Most, hogy a Samsung bemutatta legújabb Fold és Flip modelljeit, ideje megnéznünk, hol tartanak a ki- vagy behajtható kijelzős okostelefonok: lesz belőlük hamarosan mindenki zsebében villogó kedvenc, vagy maradnak még az extra kategóriában?
A “butatelefonok”, tehát a nyomógombos készülékek hőskorából még sokan emlékezhetnek a hajtogatható készülékekre, vagy ahogy ezt Magyarországon nem hivatalosan emlegették, a “flippes mobilokra”. Ennek az eszköztípusnak igazából egy fontos célja volt, az akkoriban szinte mindent felülíró miniatürizálás. Tessék csak visszagondolni: a 90-es évek derekán már azok a telefonok voltak menők, amelyek szinte eltűntek a kezünkben és a zsebünkben, ami nem is csoda. Egyrészt minek kellett volna nagynak lenni rajtuk? A szám-alapú fizikai nyomógombokból még funkciógombokkal együtt is elég volt 10-12, az apró LCD kijelzőn pedig csupán pár sornyi információnak kellett elférnie, például a hívott vagy hívó számnak, a leghosszabb talán egy SMS szövege volt. Épp ezért esztétikailag is menő volt egy apró készülék, ráadásul ezek még nagyságrendekkel kisebb akkumulátorokkal is akár egy hétig működtek töltés nélkül, tehát semmi sem állt a formatervezők elé. Pontosabban egyvalami: mivel a telefonáláshoz még mindig szükség volt arra, hogy a fülhöz és a szájhoz is viszonylag közel legyen az apró hangszóró és a mikrofon, jó pár gyártó próbálkozott a flip kialakítással, amikor csupán a híváshoz kellett kihajtani egy apró előlapot.
Aztán az egész miniatürizálási őrületet elsöpörte az okostelefonok megjelenése: bár még mindig vannak, akik ezekből is a kevésbé “péklapát” kialakítású modelleket kedvelik, ezeken a készülékeken a kezelőfelület, a megjelenítésért, információkért vagy akár szórakoztatásért felelős alkatrész egyben a kijelző, amely egy bizonyos nagyságot megkövetel, sőt igazából egyre többen kedvelik, ha jól elférnek rajta, hiszen a modern mobilokat már inkább hordozható számítógépként használják.
Épp ezért, amikor 3 éve megjelentek az első, valóban megvásárolható hajtogatós okosmobilok, a céljuk pont a klasszikus flip-korszak ellenkezője volt: úgy biztosítottak még nagyobb kezelő- és kijelzőfelületet, hogy ettől maga a készülék alapállapotban, tehát összecsukva nem lett akkora, mint egy átlagos baseball-kesztyű, továbbra is elfért a zsebben vagy a legapróbb női táskában is. De mielőtt végre rákanyarodnánk a jelenre, a történelem után nézzük meg a hajtogatható kijelzős okosmobilok közelmúltját!
Érik a szőlő, hajlik a kijelző
Az okostelefonok megjelenése után jó ideig nem is került szóba a hajtogatás témaköre, hiszen az akkori technológia nem tette lehetővé, hogy a merev kijelzőpaneleket bármilyen szinten is meghajlítsák. 2006-ban a Polymer Vision nevű cég bemutatott ugyan egy Readius nevű, mobilt és e-olvasót ötvöző, felgörgethető kijelzős koncepciót, de ez csupán ötlet volt, a flexibilis megjelenítő csak egy álomként létezett. A Nokia 2008-ban, szintén koncepció szintjén mutatta be a Morph nevű elképzelését, amely régi butamobilos nagyságból kétféle formára hajtogatható… lett volna, de szintén nem jutott túl a tech-álom szintjén. A Kyocera 2011-ben más úttal kísérletezett, az Echo nevű androidos telefonba két külön kijelzőt szereltek, amelyet a rendszer egyként is tudott kezelni, és bár néhány további gyártó is ráugrott a lehetőségre (így a NEC és a ZTE), ezek a próbálkozások sosem lettek népszerűek. A hajtogatós mobilok igazi indulásához ugyanis kellett még egy közbülső lépcsőfok.
Miután a duál kijelzős megoldás nem hozott sikert, egyértelmű volt, hogy az egyik oldalán szinte teljesen a kijelzőt hordozó mobilt csak akkor lehet valóban meghajlítani, ha maga a megjelenítő panel is hajlik. Ehhez az első lépést a hajlított (tehát még nem szabadon hajlítható) panelek hozták el. Ezzel már a 2000-es évek első felében kísérleteztek olyan nagyságok, mint a Xerox, a Sony vagy a HP, igazán működőképes (valamint sorozatgyártásra kész és megfizethető) megoldást egyikük sem tudott összehozni. Ehhez az kellett, hogy két dél-koreai gyártó először alkalmazzon egyszer meghajlítható OLED paneleket: a Samsung és az LG elsőként nagyobb kijelzős tévéken, majd monitorokon próbálta ki az ívesre feszített technológiát.
Ezután jöttek az első hajlított telefonok, mint az LG G Flex 2013-ban, amely az arc formájához igazodó formát kapott, majd a Samsung is kiadott egy ívelt modellt Galaxy Round néven, ez viszont a kisebb tengely mentén volt óvatosan meghajlítva, amely a gyártó szerint a kép térbeliségét növelte. Aztán utóbbi gyártó két évvel később, a Galaxy S6 Edge és Edge+ modelleknél vezette be a kétoldalt legömbölyített kialakítású megjelenítőit, itt a kijelző nagy része egyenes maradt, de a kétoldali extra felület a dizájn mellett újfajta kezelési módokra is lehetőséget adott. Ez persze még mindig csak a kezdetet jelentette, hiszen ezeket a kijelzőket csak egyszer, a gyártás során lehetett meghajlítani, a felhasználó kész íveket kapott.
A flip újjászületése
Több évnyi lebegtetés után érdekes módon egy teljesen ismeretlen kínai startup, a Royole mutatta be az első, valóban kiskereskedelmi forgalomba is kerülő hajtogatós készülékét Flexpai néven, a 2019 januárjában a CES kiállításon megvillantott modell azonban inkább érdekes volt, mint valóban használható. A Samsung aztán megjelentette az első, Galaxy Fold nevű modelljét, amely már tényleg ígéretesnek tűnt, főleg persze a gyártó hatalmas marketing-erejének köszönhetően. A 2019 áprilisában bemutatott újdonság persze az innovátorok bukdácsoló startjának átkos divatját követte, a sorozatgyártott készülék első kiadásának kijelzője sérülékenynek bizonyult – a tesztelőknek kiküldött változat paneljának felső rétegét többen is eltávolítható védőfóliának gondolva eltávolították, amitől a legtöbb tesztelői eszköz annak rendje és módja szerint tönkrement. Ezért vissza is hívták a bolti debütálás előtti napokban, hogy aztán szeptemberre érkezzen meg a már valóban hibátlan változat.
A Samsung amellett tette le a voksát, hogy a kijelző könyvszerűen befelé csukódjon össze, zárt állapotában a készüléken egy kisebb felbontású, amolyan alapinformációkra kifejlesztett másodlagos kijelzőt lehetett használni. Kihajtva egy 7,3 hüvelykes képátlójú megjelenítő vált láthatóvá, amely a tabletes korszak első gépeinek nagyságát kínálta, de már mobilon. Eközben a Huawei is színre lépett első hajtogatós modelljével, amelynek a Mate X nevet adta, itt viszont a mobil pont fordítva hajlott, összecsukott állapotában a 8 hüvelykes kijelzőből mindkét oldalra jutott egy-egy.
Bár az elmúlt években más gyártók is ráugrottak a legújabb technológiákra, még kifejezetten kevés olyan modell született, amelyet valóban meg lehet vásárolni. Az évente kihozott újabb Samsung modellek mellett (amelyekre hamarosan visszatérünk) a Huawei is megjelentette a Mate X2-t, eközben a Motorola adta ki a Razr családba tartozó flip-mobilját és a Xiaomi jelentkezett Mi MIX Fold néven saját versenyzővel. Az Oppo is beszállt a játékba Find N nevű modelljével, amelyet viszont még nem forgalmaznak világszerte. A jelek szerint azóta a Samsung az a gyártó, ahol igazán hisznek a hajtogatós kivitelben, és a szakértők szerint a többiek inkább arra várnak, hogy egyrészt technológiai szinten minden apró kezdeti sorját lefaragjanak a gyártósorokon (és a tervezőasztaloknál), másrészt a vásárlóközönség is rákap-e az újdonságra, tehát lesz-e belőle divat, érdemes-e egyáltalán üzleti szinten beszállniuk.
Egy érdekes apró kiegészítésként érdemes megemlíteni, hogy még a modern, hajlítható kijelzők megjelenésekor is akadt különutas versenyző. Salamon Károly, a Telekom készülékspecialistája szerint kifejezetten egyedi kísérletnek számított a 2019-ben bemutatott LG V50 ThinQ 5G, amely egyébként a hazai szolgáltató első 5G-s készüléke volt annak idején. Ez a telefon alapértelmezetten egy „normál” kialakítású csúcskészülék volt, amelyhez azonban egy második kijelzőt lehetett csatlakoztatni, amelyet egy közös tokba helyezve összehajtható (-hoz hasonló) kialakítást kaptunk a hajtogatós AMOLED panelek sérülékenysége nélkül. Sajnos bármennyire is jó kritikákat kapott a speciális mobil, az LG nem sokkal ezután jelentette be, hogy közvetlenül nem gyárt több mobilt, így azt már nem tudtuk meg, milyen lett volna ez a vonal továbbgondolva.
Stan és Pan, avagy Fold és Flip
A Samsung eközben az első Fold után gyorsan és élesben kezdte meg a piackutatást, hiszen 2020 februárjában egy másik hajtogatható koncepciót is átültetett a gyakorlatba, ez lett a Galaxy Flip, amelyet a vízszintes tengelyénél lehetett összehajtani, ezáltal a kompakt elrendezés egy kissé vastagabb piperetükör-púdertartóra emlékeztetett. Nem is csoda, hogy a gyártó marketing-gépezete ezt a modellt inkább női divatkiegészítők felé terelgetve hirdette, míg a Fold aktuális kiadása megmaradt a hatalmas tech-csoda beállítottságnál.
A napokban a Samsung bemutatta mindkét hajtogatós mobiljának idei kiadását: a Z Fold4 és a Z Flip4 egyike sem rugaszkodik el az eredeti formavilágtól, inkább a mopder igényeknek megfelelő ráncfelvarrást kapták meg. A “nagytesó” Fold4-et már Qualcomm Snapdragon 8+ Gen 1 csúcslapka hajtja és akár 1 terabájtos háttértárral is rendelhető, nagyon kicsit keskenyebbek a kijelzők körüli kávák, valamint ez a kiadás már megkapta a Galaxy S22 kamerarendszerét. Szoftveresen is folyamatosan, de óvatosan kísérleteznek, most például egy alsó gyorsindító-sávval bővült a belső nagy kijelző, ami valóban kényelmesebbé teszi a méretekből adódó tabletes használatot. Elsőre viszont érdekes lehet, hogy az előző generációhoz képest nem nőtt az akku kapacitása és a maximális töltési sebesség sem: ezt egyrészt azzal indokolják, hogy az energiakímélőbb hardveres és szoftveres megoldások miatt ugyanazzal a kapacitással tovább bírja a mobil, másrészt a kihajtva valóban vékony kialakítás miatt egyelőre nem lehet túlpörgetni az elektromos hátországot. Abból is jól látszik, hogy a Foldot inkább a profi felhasználókra célozták, hogy ez a modell támogatja az S-Pen érintőtoll használatát, ami egy ekkora kijelzőn már valóban hasznos kiegészítőnek bizonyulhat.
A Flip4 esetében szintén megjelent a legújabb Qualcomm csúcslapka, de a fejlesztési irány inkább a már említett divatfaktor maximálisra húzásában látszik: az elérhető elő- és hátlapok váltogatásával akár 75-féle színvariációban rendelhető az új mobil. Azért praktikus frissítések itt is akadnak, például többet tud az apró külső kijelző, többek között már a telefon kinyitása nélkül küldhetünk innen gyors válaszokat az érkező üzenetekre, és kicsit okosórás jelleggel az itt megjeleníthető widgetek száma is nőtt. A Flip4-nél már sikerült óvatos akku-kapacitási srófolást is beiktatni, de ennél a modellnél még ne számítsunk az S22 kamera-szintjére, ezt ilyen apró méretbe egyszerűen képtelenség lenne betuszkolni.
Hajlékony jövő
Ha valaki arra várt, hogy az idei Samsung hajlítós duó majd valami teljesen új irányt mutat, akkor talán csalódnia kellett: itt egyértelműen arról van szó, hogy a kijelző tekintetében a dél-koreai óriásgyártó szerint egy ideig ez a megoldás a csúcs, és most szépen megvárják, hogy ha ezeket a telefonokat is a hagyományos kijelzős csúcsmodellekhez hasonló ütemben látják el újabb, erősebb hardverrel valamint az aktuális divatnak megfelelő extrákkal, akkor a vásárlóközönség hirtelen rámozdul-e a néhány éves valós múltja miatt még mindig frissnek számító kategóriára.
A legnagyobb kerékkötő persze az ár: a Z Flip4 is prémium árszinten érkezett, a Z Fold4-ből pedig az 1 terabájtos változat már az egymillió forintos határt karcolgatja, ami elsőre, sőt másodikra és egyeseknek sokadikra is irgalmatlanul drága lehet. Viszont az már az elmúlt években is általánossá vált, hogy a csúcskategóriás telefonok ára “elszállt”, tehát ebbe a vonulatba inkább beleillik a két újdonság árszintje is, és ahogy eddig is volt közönsége a hajtogatós mobiloknak, ezután is lesz. Inkább az a kérdés, hogy mikor érzi majd úgy a jelenleginél jóval több gyártó, hogy beszáll a buliba, ami egyrészt ezt az extrém árszintet nyomhatja le valamelyest, másrészt akár egy következő technológiai lépcsőfok megugrását is kikényszerítheti. Addig pedig várunk tovább, és közben szeretettel gratulálunk azoknak, akik beruháznak valamelyik hajtogatható kijelzős készülékbe: csalódni esélyesen nem fognak bennük.
