Van olyan, hogy két gigantikus techvállalat a nagyközönség előtt egymás nagy riválisa, a háttérben pedig boldog mosollyal adják-veszik egymás között a technológiákat. A Google legutóbbi efféle húzása mondjuk ezek között is kifejezetten is pikánsra sikerült.
A tech-óriások folyamatosan arra törekednek, hogy a termékeik, a szoftverek és hardverek egyaránt legyenek minél gyorsabbak és könnyen használhatóak. Ezen a téren a legtöbben a „vasak” fejlesztésére gondolnak, hiszen gyorsabb processzorokon, fürgébb memóriákon és adattárolókon valóban pörgősebben fut minden, de a szoftverek optimalizációjával is nagyon sokat lehet faragni a lassító tényezőkön, és persze spórolni is több területen. Épp ezért az alapvető mobilos rendszereken felül is egyre több okostelefon-gyártó fejleszt saját megoldásokat: vagy teljesen egyedi rendszerekkel próbálkoznak, vagy olyan felhasználói felületeket és környezeteket húznak az alapokra, amely megkülönbözteti őket másoktól és esélyesen valamilyen egyéni lehetőségeket is kínál. Persze a Google maga is folyamatosan fejleszti az Androidot, hogy a keresőóriás operációs rendszerét futtató partnerek készülékein minél optimalizáltabb élményt kapjanak a felhasználók.
A jobb eredmény érdekében pedig olykor vissza kell nyúlni egészen a gyökerekig, olyannyira, hogy a Google azzal is elkezdett komolyabban foglalkozni, hogy gyorsabbá tegye az adatkezelést, már az Android legmélyebb szintjén is. Ehhez pedig a hírek szerint nem egy saját technológiát használ, hanem „kölcsönvesz” egyet, amely az Enhanced Read-Only File System, avagy röviden EROFS névre hallgat. A technológia segítségével húsz százalékkal gyorsul az adatolvasás, miközben a hatékonyabb tömörítésnek köszönhetően, több szabad tárhely marad a készülék tulajdonosának, vagyis ez egy igen hasznos fejlesztés felhasználói szempontból is. Mivel ez egy kiforrott, és más területeken is használt technológia (többek között a PC-s Linux disztribúciók is használják), teljesen érthető, hogy a Google nem kezdett az alapokról új fejlesztésbe, hanem egyszerűen átveszi, ami már működik.
A dolognak ez esetben azonban van egy enyhe pikantériája. Méghozzá az, hogy az EROFS technológiát a Huawei fejlesztette. Igen, az a Huawei, amit immár több éve az Amerikai Egyesült Államok kormányzata, majd nemrégiben már Kanada is nemkívánatosnak minősített. Ez azt jelenti, hogy amellett, hogy Huawei készüléket már nem látunk az észak-amerikai kontinensen, de ráadásul amerikai cégek kis túlzással semmilyen formában sem üzletelhetnek a kínai gyártóval. Ennek ismeretében kifejezetten érdekes húzás, hogy a következő generációs Android főverzió (jelesül a 13-as) a Huawei adatolvasási megoldását fogja használni már kernel szinten is (a kernel az Android operációs rendszer “legmélyebb bugyra”, ahová a mezei felhasználó nem lát be, a rendszer alapvető működéséért felel), miközben ez a szabályozás szerint nem történhetne meg.
Amennyire tehát látszik, ez az amerikai tiltás azért van annyira képlékeny, hogy bár a Huawei nem használhat Google megoldásokat az új készülékein, épp ezért kezdett saját operációs rendszer fejlesztésébe Harmony OS néven, annak ellenére a Google teljes nyugalommal beépíthet egy olyan fejlesztést, amit az Amerikai Egyesült Államok kormányzata által kitiltott cég talált ki. És mivel a Huawei-jel szemben az egyik fő vád az volt, hogy nem tudja bizonyítani, hogy a kínai állam bizonyosan nem fér hozzá az adatokhoz, amelyeket a felhasználók a cég hardverei és szoftverei használatakor létrehoznak, így különösen érdekes, hogy egy amerikai vállalat operációs rendszere a rendszerszintű adatkezelésnél használja egy ilyen nem kívánt cég megoldását.
Nyilvánvalóan a Google minden létező intézkedést meg fog tenni, hogy a Huawei, vagy a kínai kormány semmilyen módon ne jusson hozzá az adatainkhoz, de azért több évnyi pereskedés és viaskodás után ez egy jó ütőkártya lehet a Huawei kezében a későbbiekben, amikor az új Android verzió megjelenik.
Efféle összefonódások, persze az országszintű kitiltás kivételével egyébként nem ritkák: a legékesebb példa arra, amikor egymás legnagyobb riválisai a színpadias adok-kapok hátterében teljes lelki nyugalommal rendelgetnek egymástól, vagy akár folyamatosan a másik által készített alkatrészekre alapozzák saját termékeiket, az Apple és a Samsung esete. Az iPhone-okban ugyanis többe között a dél-koreai gyártó OLED kijelzői, NAND flash és DRAM chipjei dolgoznak, szóval egy független elemzés szerint például néhány éve, ha bárki vásárolt egy almás telefont, egyben a Samsungnak is termelt átlagosan 110 dollárt. Érdekes tehát ez a techbiznisz, ahol az egymással versengő gigacégek egyik kezükkel püfölik egymást, a másikkal viszont épp kezet fognak egy újabb nagyszerű üzlet megkötése után…
