Ha egy – elsőre lehetetlennek tűnő – ötlet valósággá válik, vajon azonnal tömegtermék lesz belőle? Ez a kérdés a hajlékony kijelzős mobilokkal kapcsolatban is felmerült: nézzük, mi szól az új divat mellett és ellen!

Aki az utóbbi években nem egy barlangban lakott, és akár csak egyetlen alkalommal is megnyitott bármelyik kisebb vagy nagyobb portál tech híreiből egyet, az egészen biztosan találkozott valamilyen széthajtható, kihajtható, kifordítható, összepattintható, vagy szétszedhető kijelzős telefonnal. Nagyon úgy fest, hogy a 2020-as esztendő és az elkövetkezendő pár év a nagyobb képernyő lesz időszaka lesz, mármint pontosabban egy olyan trendé, amelyben egy kisebb méretű eszközből valamilyen úton-módon mégiscsak egy nagyobb, már-már tabletszerű képernyőt hajtogathatunk.

Gyártóktól induló újdonság

A hajtogatható kijelzős technológia kifejezetten azok közé tartozik, amelyek nem feltétlenül a csillapíthatatlan vásárlói igények hívtak életre. Tehát alapvetően senki nem vonult ki transzparensekkel a techcégek székházai elé, hogy ők bizony nem lapos tévéket, monitorokat és mobilokat akarnak nézni, hanem bizony ív kell azokra a panelekre. (Persze sci-fi könyvekben és filmekben már sokan láthattunk olyan “digitális napilapokat”, amelyeket ugyanúgy széthajthatunk, mint az újságpapírt, de valójában képernyőként jelenítik meg a tartalmakat, de itt még ma sem tartunk.)

Mindenesetre a 2000-es évek első évtizedében néhány gyártó, így például a Samsung és az LG elkezdett kísérletezni azzal, hogy az egyre vékonyabb OLED rétegeket már nem csak síkban, hanem meghajlítva vigyék fel a hordozófelületekre. Ez még nem hajlítható, de fixen hajlított megjelenítőket eredményezett, amelyeket először televíziókon és monitorokon láthattunk. Ezek fő előnye az, hogy a lapos panelekkel ellentétben egy bizonyos fókuszpontból nézve a szemünkhöz minden képpont ugyanolyan távol van, tehát teljesen torzításmentes, és már-már térhatású képet láthatunk. Ezen felül az sem elhanyagolható, hogy ugyanakkora látótér eléréséhez hajlított formában sokkal kisebb felület is elegendő.

Később ezt a technológiát fejlesztették tovább, amikor az OLED réteget és az eköré préselt további filmrétegeket már egyre jobban hajtogatni is lehetett anélkül, hogy a hajtási élen található képpontok károsodnának. És innen jött az ötlet: ha van egy alapvetően kis kijelzős eszközünk, amit méreténél fogva könnyű hordozni és zsebre vágni, akkor ez a megoldás kiválóan alkalmas lehet arra, hogy szükség esetén nagyobb felületűre is növelhessük a hasznos kijelzőt, ezáltal még inkább multifunkcióssá változtassuk az eszközeinket.

De miért, kinek, minek?

Látható, hogy az utóbbi években az első generációs csúcs-gyártók mobiljai már nem számítanak akkora státuszszimbólumnak, mint 10 évvel ezelőtt, még akkor sem, ha adott esetben hatszázezer forintot kell legombolni a csúcsmodellért. Ilyenkor hiába a fejlesztések, a kisebb-nagyobb dizájnváltások, ma már nem számít olyan különleges dolognak egy „hagyományos csúcsmobillal élni. Persze a jól ismert nevek prémium készülékeit még mindig sokan keresik, de mindig akad egy olyan réteg, aki valami igazán újra vágyik, bepróbálkozna az ismeretlennel.

Emellett a teljes mobilos üzletágnak is kellett már valami új, valami látványos, valami drága, valami luxus – olyan technológia, amely készülék-formába öntve divatos nemzetközi kifejezéssel élve “conversation starter” lehet. Valami, ami azonnal odavonzza a tekintetet, amire rá kell kérdezni, és amivel villogni lehet, amikor a frizzante mellé lazán az asztalra tesszük a tengerparti kávézóban. A 24 karátos arannyal, carrarai márvánnyal és az egyéb exkluzív anyagokkal felturbózott gyári telefonokkal sem lehet már akkora sikereket elérni, így jött a megfejtés: kis kijelzőből csináljunk nagyobbat, mert ez feltűnő, ez látványos és mint később kiderül, alapvetően hasznos is lehet.

A szétnyitható, hajlítható, kétkijelzős telefonoknak megágyazott az a tény is, hogy az anno nagy reményekkel beindult tablet piac az első évek hatalmas felfutása után szépen beállt. Az almás márkát leszámítva leginkább a néhány legismertebb gyártó dob piacra évente néhány kötelező modellt, de nagyjából ennyi az újítás, a piac többi részét a szinte teljesen ismeretlen, ilyen olyan minőségű kínai modellek uralják. Pedig mi felhasználók igényeljük a nagyobb képernyőt, csak éppen nem biztos, hogy ezért költenénk egy külön eszközre, hiszen ha kiterjesztett kijelzőn szeretnék dolgozni vagy tartalmat fogyasztani, akkor ott a notebook, vagy a számítógép, ha pedig vinni akarjuk magunkkal, akkor ott a mobiltelefon.

A tabletpiac alakulását látva egyre kevesebben gondolják azt, hogy egy kétszer-háromszor akkora plusz kijelzőért érdemes pénzt kiadni, amit igazából tényleg csak akkor használnánk, hogy ha nincs kedvünk kinyitni a notebookot, de valamivel többet szeretnénk látni, mint a mobilon. És itt adja magát a piaci rés: ha ugyanis megoldható az, hogy egy alapállapotban kis készüléket úgy is használhassunk, hogy kiterjesztett vagy dupla kijelzőn egyszerre akár több feladatot is futtathatunk, akkor ismét léphetünk egyet előre a mobilok törzsfejlődésében. Persze, a kihajtható és kétképernyős mobilok még viszonylag drágák, mint minden új technológia, de az „early adopterek” már így is divatot csinálhatnak a friss megoldásból, és mire az üzenetük átmegy az átlagfelhasználókhoz, minden bizonnyal az első modelleket egyre olcsóbbak követik majd. Tessék csak belegondolni, milyen elérhetetlen áron érkeztek az első számítógépek, laptopok, és igazából minden újdonság – aztán a gyártási költségek csökkenésével és az érdeklődés növekedésével párhuzamosan szépen elfogadható kategóriáig csúszott az árszintjük.

A fenti okfejtés alapján nem lennénk nagyon meglepve, ha a következő egy-két évben akár felső-középkategóriás áron kapnánk olyan készülékeket, amelyek hajtogathatóak, szétnyithatóak, esetleg kifordíthatóak. Már ma is léteznek olyan modellek, ahol egy külső tokba bepattintva kétkijelzős mobillá varázsolhatjuk a telefonunkat pár másodperc alatt.

Jó lesz ez…

A dupla kijelző, vagy az egyben kezelhető nagy panel pedig tényleg hasznos: sokkal több tartalmat, sokkal könnyebben, sokkal jobban tudunk majd fogyasztani, jobban tudunk a nagy felületen dolgozni, vagyis sokkal több mindenre tudjuk egyszerre használni a telefonunkat, miközben alig foglal majd több helyet a jelenlegi készülékünknél. És egyben ez lesz az a technológiai megoldás, ami (nyilván némi árcsökkenés után) végleg nyugdíjba küldheti a tablet piacot, viszont cserébe mindannyiunk zsebében ott lehet a kihajtható, bepattintható, vagy épp dupla kijelző.

Már az is látszik, hogy mik azok a kritériumok, amelyeken még fejleszteni kell a hajtogatható kijelzős mobilok esetében. Az egyik a panelek sérülékenysége: egy hajtogatós kijelzőt értelemszerűen nem véd olyan speciális üveg, mint a mobiloknál gyakran használt, sokadik generációs Gorilla Glass. Épp ezért egy ilyen panelen bizony meglátszik egy-egy erősebb nyomás, akár a körmünk karcolása is, de a táskában szétnyíló, kulcsok és egyéb merev tárgyak között őrlődő mobil olyan, mint egy darálóba dobott madártoll. Emellett a hajlítgatás miatt az ilyen mobilok nem tudják biztosítani a szép lassan alapkövetelménnyé váló víz- és porállóságot, amely szintén a tartósságukat és épségüket veszélyezteti.

A fejlesztések persze már most is folynak, és ahogy az első iPhone sem tudott még olyasmiket, amire ma már egyértelműként gondolunk, a hajlított kijelzős technológia is szépen megoldja a fenti problémákat, miközben a remények szerint szép lassan elérhető árszintre is kerülnek a készülékek. Emellett pedig érdemes figyelni a nem hajlítással, hanem más módon megnövelt kijelző-területeket használó versenytársakat, a kétképernyős vagy épp moduláris modelleket. Egy a lényeg: ha nem is napokon belül, de szép lassan általános lesz az is, hogy emberek valamilyen kicsi, de igény szerint kihajtható készüléket használnak, ami valóban sokat lendíthet a manapság kisebb lépésekkel haladó mobilpiacon.