A digitális detox kifejezés egyre több értelmet nyer abban a világban, ahol már másodpercenként függünk valamilyen technológiai megoldáson és megoldástól. Az azonban kifejezetten érdekes, hogy pont egy távközlési szolgáltató mondja azt: ideje néha kicsit kikapcsolni.
A digitalizáció a barátunk, és ezt egyáltalán nem evangelizációs jelleggel írjuk le, hanem megannyi kutatással, statisztikával alátámasztott tényről beszélünk. Talán a leghangsúlyosabban épp a világjárvány mutatta meg, mennyi területen segíti a mindennapi életünket, munkánkat és személyes világunkat az elmúlt időszak technológiai fejlődése – és egyébként ez vissza is hatott, hiszen kutatások szerint a pandémia alatt a korábbi ütemével számolva tíz évnyi fejlődést tett meg. Képzeljük csak el, milyen lenne egy sok hónapig húzódó karanténidőszak internet, számítógépek, videókommunikáció nélkül, működhet-e a távmunka a felhő alapú rendszerek és a villámgyors adattovábbítás nélkül, de ugyanígy említhetnénk az otthoni tanulást, vagy akár azt, hogy képesek lennénk-e kapcsolatban maradni a messze lévő rokonokkal, ismerősökkel, barátokkal, ha a leggyorsabb kapcsolattartási mód a postai levél, vagy maximum a távirat lenne.
Balogh Timi, a Telekom Content chapter leadje, és többek között a nyári időszakának projektvezetője szerint fontos, hogy a járvány alatt leggyakrabban használt digitális szolgáltatások nagy része már korábban is létezett és elérhető volt az emberek számára. Az viszont komoly tapasztalat, hogy ilyen kényszerhelyzetben az emberek milyen gyorsan voltak képesek ezeket adaptálni. Azokat az eszközöket és lehetőségeket, amiket előtte csak néha használtak, vagy nem használták ki teljes potenciállal, egyik napról a másikra elsajátították és készségszinten használták. Ráadásul sok esetben olyan helyzetekben is, amik korábban analógok voltak, például a családi, baráti kapcsolattartás vagy az oktatás terén. Ez a helyzet az embereket láthatóan próbára tette, de pozitív értelemben sikerült megoldaniuk a kihívást: fejlődtek, kreatívabbak lettek, átléptek olyan korlátokat, amikről korábban nem gondolták volna – például az „én ezt úgysem tudom megtanulni” kifogást is sokan képesek voltak legyőzni.
Persze még a pandémia nélkül is nagyon sok mindenben a technológiára vagyunk utalva – vagy persze máshogy fogalmazva a technológia hatékonyan egészíti ki az életünket, ez már nézőpont kérdése. Az üzleti életben mindenesetre már jó ideje nem elfogadott azt mondani, hogy “majd megnézem, ha számítógép elé kerülök”, hiszen általánossága miatt elvárás, hogy a friss üzeneteket, dokumentumokat és egyéb adatokat akár a metrón vagy a vízparton is azonnal megjeleníthetjük, szerkeszthetjük és továbbíthatjuk a telefonunkon. De ugyanígy már akkor is aggódni kezdünk valakiért, ha azt látjuk, hogy eltelt egy óra és még mindig nem olvasta a Messenger-üzenetünket.
A Columbia Egyetem és a Marist Közvélemény-kutató intézet felmérése, valamint a ParticipACTION és a Sonnet Insurance kutatása alapján viszont pont a világjárvány és annak remélhető vége értékeli fel azokat a tevékenységeket, amelyek igenis a való életben zajlanak, gépi és távközlési közvetítők nélkül.
Éld meg a pillanatot offline (is)!
Szerencsére a járvány mostani lecsengése egybeesik a nyári szabadságok idejével, és ilyenkor kifejezetten fontos, hogy a bezártság alatti digitális függéseinket levetkőzhessük. Újra fel lehet fedezni azt az érzést, hogy valóban a minket körülvevő világ részei vagyunk, ahol valóban elmehetünk számunkra kedves, vagy épp új felfedezésre váró helyekre, fizikai valónkban is találkozhatunk másokkal, és megélhetünk egy csomó olyan élményt, amelyeknek az elmúlt hónapokban legfeljebb a virtuális pótlékával vigasztalódhattunk.
“Most az adhat igazán sokat, ha újra felfedezzük a körülöttünk lévő világot. Ha ehhez az kell, hogy elszakadunk a ‘mindig online vagyunk’ érzéstől, az okostelefontól, hogy zavartalanul átadhassuk magunkat az élményeknek, akkor tegyük meg!” – hívja fel a figyelmet Szabó Melinda, a Magyar Telekom kereskedelmi vezérigazgató-helyettese, és ha érzünk is némi ellentmondást abban, hogy pont egy digitalizációra, online jelenlétre fókuszáló vállalat vezetőjétől hangzik el mindez, érdemes jobban belegondolni, hogyan lehet partner egy távközlési szolgáltató a digitális kikapcsolásban.
A legújabb kori szimptómákkal és azok hátterével foglalkozó pszichológiai és szociológiai értekezések legtöbbjében felbukkan az a problémakör, hogy a digitalizációba könnyű “belecsúszni”, kezdve a videójáték-függőséggel, de talán sokan észreveszik magukon az olyan aprónak tűnő jeleket is, hogy már egy negyedórás villamosozás alatt is azonnal előkapják a telefont, hogy “valami nagyon fontosat” megnézzenek rajta. Pedig sokszor az a bizonyos nagyon fontos dolog egyáltalán nem olyan sürgős, csak épp megszoktuk a digitális környezetet és főleg a folyamatosan csatlakoztatva levést. Egy frappáns kikapcs-párti megállapítás szerint pedig azért nem érdemes teljesen belebújni az online világba még akkor is, ha nem otthon vagyunk, mert szép lassan elfogynak a történeteink, amelyeket a való életből szerzünk, és később elmesélhetjük az interneten.
Balogh Timi egyértelműen megerősíti a fenti tapasztalatokat: „Ezzel a jelenséggel és a járvány hatásaival mi is nagyon sokat foglalkoztunk. A nyári időszak tervezése nagyon korán, már február-márciusban elkezdődött, amikor éppen a harmadik hullám időszakát éltük és a korábbiaknál is szigorúbbak voltak az óvintézkedések. Nagyon nehéz volt belehelyezkedni abba a gondolatba, hogy milyen lesz majd nyáron, mi történik majd az emberekkel, hogyan élik meg az újranyitás lehetőségét – és persze ezek mind szcenáriók voltak, hiszen nem tudtuk, hogyan alakulnak majd a dolgok. Ahhoz az információhoz viszont mindig visszakanyarodtunk, hogy az emberek a digitalizáció segítségével nagyon sok negatív következményét tudták, ha nem is megoldani, de kezelni ennek az időszaknak. Azt is láttuk, hogy a képernyők világának, az online meetingek kényszerének és a baráti videochatelésnek – tehát a sokféle képernyő által meghatározott időnek – van egy telítődési szintje. Egyszerűen túl sok tud lenni. Az emberek elfáradnak személyes találkozók, valós fizikai ingerek nélkül. Mindehhez a bezártság is ad egy komoly pszichológiai korlátot. Ezekből az információkból kezdtük el kirakni, hogy a Telekom mit tud ilyen helyzetben nyújtani az embereknek és mint felelős márka, hogyan tud jelen lenni az életükben, ha a nyitásról van szó.”
Kotnyeleskedés helyett csendestárs
A Telekom kezdeményezése a fentiek mellett épp azt jelzi, hogy a szolgáltató nem az emberek életébe szeretne ott is beleavatkozni, ahol alapvetően nem kéne: ahelyett, hogy mindenki a mobiljába, laptopjába és egyéb digitális eszközeibe bújva töltené az életét, nyugodtan “nyithat” újra a világra – ugyanis az internet és az összes technológiai megoldás bármikor elérhető marad akkor is, ha nem fojtja meg a felhasználóit.
A szolgáltató a digitális detox szellemében többek között egy sor nyári rendezvényt és helyszínt támogat, kertmoziktól koncerteken, minifesztiválokon át sporteseményekig. A kezdeményezés ötletgazdái biztosak abban, hogy az “offline módban” megélt, valós élmények közepette mindenki akkor kapja elő a telefont, ha szeretné fotón vagy videón megörökíteni valamelyik pillanatot saját magának, vagy gyorsan megosztaná örömét valakivel, aki nem lehet ott. Ugyanúgy hasznos lehet a mobil és az internet az újra lehetővé vált külföldi utakon, amikor egy helyi kifejezést kell villámgyorsan lefordítani, de akár itthon is az eszközeink segíthetnek megkeresni a legjobban értékelt éttermet, az utazók szerint legcsendesebb strandot, vagy a legizgalmasabb túraútvonalat. És aztán újra zsebre lehet vágni a “kütyüket”, és újra belemerülni a rég hiányolt valóságba.
„Elkötelezettek vagyunk a digitális felelős használatban és azt is érzékeljük, ha esetleg ez túl sok az embereknek” – foglalja össze az időszakos kikapcsolásra buzdító kampány üzenetét Balogh Timi. „Ilyenkor a Telekom márka gondoskodó, figyelmes márkaként tudja azt mondani: rendben van, ha most másra van szükséged, menj, kapcsolj ki, fedezd fel újra a világot, nekünk is hiányzott, tudjuk, hogy neked is. De ha kell, ott vagyunk.”
