Hogyan lehet hasznosítani az adattechnológiát a járványhelyzet kezelésében, és milyen lehetőségeket rejt a vállalatok számára? Lehetséges, hogy bizonyos területeken kifejezetten fellendülést hozott a koronavírus? A Telekom adattechnológia bevezetéséért felelős vezetője, Kelemen Márton szerint az elmúlt hónapokban nagyot ugrottunk előre, de az igazi adatrobbanás még hátravan.
Sokat hallani, hogy a járvány nagyot lökött korábban inkább csak kísérleti fázisban lévő eszközök, megoldások bevezetésén. Az adattechnológia esetében is igaz ez?
Határozottan. A járvány megjelenésekor szinte azonnal záporozni kezdtek az olyan új feladatok, melyekre adatalapú választ kellett találnunk. Az új helyzet új módszereket kívánt, úgyhogy számtalan témában készítettünk elemzéseket – mind vállalaton belüli, mind azon kívüli célokra. Ezen a területen az a szerencsés, hogy ha egyszer előállítunk egy kimutatást, utána már nem kell vele sokat dolgozni, mindig aktualizálható a friss adatokkal.
A cégen belül mik voltak az adattudományi megoldások után kiáltó kérdések?
Például, hogy mennyire tolódott át az értékesítés a fizikai üzletekről az online csatornákra, vagy hogy okozott-e gondot az ügyfeleknek, hogy megváltoztak a fizetési lehetőségek, és így a megszokott módszerek helyett máshogy kell intézniük a számláikat. Érthető, hogy egy vállalat számára ezek nagy jelentőségű kérdések. Szintén fontos volt az is, hogy megnézzük, csökkent-e szolgáltatáslétesítéseink aránya, vagy például hatott-e a megváltozott helyzet az ügyfeleink lojalitására.
A vállalaton kívül kik kértek elemzéseket?
Anyavállalatunk, a Deutsche Telekom számára is rendszeresen készítünk kimutatásokat – főként üzleti témában – viszont a járványidőszak alatt az Információs és Technológiai Minisztérium is kért tőlünk kimutatásokat. Az első hullám idején emlegette is gyakran az operatív törzs, hogy a mobilkészülékek forgalmi adatai alapján monitorozzák a társadalom mozgását. Azt nagyrészt mi csináltuk. Elsősorban arra voltak kíváncsiak, mennyire követi a lakosság a szabályokat, és mennyire tartják be a kijárási korlátozásokat.
Ilyen együttműködésre is kérhet a hatóság egy magánvállalatot?
Természetesen alaposan megnéztük a kérdés jogi hátterét, de személy szerint egyébként sem látok kivetnivalót abban, hogy anonim és aggregált adatok alapján egy válsághelyzetben kimutatások készülnek a szabályok betartásáról. Ezek az elemzések óriási segítséget jelenthettek a korlátozások betartatásában.
A köz- és a magánszféra határainak kérdése más esetekben is rendszeresen felvetődik, ha adatalapú technológiák társadalmi hasznosításáról van szó. Meddig lehet etikusan elmenni egyes állampolgárok nyilvános adatainak elemzésében?
Ez egy bonyolult kérdés, hiszen egy jelenleg is erősen forrongó témáról van szó. Fontos azonban leszögezni, hogy az adatelemzés nem elsősorban a megfigyelés eszköze, hanem egy olyan módszer, ami korábban elképzelhetetlen segítséget nyújt az életünk és a társadalmaink optimalizálásában. Ugyanakkor felesleges lenne tagadni, hogy ez az eszköz alkalmas arra is, hogy egyes emberek személyes szokásairól, életmódjáról, egészségügyi állapotáról információt szolgáltasson – és ez valóban felvet bonyolult jogi és etikai kérdéseket. Ebben a szakmában van egy jól azonosítható fehér és egy szintén jól körvonalazható fekete zóna, de ezek között húzódik egy iszonyú széles szürke zóna is, ahol nagyon nehéz eldönteni, pontosan mi a helyes irány. Mi a Telekomnál maximálisan törekszünk arra, hogy a fehér zónában maradjunk, és az emberek adatainak a védelmét teljes mértékben szem előtt tartva innováljunk ezen a területen.
A zónák közti határok meghúzásában nem a jogalkotóknak kéne irányt mutatniuk?
De, természetesen, viszont nagyon nehéz ezt úgy megtenni, hogy közben tudjuk: egy országnak annál nagyobb versenyelőnyt biztosíthatnak ezek a technológiák, minél lazább pórázra engedi azokat. Kína például már nagyon messzire szaladt ezen a területen; ott a technológiai megfigyelés bőven túlnyúlik a magánszféra határain. Én úgy látom, Európa igyekszik elővigyázatosan kialakítani a saját jogi szabályait – ami egyrészt dicséretes, másrészt jól látható lemaradáshoz vezet az USA-val vagy Kínával szemben.
Makroszinten tehát még túl sok a nyitott kérdés – de mire számíthatunk a vállalatok világában? Milyen változásokat várhatunk ötéves távlatban az adattechnológiától és a vele összefüggő mesterséges intelligenciától?
Mi a Telekomnál nagy hangsúlyt helyezünk erre a témára, de még így is csak a lehetőségek felszínét kapargatjuk. Néhány éven belül olyan kapacitások válnak elérhetővé, amelyek nagyságrendi változásokat hoznak majd az üzleti folyamatokban. Emberi munkaerővel lehetetlen lenne például megismerni egyes ügyfelek felhasználói igényeit, és azok alapján egészen pontosan személyre szabott ajánlatokat kialakítani. Az adattechnológiai támogatás megnyit egy csomó olyan lehetőséget, ahol eddig nem is volt alkalmunk dönteni, hiszen nincs az az emberi erőforrás, amivel ilyen mélységben fel lehetett volna tárni a problémát. Én elsősorban arra számítok, hogy sokkal pontosabbá, optimálisabbá tudjuk tenni a működésünket, hatékonyabbá válik a hibaelhárítás, és az ügyfeleknek is sokkal inkább azt tudjuk majd kínálni, amire személy szerint szükségük van.
A Magyar Telekom elkötelezett támogatója a legkorszerűbb hálózattechnológiai kutatásoknak. Azoknak, akik szívesen elmélyülnének a témában, ajánljuk figyelmébe a Telekom és a Ludwig Múzeum együttműködésében megvalósuló, BarabasiLab: Rejtett mintázatok. A hálózati gondolkodás nyelve című kiállítást, mely a híres magyar hálózatkutató, Barabási Albert-László munkásságát mutatja be.
