A streaming szolgáltatások nézettségi adatai sötét foltnak számítanak a szakmai nyilvánosság előtt, noha ezen a területen nő a legintenzívebben a tartalomfogyasztás. Igaz, erős generációs szakadék figyelhető meg a nézői szokásokban – véli Incze Kinga, a komplex médiapiaci adatbázist üzemeltető Whitereport vezetője, aki szerint a jövő a hibrid médiafogyasztásé és médiaüzleté: a hagyományos tévé mellett egyre többet használjuk majd a digitális tartalmakat fogyasztóként és tartalomtulajdonosként is.
– A Whitereport adatbázisa szerint 2020-ban körülbelül 600 magyar tévécsatornából áll a magyarországi kínálat, ebből körülbelül 450-et tesznek ki a helyi tévék. Utóbbiak kínálata folyamatosan csökken – mondta Incze Kinga, az adatbázist üzemeltető Whitereport alapítója. Hozzáteszi, hogy a kábelen, műholdon keresztül nézhető csatornák kínálata viszont növekszik. Jogosan merül fel a kérdés, hogy a digitalizáció kellős közepén hogyan alakul a hagyományos csatornák és az új generációs szolgáltatások nézettsége.
– A streaming szolgáltatások köre kívül esik a hagyományos televíziós nézettségi méréseken. Az online mérések pedig nem ugyanolyan adatokat adnak, mint a nézettségmérés. Ezek az úgynevezett cross platform mérések egyelőre sem idehaza, sem külföldön nem léteznek, elsősorban azért, mert még nincsenek kidolgozva az egységes, iparágilag által elfogadott módszerek, indikátorok – magyarázta Incze Kinga, érzékeltetve, hogy a reklámozók és az üzleti szféra részéről jogos igény, hogy az online és a tévés mérések közelebb kerüljenek egymáshoz (sőt a cross-médiás logika szerint az az audiovizuális médián kívül is igény). A szakember szerint ez az iparág globális kihívása.
Ami azonban ennek ellenére is látszik az adatokból, a földfelszíni csatornák közönsége csökkenő trendet mutat, bár vélhetően nem annyira, mint a mérések számai mutatják, hiszen sok ilyen csatorna maga is indított streaming alapú adást. Amelyről elméletileg a műsorterjesztők tudnának adatot szolgáltatni, de míg a csatornák nézői adatokat szolgáltatnak, addig amíg a műsorterjesztők háztartások szokásairól rendelkeznek információkkal. Többek között ennek, valamint a streaming szolgáltatások (beleértve az ingyeneseket és a fizetőseket is) rendkívül sokféle elérési lehetőségének köszönhető, hogy a streaming szolgáltatások, illetve ezek broadcast televíziós nézettségével együttes elérése a szakmai nyilvánosság előtt fekete lyuknak számít.
Az azonban látható, hogy a teljes lakosságban a hagyományos tévézéssel töltött idő dominál a fejlett piacokon és a fejlődő térségekben is. A nézők kisebbsége veszi igénybe a Netflixhez hasonló streaming szolgáltatásokat Magyarországon, ám ebben erős a generációs megosztottság és a fizetőképesség szerinti megoszlás.
A digitális tévéfogyasztás volumene nemzetközileg biztosan nő – foglalta össze Incze Kinga. Hozzátette, hogy a kínálatot jelentő tortát a streaming szolgáltatások jellemzően inkább bővítik, azaz nem direkt kannibalizálják a tévés piacokat. De nemcsak a kínálat bővül, hanem az audiovizuális tartalmat fogyasztó közönség is, e folyamat szintén a streaming szolgáltatásoknak, illetve a sokplatformos fogyasztásnak, főleg a mobilon történő tartalomfogyasztásnak köszönhető.
Hogy mit jelent mindez az üzleti modellekre vetítve? Ma még nehéz pontosan előrejelezni. De az biztos, hogy az ideális az az állapot lesz, amikor egy nagy kereskedelmi televízió egyszerre kínál lineáris és digitális tartalmat, amelyek mellett a hirdetőknek is hibrid reklámkiszolgálást és kampányoptimalizálást ajánlanak majd fel. Amúgy ma már nem ritka a nyugati piacokon, hogy focicsapatnak, koncerthelyszínnek, hangversenyteremnek legyen fizetős streaming szolgáltatása, és egyre terjednek az olyan réteg-igényeket kielégítő szolgáltatások is, mint például a horror-streaming. Vagy éppen olyanok, amelyek új tipusú, akár a social tartalmakból építkező videós formátumokkal operálnak. Hogy miből lesz jó üzlet? Az a nézők ízlésén is múlik…
