Nemrég egy rangos nemzetközi listán hihetetlenül előkelő helyre rangsorolták a magyar szélessávú internet helyzetét: világszinten a tizedikek, Európában kilencedikek vagyunk. De vajon minek köszönhető ez a jó eredmény? Szakértőt kérdeztünk.
A brit Cable.co.uk minden évben összeállítja a Worldwide Speed League névre hallgató rangsorát, amely azt vizsgálja, hogy helyi sebességtesztek eredményei alapján milyen az országonként átlagosan elérhető sávszélesség, egészen pontosan a letöltési sebesség. Mindezt az adatot az idei listához 224 országból gyűjtötték össze, összesen 1,1 milliárd sebességteszt eredményének felhasználásával, melyeket egy év alatt, június 30-ig bezárólag elemeztek.
Érdekes megnézni a topligát, amelybe idén Magyarország is felkerült: az első tíz közül kilenc ország európai, ráadásul hat olyan miniállam és egyéb apró terület, mint Jersey, Liechtenstein, Andorra, Gibraltár, Monaco és Luxemburg. Az egyetlen nem európai ország a top tízben a hetedik helyezett Makaó, Magyarország pedig a tizedik helyen szerepel, amely egyben azt is jelenti, hogy a közép-kelet európai régió vezetői vagyunk. A leggyorsabb letöltési átlagot elérő Jersey szigete 274,27 Mbps sebességgel győzött, ez azt jelenti, hogy egy 5 gigabájtos filmet két és fél perc alatt lehet letölteni. Magyarország 104,07 Mbps átlagával mindez hat és fél perc, ami még mindig hihetetlenül jónak számít, érdemes megnézni például olyan országok eredményeit, mint a 36. helyen álló Németország (60,55 Mbps), a 43. helyre beérkező Egyesült Királyság (51,48 Mbps), vagy a 67. helyen végző Izrael (34,97 Mbps).
Az egyik általános vélekedés szerint Magyarország rangos helyezése többek között annak a következménye, hogy Vágási Ferivel az élen viszonylag későn “szálltunk be az internetbe”, és ezért a fizikai infrastruktúra nagyjának kiépítésekor már eleve modernebb technológiát használtak a szolgáltatók, mint azokban az országokban, ahol az internet hőskorában kezdték telepíteni a kábeleket. Mások szerint a jelenlegi szolgáltatói hajrában kell keresni a választ. Épp ezért megkérdeztük Kovács Róbertet, akinek hivatalos titulusa Fixed Access Tribe Lead, ami a vonalas szolgáltatásokért felelős vezető megnevezését takarja.
Mi lehet a valódi oka a jelenlegi jó helyezésnek? Tényleg az, hogy Vágási Ferivel együtt a legjobbkor szálltunk bele az internetbe, vagy inkább a legutóbbi évek fejlesztései?
– Ha nem is konkrétan ez magyarázza a jó helyezés alapjait, történelmi alapja valóban van a dolognak. A Magyar Telekom rendelkezik a legnagyobb rézhálózattal, amely az ország nagyjából 70 százalékát lefedi. Ez még abban az időszakban épült, amikor a fő fókusz a hanghívások kiszolgálása volt. Míg a nyugat-európai szolgáltatók általában a rézhálózatuk korszerűsítését és fejlesztését vitték el a végletekig, és például a szupervektoringot bevezették, addig a hazai menedzsment döntése az volt, hogy kezdődjön el egy teljesen új lépcsőfok, az optika bevezetése. Az első ilyen telepítések 2008-2009 környékén történtek, majd 2015-től nagyobb ütemben folyt a fejlesztés, de a teljes gőzre kapcsolás 2018-ban történt meg. Láthatóan beigazolódott a rizikós döntés helyessége. Először annyi látszott, hogy a külföldi módszer a réz fejlesztésére jobb út, hiszen Németországban már 200-300 Mbit kapcsolatokat tett lehetővé a felturbózott régi technológia, amikor a “magyar rézen” legfeljebb 20-50 Mbitet lehetett elérni. Az optikával elérhető lehetőségek azonban gyorsan lehetővé tették, hogy a kinti sávszélesség-maximumokat jócskán átugorjuk.
Az tény, hogy a napokban is gőzerővel folyik a szolgáltatóknál a hálózatmodernizálási folyamat. A Telekom például nemrég jelentette be, hogy elérte a 2 millió optikai végpontot, de a teljes gigabites hálózat, amelybe az optika mellett a korszerűsített koax is beletartozik, már 2,8 millió végpontnál jár, év végére a 3 milliót is becélozva. Mik a tapasztalatok ezzel kapcsolatban, milyen területeken halad a leggyorsabban, és hol a legnehezebb például a fejlesztés?
– Szerencsére a teljes országban tudunk fejleszteni; mindenfelé folynak az építkezések. A sebesség egyrészt azon múlik, milyen az adott helyen a meglévő infrastruktúra oszlopok és alépítmények szintjén, mennyi mindent tudunk felhasználni a korábbi létesítményeinkből. Másrészt az is fontos, mennyire segítőkész a helyi önkormányzat abban, hogy a körzetükben építkezni tudjunk. Ebben jó ideig vegyes tapasztalataink voltak, mert bár sokan eleve üdvözölték a gyorsabb és stabilabb internetet hozó fejlesztéseket, egyes helyeken inkább az volt a jellemző, hogy elutasították a “környék feltúrásával” járó munkálatokat. Az elmúlt másfél évben azonban a járványhelyzet megváltoztatta az ilyen önkormányzatok hozzáállását is, hiszen egyre többen ismerték fel, milyen hasznos az elszigeteltség leküzdésében, a távmunka és a távkommunikáció fejlesztésében a hálózat modernizációja, ezért aztán a korábban elutasító helyek közül is egyre többen üdvözlik vagy épp kérik az átépítést.
Szó esett arról is, hogy a jelenlegi fejlesztések egy része a koax hálózatok modernizálását jelenti. Ez pontosan mit jelent?
– A koax esetében az eddigi EURODOCSIS 3.0 szabványról áttérünk a DOCSIS 3.1-re, ami alapvetően más frekvenciák felhasználását is jelenti. Jelenleg a lefedett terület több mint 90 százalékán a csomagtól függően akár 1 gigabites letöltési és 25 megabites feltöltési sebességet tudunk szolgáltatni. A jó hír az, hogy a gigabites letöltés eléréséhez csak az aktív eszközök egy részét kell kicserélni, és biztosítani azt, hogy a meglévő kábeles hálózat jó állapotban legyen.
A felturbózott koax mennyire számít ideiglenes megoldásnak addig, amíg az optika kiváltja?
– Úgy gondolom, ez a megoldás középtávon mindenképpen velünk marad, hiszen még vannak itt is kihasználható lehetőségek, például az új szabványok segítségével. A DOCSIS 4.0 alkalmazásával már arra is képes lesz egy koax-alapú hálózat, hogy szimmetrikus gigabitet kínáljon, tehát nem csak le-, hanem feltöltésre is 1 gigabites sávszélességet tegyen elérhetővé a felhasználók számára. A szabvány bevezetéséhez a hálózatban lévő eszközök egy részét le kell cserélni. Az viszont jó kérdés, hogy érdemes lesz-e még költeni a koax hálózatra, vagy már kifizetődőbb és előremutatóbb optikára váltani. Ezt majd csak a megjelenő új eszközök árszintje mutatja meg.
A fejlesztések esélyesen nem állnak meg itt: mik a tervek a közeljövőre, és milyen technológiák kerülhetnek képbe a következő lépcsőfokon? Segíthet például a vezetékes és az 5G hálózatok hibrid használata?
– Ez mindenképpen így lesz, és ezzel nem is kell várni ezzel az 5G-re, hiszen például a manapság elérhető okostelefonok nagy része eleve rendelkezik azzal a képességgel, hogy automatikusan váltson a Wi-Fi és a 4G mobilhálózat között a legjobb sebesség elérése érdekében. Ezt persze a legtöbben még kikapcsolják azért, mert a mobilnetet valamilyen adatkorlátos csomagban veszik igénybe, azonban az 5G terjedésével valószínűleg egyre több lesz a korlátlan előfizetés, amellyel már egyáltalán nem okoz gondot az, hogy az eszközeink hibrid módon használják az elérhető kapcsolatokat.
Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a vezetékes kapcsolatoknak véget vet az 5G, én inkább azt látom, hogy egy olyan, szorosan összefonódó működés várható a jövőben, amikor az otthoni és céges internet nagy adatmozgással járó tevékenységeit a vezetékes hálózat szolgálja ki, és az útközbeni gyors internetezés zajlik főként az 5G segítségével.
Végül egy teoretikus, és sokkal messzebbi jövőbe vezető kérdés: látszik-e valamilyen vezetékes technológia az optika után? Nagyon laikusan megfogalmazva azért lenne furcsa ez, hiszen az optikai hálózat fényt használ az adatátvitelhez, márpedig annál gyorsabb a jelenlegi fizika szerint nincs…
– Azért én inkább úgy fogalmaznék, hogy személy szerint még nem látok ezutáni technológiát. Az optikai átvitel hatékonysága és ezáltal a sebességnövelés terén még bőven van játéktér.
Maga az optikai átviteli technológia folyamatosan fejlődik. Amikor megjelentek az első optikai kábelek Magyarországon, nagyjából a 90-es évek elején, egyetlen hullámhosszon vittünk át adatokat. Manapság ehhez képest akár ezerszeres sebességgel is lehet adatokat küldeni ugyanitt, emellett pedig több más hullámhosszot is használunk, ami ezt a sebességet is többszörözni tudja.
Egyetlen optikai szálpáron jelenleg, tudomásom szerint 80 a használható hullámhosszok száma, így nagyon komolyan fejlődik a kábel kihasználhatósága is. Hogy milyen maximumot lehet kihozni az optikából, azt nem merném megtippelni, és nyilván van egy végső fizikai korlátja a technológiának, de a lehetőségek határa még nagyon messze van, tehát az optikai hálózat még hatalmas fejlődés előtt áll.
