató ötletek, termékek és szolgáltatások – de ez a találgatás azért a már meglévő fejlesztésekre és irányokra alapozható. Nézzünk pár példát arra, szerintünk milyen területeken várható a 2020-as években valami igazán nagy durranás!
Az eszközök motorja a távolban dolgozik
A streaming technológia önmagában nem újdonság, sok területen már hozzászokhattunk: így hallgatjuk a zenét Spotify, Apple Music vagy megannyi egyéb szolgáltatáson keresztül, így nézünk Netflixet, Amazon Prime-ot, HBO GO-t és más online videós “csatornát”, de hogy még régebbre menjünk, ez áll a YouTube mögött is. Szóval a streaming fogalmát a műsorszórás és tartalomfogyasztás terén már elfogadtuk, a vezetékes internet és a 4G is elegendő ezek kihasználásához, azonban már most látszanak jelek arra, hogy a következő tíz évben a technológia szintet lép.
A következő tíz évben ezzel kapcsolatban egy további érdekes megoldást vár Székely Levente, a Telekom előfizetői végberendezésekkel foglalkozó vezető szakértője. „Mostanra odáig jutottunk el, hogy sokféle tévés és videós streaming szolgáltató kínál erősen diverzifikált tartalmakat, tehát ebben a káoszban kellene valamelyest rendet vágni. Adná magát az, hogy színre lépjen olyan aggregátor jellegű szolgáltatás, amely úgy működik, mint egyfajta interaktív műsorújság. Ez nem csak egy platformra gyűjtené össze a sokféle streamer által kínált tartalmakat, de abban is egyszerűsítené a felhasználó dolgát, hogy elegendő lenne innen kiválasztani az aktuálisan nézni kívánt programot, az ezzel kapcsolatos fizetési, számlázási folyamatok kezelését pedig átvenné ez az aggregátor. Végeredményben a felhasználó csak egy platformot használna és egyfelé fizetne, ami számára is kényelmes, de az erősen széttagolt piacot is rendbe szedné ez a megközelítés”.
A streaming által meghódítandó új terület pedig maga a számítástechnika: az adatok feldolgozása, végrehajtása minden szinten. Ez pedig óriási változást hoz majd az irodákba ugyanúgy, mint a háztartásokba. Az ilyen jellegű kísérletek sorát a játékstreaming kísérletek nyitják, mint amilyen a tavaly bejelentett Google Stadia: ennek lényege az, hogy a játékokat már nem a felhasználók saját gépein futtatják, hanem távoli szervereken, így a játékosoknak csupán valamilyen kontrollerre, egy megfelelő kijelzőre, valamint elég gyors internetre van szükségük. Márpedig ez lehet akár egy full HD kijelzős mobiltelefon is, vagy egy interneteléréssel rendelkező tévé és egy egyszerű játékvezérlő, így pedig nem lesz szükség többé arra, hogy a felhasználói oldalon működjenek olyan erőművek, amelyek processzorai, grafikus vezérlője, memóriája és egyéb alkatrészei viselik a programfuttatás terheit.
A Stadia jelenlegi kiépítésében egy átlagos kapacitáson működő 4G kapcsolat vagy egy teljesen általános vezetékes internetes elérés tökéletesen kiszolgálja a rendszert, és az első tesztelők szerint a streaminggel kapcsolatos eddigi legfontosabb probléma, a késleltetés is szinte érezhetetlenné csökkent. Ha pedig számításba vesszük a legújabb generációs mobilhálózatok fejlődését, amelyek nem csak gyorsaság, de reakcióidő terén is sokat javítanak az eddigi lehetőségeken, a streaming alapú programfuttatás gyorsan túlmutathat a játékokon.
Épp ezért könnyen elképzelhető, hogy az évtized végére a hardverpiac nagy része már kijelzőkről, beviteli és kommunikációs kiegészítőkről szól majd, míg a szoftverek mellett a szoftverfuttatási környezet is szolgáltatássá változik. Az emberek egyre több részének nem saját számítógépe lesz otthon, hanem különféle mobil és fix ultravékony-kliensei, és vagy szoftverenként, vagy valamilyen tematikus csomagonként bérlik majd a távoli szervereken futó alkalmazásokat. Ez egyrészt sokkal átláthatóbbá teszi a költségeket, jóval flexibilisebb lesz az otthoni hardverek vásárlása és kezelése is. Persze a megszokási folyamat hosszadalmas lehet, de ahogy hozzászoktunk ahhoz, hogy CD-k és videókazetták nélkül, ráadásul “mindig nálunk maradó” saját tulajdon nélkül elégítsük ki a zenei és videós igényeinket, valószínűleg az élet többi területén is elfogadjuk, végül pedig megkedveljük az újfajta használati formát.
A játék- és szoftver-streaminggel kapcsolatosan szintén fontos terület a közösségi funkciók további fejlődése. Balogh Tamás, aki szintén előfizetői eszközökért felelős vezető szakértő a Telekomnál, a következőket fűzte hozzá a fentiekhez: „Már most is látható, hogy a különféle játékplatformokon nem csak maga a játék miatt vannak jelen a fiatalok, hanem itt tartanak kapcsolatot egymással, csapatokba szerveződnek, tartalmakat osztanak meg, közös élményként fogják fel ezeket. A játékok mellett a videós szolgáltatásokban is az látszik, hogy tartalomfogyasztóból egyre inkább tartalom-előállítóvá és -megosztóvá lépnek elő a felhasználók, jó példa erre a TikTok és hasonló minivideós appok népszerűsége.”
G-ből 5, wifiből 6
Ha már az 5G-nél tartunk, az újgenerációs mobilhálózat teljesen új szintre emelheti a már most is meglévő IoT világot. A „dolgok internete”, mint fogalom és mint bevezető stádiumban lévé technológia már most is velünk van, de ahogy egyre több okoseszköz, szenzor és autonóm berendezés kezd kommunikálni a meglévő hálózatokon, ezek telítődnek, megnő az adatok késleltetése és jó pár alkalmazási módra nem is használható még így az infrastruktúra.
A 4G-hez, illetve a jelenlegi vezetékes hálózatokhoz képest olyan szintű erősödést hoz az 5G általános elterjedése, hogy már semmilyen szinten nem zavarja majd a hagyományos internetezést, a lakossági és üzleti adatforgalmat a milliárdnyi IoT eszköz folyamatos “közléskényszere”. Épp ezért, ahogy folyamatosan nő az 5G lefedettség, robbanásszerűen terjedhetnek el az IoT eszközök és a hozzájuk kapcsolódó különféle szolgáltatások. Ez pedig azt jelenti, hogy idővel nem csak az otthonok, de a városok, autók, autópályák és sok minden egyéb okossá válik. A nálunk lévő eszközökkel akár valós időben láthatjuk a forgalmi viszonyokat az általunk választott útvonalon, ahogy szintén azonnal kaphatunk értesítést a balesetekről, torlódásokról – sőt, akár ez el se jut hozzánk, mivel a mobilunk navigációja dinamikusan a külső adatforrások változó jelzései alapján igazítja a tervezett útirányt.
Az IoT elterjedése végső soron a “valós idő” fogalmának kiteljesedését hozza magával. Ahogy manapság már egyre furcsább olyat hallani, miszerint “mindjárt megnézem az e-mailt, de nem vagyok gép előtt”, hiszen mobilnettel és okostelefonnal az ilyen kijelentés okafogyottá vált, hamarosan minden más téren is így változik meg a világ. Azonnal megtudhatjuk, vagy akár meg is nézhetjük a világ túlfelén lévő információkat, sőt be is avatkozhatunk ezekbe. Egy másik kontinensre utazva is ellenőrizhetjük a lakásunk minden egyes szegletét, távolról átvehetjük a csomagot a futártól, megetethetjük a macskát, vezérelhetjük a lakás minden eszközét – a hőmérséklettől a fényviszonyokig. A jövő autószerelője már azelőtt tud mindent az autónk állapotáról, hogy begurulnánk hozzá – sőt, akár mi magunk is azonnali értesítést kaphatunk a gépjárműtől, ha valamelyik szenzora és a hozzá kapcsolódó mesterséges intelligencia úgy ítéli meg, hogy ideje kivizsgálásra vinnünk. A hűtő magától utánrendeli a tejet és a felvágottat, ha látja, hogy kifogyóban vannak, és előzetesen beállítottuk, hogy az adott élelmiszertípusból mindig lennie kell otthon. És ez csak néhány példa azok közül, amiket az IoT hozhat az életünkbe – ezeken felül lesz még jó pár olyan terület, amit talán ma még nem is sejtünk.
Fontos ráadásul, hogy míg az 5G jelenleg is a lassú, de megfontolt terjeszkedés fázisánál tart, a Wi-Fi 6 már megjelent és a beltéri használatot talán még gyorsabban átalakítja, mint az 5G. Ahogy Székely Levente fogalmazott: „Az újgenerációs wifis megoldások egyrészt szintén sokkal nagyobb sávszélességet biztosíthatnak az otthoni és irodai eszközöknek, de a késleltetést is ugyanígy töredékére csökkentik. Épp ezért az 5G és a Wi-Fi 6 párhuzamosan fog fejlődni, és csak az elhelyezkedés kérdése, mikor melyik szolgálja ki az eszközeinket. Az okosotthonok adatai leginkább az újgenerációs wifit használják majd, míg a városokban és a nagyvilágban elhelyezett eszközök és szenzorok építenek jobban az 5G-re. A kettő együttműködése alakítja ki azt a jelenleginél gyorsabb és hatékonyabb vezeték nélküli infrastruktúrát, amely modernizálja az életünket.”
A gázpedálra tapos az önvezető autózás
Pont az IoT és az okosvárosok fejlődése adhat újabb lendületet az önvezető autók fejlődésének. A mostani állapotban az autonóm járműveknek sok olyan faktort kell számításba venniük, amelyek az “analóg környezet” hozadékai. Mikor vált pirosra a lámpa, honnan érkezik egy gyerekcsoport, milyen idő vár a garázson kívül, és így tovább – ezeket mind az autókba épített mesterséges intelligenciának kell megfigyelnie és elemeznie. Ha azonban az okosvárosok egyre több információt szereznek és osztanak meg, akkor a fenti példák máris sokkal egyszerűbben, kezelhetőbben és biztonságosabban jelennek meg az autók gép-agyai számára. A lámpák színének figyelése helyett elég az általuk interneten szolgáltatott jelzéseket “fogni”, és összevetni az útvonaltervezővel. Ugyanígy már előre tudja a kocsi, merre milyen időre kell készülni, és még a köztéri kamerák felvételeit is figyelembe veszi, amikor a sarkon túlról – tehát az autó által még nem látható helyről – érkezik az a bizonyos gyerekcsoport.
Az IoT és az autonóm gépjárművek adatcseréje megkönnyítheti azt a jogi és felelősségbeli dilemmát is, amely manapság még lassítja az önműködő autózás engedélyezését közutakon. Ahogy egyre több irányból válik biztonságossá a technológia használata, úgy kaphatnak minél több területen, minél több jogosultsággal működési engedélyt a “gép-sofőrök”.
De talán nem is ez a legfontosabb, ami az autózással kapcsolatban történhet. Balogh Tamás szerint az elektromos és önvezető autózás, valamint az okosvárosok közlekedését szervező mesterséges intelligencia egy teljesen újszerű tömegközlekedési modellt is eredményezhet. „Képzeljük el, hogy nem különféle menetrendek alapján kell várnunk buszokra, metrókra és villamosokra, egyikről a másikra átszállva, várakozásokkal megszakítva eljutni a célunkig. Ehelyett csak kiállnánk az út szélére, és a mobilunkon megadnánk, mi az úticélunk. Ezután megjelenik egy kis elektromos jármű, amely felszed minket, majd becsatlakozik egy olyan moduláris járműbe, amely a cél irányában mozog, és csak ahhoz közelebb érve válik le róla, hogy a pontos címre vigyen. Egy ilyen megoldás egyrészt az energiagazdaságosság terén számíthat forradalmi lépésnek, de ugyanígy jelentősen csökkentené a városok forgalmi terhelését, a zsúfoltságot és ezáltal a dugóban töltött időt.”
Minden eddiginél flexibilisebb eszközök
Az elmúlt években annyit már mindenképpen változott a számítástechnikával kapcsolatos megítélésünk, hogy elmozdultunk a számítógép = asztali gép sztereotípiától. Készségszinten használjuk az okostelefonokat, és lassan rászokunk az okosórákra, fitneszkarperecekre is. Viszont sok tekintetben ez még a kezdet. Egyrészt az alkatrészek továbbra is egyre kisebbek lesznek a processzorok tranzisztoraitól kezdve a memóriákig és háttértárakig, és ezek energiafogyasztását is sikerül egyre lejjebb szorítani. Épp ezért most már egy okosóra is sok esetben tovább bírja egy szűk napnál, és a mobilt sem kell hazaérve azonnal töltőre csatlakoztatni. Amennyiben a jelenleg is folyó kísérletekből sorozatgyártható termékek lesznek, a grafén alapú akkumulátorok segítenek abban, hogy akár egy hétig vagy még tovább működhessenek az eszközök egy feltöltéssel, és maga a töltés se tartson pár percnél tovább.
A hajtogatható kijelzős eszközöknél még csak az első próbálkozásokat látjuk, de ha ez a technológia minden szinten kiforrottá válik, még egyértelműbb lehet az eltolódás a viselhető kütyük és különféle beépített megoldások felé. A csuklónkon akár olyan pántokat is találhatunk, amelyek nem csak egy kis kijelzőn, hanem a pánt egész szélességén képesek tartalmakat megjeleníteni, de akár megérkezhetnek a különféle okosruhák, kijelzőként is használható öltözékek és kiegészítők. Ugyanígy lehet még emberközelibbé tenni a virtuális és kiterjesztett valóságot – lehet, hogy 2030-ra már egy hagyományos szemüveg méretű eszközt, vagy akár csak egy okos kontaktlencsét kell hordanunk, amely a környezet látképe mellett virtuális információkat is meg tud jeleníteni.
Székely Levente szerint nem csak ezen a téren alakulhat át a távközlési eszközök és okoskütyük formája. „Eleve túl régóta ragadtak benne a gyártók abban a koncepcióban, hogy egy telefon minden esetben egy érintőkijelzővel felszerelt téglalap. Eközben már láthatjuk, hogy a kiegészítő technológiák lassan odáig fejlődnek, hogy leválthatják a jelenlegi használati módszereket. A hang alapú kommunikáció, valamint a mesterséges intelligencián alapuló gépi asszisztensek akár feleslegessé tehetik a virtuális billentyűzetek nyomkodását és azt, hogy folyamatosan kis kijelzőket kelljen bámulnunk.”
Az apró eszközök ráadásul egyre több mindent tudnak egyszerre. Balogh Tamás például leginkább az egészségügyi célú fejlesztésekben lát lehetőséget. „Már manapság is egyre többet tud egy egyszerű fitneszpánt vagy okostelefon, amely képes mérni egy sor testi funkciót, és folyamatosan jönnek azok az új fejlesztések, amelyek szintén mesterséges intelligenciával és egyre fejlettebb szenzorokkal akár komplex egészségügyi központokként működnek. Épp ezért a közeljövőben a ma még egyszerű kényelmi kiegészítőként hordott viselhető eszközökből komoly életjavító, bizonyos esetekben életmentő mindenes válhat, amelyek egyszerre kezelik a kommunikációt, a tájékozódást, a szórakozást, és közben minden tekintetben odafigyelnek a felhasználóra is.”
