Sci-fi könyvekben és filmekben megannyi példát láttunk már arra, amikor robotvégtagokkal, bionikus szemekkel és egyéb fantasztikus kiegészítőkkel turbózzák fel az emberi testet. Az egykori fantázia viszont ma már sok tekintetben elérhető.
Hatodik ujj? Bionikus szem? Gondolatvezérelt játékok? Beépített chip a karban? Bár ez utóbbi technológia a pandémiát övező összeesküvés-elméletek miatt ma már sajnos más értelmet nyert, a body hackerek elmélete szerint az emberi evolúció következő lépcsőfoka, hogy a testünket a technológia ötvözésével tudjuk új szintre emelni, vagy ha úgy jobban tetszik: fejleszteni. A biopunk, a transzhumán, vagy grinder kultúra hasonló ideológián alapul, mint amit a piercing, a tetoválás és egyéb testmódosító mozgalmak is magukénak vallanak, de szinte minden esetben az emberi test technológiai továbbfejlesztése, tökéletesítése a cél.
Nemrégiben körbeszáguldotta a világot egy az angol Királyi Művészeti Főiskola projektje, ahol 36 ember kapott egy harmadik hüvelykujjat, amit a lábujjaikkal irányítottak. A 3D-nyomtatott plusz hüvelyk meglepően hasznosnak bizonyult, hiszen a segítségével pl. egy kézzel lehet tartani és egyszerre kavargatni a kávét, vagy megpucolni egy banánt, de nyilvánvalóan van ezeknél speciálisabb és praktikusabb felhasználási terület is. Az egyik legmeglepőbb azonban az volt a kutatók számára, hogy aránylag kis erőfeszítéssel és hamar ráéreztek az alanyok a hatodik ujj “ízére”, ami azt bizonyítja, hogy az emberi agy még egy ilyen, elsőre igen szokatlan – sőt kissé talán bizarr – testi változást is képes a saját hasznára fordítani.
Egy másik – ez inkább egy hobbi projekt – keretein belül egy speciális kontaktlencsét raktak össze, ami talán egyszer egy vadonatúj VR kijelző prototípusa lehet. Mondjuk a nagyfelbontású VR kontaktlencse még talán kicsit odébb van, hiszen az ötletgazda elmondása szerint is elég kezdeti fázisban van a projekt: “Megállapítottam, hogy valóban lehetséges, hogy a drótokat kivezessük a szemhéjak között, anélkül, hogy meghalnánk. Szóval ez jó.” Az ötletgazda meglepő alapossággal vezet minket végig a mini nyáktervezéstől a LED fényforrások felhelyezésén át a végtermékig, így ha valaki elég bátorságot és ellenállhatatlan vágyat érez magában, hogy pár darab diódával világítsa meg a retináját, akkor ezt költséghatékonyan teheti meg a saját fotelje kényelméből.
De természetesen a sok izgalmas, komoly, félkomoly, DIY, vicces, vagy olykor barbárnak tűnő megoldás mellett vannak, akik igazán nagyban – és hivatásból – űzik az emberi test és a robotika kapcsolatának kutatását, így jöjjön most az, amitől az elmúlt másfél évben (teljesen alaptalanul) oly sokan rettegnek és amit egy reading-i professzor már több mint 20 éve használ a mindennapokban. A testbe ültetett mikrochip. És nem, nem a passzív, adattárolásra – és aránylag sok helyen – használt RFID megoldásról lesz szó, amivel pl. egy pillanat alatt megtudhatja az orvos az ájult, balesetet szenvedő páciens vércsoportját és kritikus egészségügyi adatait, hanem egy valódi, programozható, az emberi neurális hálóra kapcsolt, aktív chipről. Bár a Project Cyborg, még 1998-ban valóban az előbb említett passzív RFID beültetéssel indult, Kevin Warwick professzor, aki (nem hivatalosan) a világ első kiborgja, 2002-ben aktív modulra cserélte az eszközt, amit azóta is folyamatosan fejlesztenek az egyetemen. Az új chip segítségével pedig már a kétezres évek elején képest volt az Atlanti-óceán túlpartjáról vezérelni egy, az egyetemen található robotkart, ami “letükrözte” a professzor kézmozgását.
Egy szintén friss hír, ami már csak a cégtulajdonos személye miatt is óriási port kavart a techvilágban, Elon Musk nevéhez kötődik. Idén áprilisban ugyanis a Tesla egyik alapítója a tőle megszokott módon, egy Twitter bejegyzésben jelentette be a Neuralink projekt újabb eredményét. A publikált videóban a Pager névre keresztelt makákó egy egyszerű videojátékkal játszik, ahol egy joysticket mozgatva kell eltalálni a nagy színes négyzeteket, azonban a kontroller nincs bedugva, azt csak megszokásból tekergeti a kis emlős. Pager agyába ugyanis két Neuralink csipet ültettek, melynek segítségével immár a saját agyával vezérli a játékot, a mancsmozgás egyszerű reflex csupán.
Nyilvánvalóan egy ilyen bejelentés viharként söpör végig világban és hozza fel – teljesen jogosan – az ilyen implantátumokat érintő technológiai, etikai és egyéb kérdéseket, de jó, ha tudjuk, hogy ilyen – a Pager-éhez hasonló – kísérletek már több évtizede zajlanak sikerrel a különböző egyetemeken, kutatólaborokban, és mint azt láthatjuk, akár a privát garázsokban is.
Az, hogy a body hacking valóban az emberi evolúció következő lépcsőfoka, abban sokan kételkednek, azonban azzal nem igazán tudnánk mi sem vitatkozni, hogy hasznosak-e azok a fejlesztések, ahol például egy lebénult férfi, a fejében elképzelt kézírását fordítja valódi szöveggé az agyi implantátum.
Ez a technológia (is) rohamléptekben fejlődik, aminek csak jót tesznek a Musk-féle Neuralink megoldásokat bemutató PR cikkek és hírek, de hiába a technológiai fejlettség, sokára fogjuk majd csak a körzeti orvosnál felíratni a saját implantátuminkat, hiszen a jogi és etikai kérdéseket még csak most kezdik el napirendre tűzni az illetékesek.
