Bár implantátumokat régóta használnak az orvoslásban, a robotvégtagok, mesterséges szemek, géppel felpumpált izmok és effélék egész idáig csak a sci-fi könyvek és filmek világában jelentek meg egy elképzelt jövő részeként. Lassan azonban elérkezünk ezek megvalósulásáig, ami viszont érdekes és fontos kérdéseket vet fel.
Az elektronikus egészségügy hatalmas lehetőségeket tartogató új üzletág, amelyben megfér egymás mellett a jelenlegi orvoslást segítő alkalmazások széles tárháza, de akár olyan teljesen új fejlesztések is, amelyeket fizikai formában használnak fel betegségek gyógyítására vagy az életminőség javítására. Valószínűleg az olvasók közül még nem sokan hallottak Second Sight nevű cégről és azon belül is az Argus II eszközről. Ez alapvetően jól is van így, hiszen az Argus II egy olyan technológiai implantátum, amivel a cég akár a teljesen a vakoknak is képes volt bizonyos szintig visszaadni a látását. Idén februárban azonban eléggé felforrósodott a talaj a Second Sight lába alatt, a cég ugyanis összeolvadt egy biotechnológiai startuppal és nagyon úgy néz ki, hogy magára hagyja a felhasználókat, akik annak idején nagyon-nagyon sokat fizettek azért, hogy újra láthassanak.
Cserbenhagyásos segítség a bionikus szem?
Amellett, hogy ez egy jövőbeli technológiai fejlődésünket alapvetően befolyásoló kérdés, egyben egy fontos etikai problémakör is, hiszen ha egy ilyen, az életminőséget ennyire javítani képes eszköznek egyszerűen egyik napról a másikra megszűnik a támogatása, akkor mi történik azokkal a felhasználókkal, akik megvásárolták és beültették? Ráadásul az Argus II nem olcsó mulatság: egy ilyen implantátum anno körülbelül 150 ezer dollárba került, és jelenleg nagyjából 350 pácienst érint a világon az a veszély, hogy konkrétan bármelyik pillanatban (újra) elveszti a látását egy amúgy igen bonyolult és csak műtéti úton eltávolítható eszköz támogatásának hiánya miatt.
A történet pikantériája, hogy alapvetően az Argus sosem volt egy sikeres termék. A Second Sight története 1991-ben indult, amikor Robert Greenberg először találkozott azzal a jelenséggel – egy szemműtétet figyelve -, hogy képesek fénypontokat előidézni elektromosság segítségével a szemgolyó felületén, amit a páciens agya is érzékelt. Greenberg ott jött rá arra, hogy ha a szemgolyó elektromos stimulálásával fénypontokat (vagyis gyakorlatilag “fénypixeleket”) lehet generálni, akkor valahogy a pontokból valamilyen képet is lehet alkotni – ha nem is olyan részleteset persze, mint a valódi szem „felbontása”, de olyan szintűt mindenképpen, hogy egy látását elveszítő ember képes legyen újra tájékozódni, és ne csak a többi érzékére támaszkodhasson. Ezután kezdődött el az a procedúra, melynek eredményeként hosszú fejlesztés után végül a 2010-es években léptek először piacra az Argus-szal, majd kicsit később az Argus II-vel. Ugyan még az Argus II sem adta vissza a látássérülteknek a tökéletes színes észlelést, de árnyalatokat, fényeket és foltokat láttak – még azok is, akik vakon születtek, van ilyen is a felhasználók között. Azok, akiknek eddig beépítették az implantátumot, egyöntetűen úgy fogalmaztak, hogy az életüket jelentősen megkönnyítette a fejlesztés, sokkal egyszerűbben navigálnak és élik a mindennapjaikat.
Most ezt veszi el tőlük a cég jogutódja, ugyanis a Nano Precision Medical felvásárolta a csőd szélén álló Second Sight-ot szőröstül-bőröstül, az eddigi ügyfelekre nézve azonban egy igencsak aggasztó közleményt adtak ki: “Mindent meg fogunk tenni a jelenlegi Argus felhasználók érdekében, ami etikailag indokolt, de amúgy a múlttal nem foglalkozunk, a jövőbe tekintünk”. Fontos kiemelni, hogy ez a cég semmilyen módon nem foglalkozik az emberi látással, a Nano Precision Medical kifejezetten arra specializálódott, hogy olyan technológiát fejleszt, amitől a gyógyszerbevitel gyorsabbá és hatékonyabbá válik az emberi szervezetben. Emellett az is fontos, hogy tulajdonképpen a Second Sight eddigi technológiai vagyonát, szabadalmait vásárolták meg, és egyetlen fejlesztő vagy mérnök sem került át az új céghez, aki foglalkozott volna az Argus termékekkel – tehát műszaki szempontból elég aggasztó, hogy ha a jelenlegi ügyfeleknek valamilyen működési problémája akad a beépített szemekkel, vagy a biztonságos használathoz valamilyen frissítésre lenne szükség, az új tulajdonosnál nem lesz senki, aki értene a dologhoz. Ráadásul már maga a Second Sight sem mintapéldája a terméktámogatásnak, hiszen annak idején amikor az Argus II-t piacra dobták, megígérték minden korábbi felhasználónak, hogy mindent meg fognak tenni és minden működik majd ugyanúgy, közben belső információkból kiderült, hogy igazából az Argus II után egyáltalán nem foglalkoztak az első verziót használó betegekkel és az első generációs termék supportjával sem.
Így abszolút van oka félni az amúgy elégedett – és sem a vásárlást, sem a procedúrát nem bánó – betegeknek, hiszen ha bármi meghibásodik egy ilyen eszközben, akkor nyilván valakinek ezt javítani kell(ene), de mivel annyira specifikus mind a technológia, mind pedig a felhasználási metódus, így nem ugorhatnak be mondjuk egy látszerészhez egy ilyen implantátummal, hogy “bocsánat, de ki kéne cseréltetni egy drótot a robot-szememben”. Mint azt írtuk, ez a felettébb kényelmetlen szituáció pár száz embert érint, viszont nekik olyan problémákkal kell napi szinten szembesülniük, hogy mit tehetnek majd, ha elromlik a műszem, mi történik, ha kifogynak a pótalkatrészekből, illetve bizonyos orvosi vizsgálatokat hogyan tudnak rajtuk elvégezni a Second Sight szaktudása nélkül, hiszen például egy egyszerű MRI vizsgálat sem kivitelezhető az implantátummal. Az Argus II eltávolítása műtéti úton történik, és az orvosi felkészültségen túl technikai szakértelmet is igényelhet, ráadásul egy igen kellemetlen és fájdalmas procedúra, arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag a pácienseknek konkrétan fel kell adniuk az addigi életvitelüket az eszköz hiányában.
Egyelőre úgy tűnik, nincs megnyugtató megoldás az ilyen helyzetekre, ám ahogy fejlődik az orvostudomány és ahogy egyre több, az Argus-hoz hasonló technológia bukkan fel, úgy lesz mind nagyobb szükség egy szigorú, átlátható és a felhasználók érdekeit képviselő szabályozásra, hiszen profán hasonlattal élve, az autóiparban is évtizedekig kell még biztosítania a gyártóknak olyan járművekhez is alkatrészt és támogatást, ami már rég nincs a gyártó portfóliójában. Mi minden jelenlegi Argus felhasználónak azt kívánjuk, hogy legyen a problémának megnyugtató megoldása, mert elképesztően rossz érzés lehet azzal élni, hogy akár keddről szerdára elvesztik azt a fajta magabiztosságot és segítséget, amit egy ilyen amúgy zseniális eszköz biztosított nekik.
