Felugró ablakok, jótékony és kéretlen figyelmeztetések, mindent kitakaró és idegesítő hirdetési módszerek: sokak szerint kissé túlságosan elburjánzott a weboldalak előtt, alatt, fölött megjelenő zavaró tényezők száma. Vajon hogyan lehetne újra kényelmes a netezés?
Amikor az internet hőskorában megnyitottunk egy weboldalt, akadhatott néhány kellemetlenségünk, például túl lassan töltődött be a tartalom, bárhogy is erőlködött a betárcsázós modem, vagy a legrosszabbkor szakadt meg a kapcsolat. Az viszont tény, hogy amikor végre elénk tárult az oldal, nem láttunk mást, csak azt, amit szerettünk volna: magát a weblapot, és az általunk keresett képeket, szöveget. Ó, a régi, szép idők! Mert nézzük csak, mi fogad most egy átlagos oldalon?
Beírjuk a címet, vagy rákattintunk a linkre: ezután már egy pillanatra látjuk is az oldal tartalmát, de hopp, egy mindent kitakaró ablak tájékoztat arról, hogy a weblap sütiket használ – ezt elfogadhatjuk vagy letilthatjuk, esetleg részletesebben is tájékozódhatunk arról, hogy az így gyűjtött adatok mire valók pontosan, de a lényeg az, hogy ezt a lépést általában nem hagyhatjuk ki. Sebaj, kattintottunk a nekünk megfelelő válaszra (vagy valahová, csak tűnjön már el az ablak), és elkezdjük nézni az oldalt… Vagy legalábbis elkezdenénk, de egy újabb kis felület úszik be felülről vagy oldalról, arra kérve, engedélyezzük azt, hogy a weblap üzemeltetői üzeneteket küldhessenek nekünk a frissítésekről, új cikkekről. Ha ezt is megfelelően kezeljük, mehetünk tovább.
Pontosabban mehetnénk, de azonnal jön a következő kéretlen “előtét”: az oldal arról érdeklődik, hogy feliratkozunk-e a hírlevélre. Itt már kezdenek rángatózni a szem alatti izmok, kattintunk, és végre tényleg ott vagyunk, ahová érkezni terveztünk. Az oldalon azonban további merényletek következhetnek a felhasználóbarátság ellen: ilyenek például a valódi tartalomra rálógó hirdetések, a kapcsolódó linkek közé beszúrt reklámcikkek, amik elsőre akár tényleg érdekes cikknek tűnhetnek, de lekattintva gyorsan kiderül, hogy megint csak valamilyen reklám csapdájába kerültünk. Ha pedig a fentiek közül minél több ilyen idegesítő apróságot elénk dob az oldal, a végére eljutunk odáig, hogy hagyjuk is az egészet a fenébe, ráadásul legközelebb már biztosan nem is ugyanide jövünk hasonló tartalmakért, hanem egy olyan weblapra, amely kíméletesebb hozzánk.
Természetesen az eddig felsorolt funkciók egy része kötelező, másokat pedig az oldalak üzemeltetői azért építenek be, hogy minél több szálon kapcsolódhassanak az odalátogatókhoz, esetleg egy látogatásból többet faragjanak. Csak hát, ezek egyben akadályt is jelentenek a felhasználóknak, akiket néha pont azok a lépések üldöznek el, amikkel meg akarják fogni őket. Nézzük egyenként, melyik említett ablak és egyéb extra miért is jelenik meg, valamint szükséges-e mindegyik (vagy esetleg megvalósítható-e más formában).
A sütiszörny támadása
Kezdjük egy olyannal a sort, amiről nem az oldalak üzemeltetői tehetnek: ez pedig a sütik (cookie) kezelésére vonatkozó információk és azok elfogadásának ablaka. Az Európai Unió tagországaiban az adatkezelési folyamatok keretbe foglalásának részeként, 2021-ben, két évnyi felkészülési idő után lépett életbe a GDPR-szabályozásokat kiegészítő ePrivacy rendelet. Ennek értelmében egy weboldalra újonnan látogató előtt meg kell jeleníteni egy olyan információs felületet, amely röviden leírja, hogy az oldal a felhasználó adatait rögzítő sütiket használ, majd pedig egyrészt biztosít egy hivatkozást a kapcsolódó részletesebb leíráshoz, valamint egyértelmű választási lehetőségeket ad ahhoz, hogy elfogadja vagy elutasítja a cookie-k alkalmazását.
Kihagyható ez az ablak? Egyelőre nem, és a közeljövőben csak kisebb javulás várható: a francia adatvédelmi hatóság (CNIL) például néhány hete büntette meg a Google-t és a Facebookot azért, mert nem elég egyszerű a sütik elutasítása az elfogadáshoz képest. Ez viszont legfeljebb a választási és tájékozódási lehetőségek számosságát érintheti, a cookie-ablak bizony ettől még ott marad minden alkalommal, amikor először, vagy a böngésző adatainak törlése után (illetve inkognitó módban) az oldalra lépünk.
Hosszú távon persze érzik az érintett szereplők is, hogy a módszer nem az igazi – és ez nem csak a zavaró ablakokra, hanem úgy egyáltalán a nyomkövető kódok kivezetésére vonatkozik. A Google például régóta kísérletezik más módszerekkel arra, hogy egy adott webes szolgáltatás megismerje a felhasználóit, de hiába tervezték ezt 2024-re, a legutóbbi hírek szerint ehhez még több időre lesz szükség.
Mi lehet a megoldás? Legfeljebb az, hogy ezeket a figyelmeztető, elfogadást vagy elutasítást kérő ablakokat nem ablakként, hanem az oldalakon megjelenő dinamikus elemekként kezelhetnék az üzemeltetők: kreatív ötletekből nincs hiány, az egyik szerint például az oldalak fejlécében, a logó vagy felirat helyett jelenhetne meg ez a szakasz, amely az elfogadás vagy elutasítás után visszaadná ezt a területet a tartalomnak – de addig sem takarná ki azt.
Zargató kapcsolatkeresések
A következő ablaktípusok viszont már valóban az oldalak készítőin múlnak. Érthető, hogy a látogatókat minél több módszerrel csalogatnák vissza később, legyen ez az asztali értesítőket engedélyező kis ablak, vagy a hírlevél feliratkozására buzdító üzenet. Ezeket viszont sokkal stílusosabb (és persze használhatóbb) lenne mondjuk a weboldal menüsorának egyik pontjába helyezni, ami hallgathat például az Értesítések, Hírlevél, Tartsuk a kapcsolatot, vagy egyéb hasonló nevekre. Igen, az tény, hogy így talán kevesebbeknek szúrhat azonnal szemet – de nem is idegesít annyi olvasót. És ki tudja, talán pont azért keres majd rá valaki ezekre a lehetőségekre, mert tetszik neki, amit lát és ő maga szeretne többet belőle.
Lám, lám, mindenhol reklám
Az, hogy egy webes felületen a hirdetések legalább annyira idegesítőek, mint hasznosak, nem újkeletű felfedezés. Már az is sokakat zavart, amikor a kezdetleges weblapokon eltérő színű, rikító hátterű szövegek szakították meg az alapvető tartalmat valamilyen kihagyhatatlan akciót kínálva, aztán jöttek az animált gif bannerek, flash csíkok, folyamatosan a szemet eltérítő videók. Érdekes, hogy ezeknek az alapvető célja, miszerint minél csiricsárébb, mozgóbb, színesebb szakaszok beszúrásával vonzzák magukhoz a tekintetet, pont visszaütött. Régóta ismert az úgynevezett “bannervakság” – ahogy valaki egy webes tartalomba beszúrt villódzó filmecskét vagy elütő képeket lát, már görget is tovább.
A dizájn és a felhasználóbarátság elleni legotrombább támadás pedig az, amikor egy oldal megtekintésekor hirtelen a képernyő jelentős részére rányílik egy banner, a szöveget eltakarja vagy eltolja egy reklámfilm – ilyenkor bizony a látogatók analitikai eszközök által is jól mérhető hányada dönt úgy, hogy nem is érdekli őt annyira az adott oldal, hogy megvárja a hirdetés végét, esetleg keresgélni kezdjen az azt bezáró kis x után.
Ezeket az elemeket szintén a weboldalak üzemeltetői szabályozhatják. Természetes, hogy a reklámok sok esetben épp a tartalmak ingyenes megtekinthetőségét biztosítják, de az arany középút elve itt is érvényes lenne. A folyamatos reklámokkal szétszaggatott vagy eltakart tartalmak helyett ízléses elhelyezés és visszafogott számosság nem üldözi el a látogatót, a hirdetések célzása, az adott oldal tematikájához vagy a látogatók preferenciáihoz igazított megválasztásuk ezzel szemben bizalmat építhet, ráadásul sokkal esélyesebb, hogy az olvasók rákattintanak ezekre.
Mintha magadnak terveznéd
Az előremutatóbb dizájn-alapelvek szerint, bár természetesen bizonyos kötelező elemeket szerepeltetni kell, másokat pedig érdemes használni egy weboldalon, a tervezési szempontot konkrétan érdemes megfordítani. Nem úgy kell felépíteni egy oldalt, hogy minden benne legyen, ami az üzemeltetőnek jó lehet, ráadásul a lehető legnagyobb felületen és láthatósággal. Tervezz úgy, mintha te magad is a saját oldalad látogatója lennél – hangzik a jótanács. Töltsd be saját oldalad és nézd meg, mi zavar külső szemlélőként. Hol teszi nehezen navigálhatóvá, barátságtalanná, nehezen kezelhetővé az oldalt egy-egy extra elem, helyezd el ezeket úgy, hogy betöltsék a funkciójukat, de ne váljanak tolakodóvá.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy manapság kétfelé kell tervezni, hiszen máshogy jelennek meg a webes tartalmak egy PC vagy laptop nagyméretű és nagy felbontású, fekvő képernyőjén, valamint egy telefon álló, kisebb kijelzőjén. Egy desktop verzióban átlagos méretű felugró ablak mobilon akár el se fér, és az is lehet, hogy az eltüntetéséhez szükséges gombok vagy linkek már kilógnak a belátható területről.
Szóval, “felülről” egyelőre nem várható olyan szabályozás, amitől hirtelen megszabadulnánk a weboldalakra aggatott sallangoktól – ezek megszelídítése viszont a fejlesztők, tulajdonosok számára egyre fontosabb feladat, ha nem szeretnék a látogatók számának folyamatos apadását tehetetlenül figyelni.
