Nemrég még az is csodaszámba ment, hogy zenét hallgathattunk, vagy mozizhattunk közvetlenül a webről. Azóta bővült a streamelhető tartalmak köre, többek között a használt eszközeinknek és persze az egyre gyorsabb internet-elérésnek köszönhetően.

Netflix and chill – szép lassan köznevesült az egyik legismertebb online film- és sorozattár neve például ebben a kifejezésben, ami önmagában annyit jelent, hogy szép nyugisan, bekuckózva filmet nézünk otthon. Ez nagyjából azt is jelenti, hogy már nem csak a technológiailag képzettek számára egyértelmű az, hogy videókazetták, CD-k, DVD-k és BluRay lemezek, valamint persze a mozitermek alternatívájaként használjuk mindennapjainkban az új szórakoztatási formát.

Viszont az is tény, hogy a technológia fejlődése és kiszélesedése ebben a szegmensben sem áll meg. Az első fecskék kisebb-nagyobb eltérésekkel bár, de lényegében pontosan ugyanazt kínálták: a Spotify, az Apple Music, vagy a Tidal esetében is megfigyelhető volt mindez, ahogy nagyon hasonló a Netflix, az Amazon Prime Video, a Hulu és a HBO Go is. Persze szép lassan elkezdtek egyedi funkciókra vagy extrákra törekedni az egyes szolgáltatók – a Tidal például ráállt a veszteségmentes és audiofil minőségű zenékre, míg az Amazon Prime-on lejátszott videókat megállítva feltűnik minden olyan színész arcképe és adatlapjának linkje, aki épp az adott jelenetben látható.

Ettől azonban az alapok sokáig nem változtak, pedig a környezet, amelyben és amellyel a streaming-szolgáltatásokat “fogyasztjuk”, nagyon is mozgásban maradt. Zömmel már másfajta eszközökkel internetezünk, mint tíz éve, és az internet-elérés minősége is sokat fejlődött. Ez pedig magával hozott néhány olyan új területet, amely meglepő irányokba viszi el az online nézhető és hallgatható tartalmak világát.

Fontos viszont, hogy egyelőre a jelek szerint egyfajta útkeresés zajlik. Egyes új streaming-felületek nagyon is bejöttek a közönségnek, mások a nagy ötlet ellenére sem találtak utat a sikerhez. Kissé olyan ez most, mint annak idején az okostévék megjelenése, ahol egyes technológiák nagyon is felkapottak lettek, de mások (például a 3D) bizony nem találkoztak a felhasználók ízlésével.

Ami nem jött be: kis falatok vigyázzállásban

Az egyik ilyen érdekes képviselő a Quibi névre hallgat, és már a szlogenje is sokat elárul azokról a bizonyos megváltozott fogyasztói szokásokról. Quick bites, big stories, azaz kis falatok, nagy sztorik. A Quibi ugyanis a mobilos tartalomfogyasztókra céloz, akik két szempontból is külön bánásmódot érdemelnek. Egyrészt ott van maga az eszköz, amelyet ugyan sokféle irányból próbáltak taszigálni a horizontális felhasználás irányába is, de ez egyelőre inkább csak a játékoknak sikerült. A mobilokat vízszintesen tartjuk a kezünkben, így nézzük a Facebookot, a levelezést és minden egyebet. A YouTube gondban is van emiatt, mivel ők két kapura játszanak: náluk fontos az összes “normál” képernyő a PC-ktől az okostévékig, tehát nem tehetik meg, hogy átállnak álló formátumra, így amikor valaki egy YouTube videón kattint a teljes képernyős módra, a mobilt is el kell forgatnia.

A Quibi ötletgazdái viszont azt látták, hogy az emberek többsége út közben (is) használja a telefonját, határozottan vízszintes tájolással – és ami még legalább ilyen fontos, nincs akár 20 perce sem arra, hogy egy adott videót nézzen, hiszen munkába vagy iskolába menet a tíz perces metrózás idejét akarja kitölteni. A két fontos faktor szülte meg az ötletet: készüljenek kifejezetten olyan filmecskék számukra, amelyeket az álló formátumra és a szűkös időkeretre optimalizáltak.

A Quibi sorozatai valóban “falatkák”, egy epizód 10 perc környékét vesz el az ember idejéből, ráadásul ugyan nézhetők hagyományos, filmes állásban is, a jeleneteket úgy tervezik meg, hogy álló formátumban is minden lényeges mozzanat látsszon. Az egykori DreamWorks-alapító Jeffrey Katzenberg és a Hewlett-Packard volt vezérigazgatója, Meg Whitman joggal bízhatott tehát abban, hogy aranytojást tojó tyúkot nevelgetnek, amikor 2018 nyarán bejelentették a szolgáltatást. A befektetők is nagyon bíztak a frappánsnak hangzó megoldásban, amely indulásáig, tehát idén áprilisig 1,75 millió dollárt kalapozott össze.

És akkor jött a bumm. Hiába az ötlet, a legnagyobb filmstúdiók és techcégek támogatása, valamint az első napok eufóriája a hihetetlen mennyiségű app-letöltés okán, az igazán nagy áttörésre valahogy mégsem került sor. Már az gyanús volt, hogy az alapvetően előfizetéses, illetve ingyenesen, de hirdetésekkel megtűzdelt Quibit az alapítók meghirdették eladásra, mindössze pár hónappal a start után – igaz, akkor még az volt az indok, hogy ennél is nagyobb lehetőségekkel rendelkező vállalatot keresnek, aki tovább turbózhatná az új platformot. Október végén viszont – tehát alig 7 hónappal a hivatalos indulást követően – máris megjelentek az első sajtóhírek arról, hogy a Quibi nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem gyarapodik megfelelő mértékben a felhasználói bázis, ezáltal a hirdetők és a befektetők is elégedetlenek, ezáltal a szolgáltatást megszüntetik. Erre pedig hivatalosan december elsején sor is került, bár a Quibi egyelőre még határozatlan ideig elérhető marad a videós adatbázisával együtt, de nem bővül tovább, és esélyesen nemsokára teljesen eltűnik.

Közben kiderült, hogy tipikusan az egy fecske és a nyár esete valósult meg: a Quibi nem tudott elegendő saját tartalmat generálni speciális felületére, amit pedig partnerekkel együtt sikerült összehozni, annak nem birtokolta a jogait (tehát nem úgy, mint például a Netflix és társai), valamint szerencsétlenül jött ki az is, hogy pont a járványidőszakban startolt egy olyan szolgáltatás, amely az úton lévők rövid videózását szolgálta volna – miközben a célközönség otthon ült a nagy képernyő előtt a világ összes elfecsérelni való idejével együtt.

Nem csak játék: a Twitch felemelkedése

Maga a Twitch nem újkeletű játékos, hiszen 2011 júniusában startolt el, azonban az elmúlt időszakban derült ki, milyen hatalmas potenciál rejtőzik benne az eddigi “bennfentes” közönségen felül is. A szolgáltatás az Amazon egykor tervezett, azóta eltűnt online tévés platformja, a Justin.tv kiegészítéseként indult. Egy olyan megoldásról van szó, amelyen akár egyetlen webkamerával bárki médiaszemélyiséggé léphet elő, és önmagában szórakoztatva, vagy valamilyen eseményt közvetítve készíthet streamelt tartalmakat. Persze ilyesmi már létezett korábban is, és a “nagy testvér” YouTube is elindította az élő adásait, de a kezdeti lelkesedés után valahogy elkezdte egyre és egyre hátrébb sorolni a livestreamek prioritását. Ugyan még ma is lehet élő adásokat futtatni a Google videós oldalán, de ezek elenyésző nézettséget hoznak, mert a YouTube elővigyázatossági okokra hivatkozva szinte sehol nem jeleníti meg ezeket (ennek alapja az, hogy állítólag terrorizmussal és egyéb extrém esetekkel összefüggő élő videók kezdtek rohamosan terjedni, amelyeknek így akartak gátat szabni).

Bárhogy is, a YouTube jól elvan a hagyományos, “feltöltöm-megnézed” jellegű működéssel, ráadásul a prémium szolgáltatása keretében a sorozat-bizniszbe is beszállt több-kevesebb sikerrel. A főként fiatalabb közönség azonban már rákapott arra, hogy ne felvételeket, előre megvágott show-kat nézzen, hanem olyan embereket, akik valós időben közvetítenek, ráadásul korosztály és érdeklődés tekintetében tényleg “hozzájuk szólnak”.

A Twitch persze először kifejezetten rész-közönségekre ment rá, így gyorsan az e-sport versenyek közvetítésének fő platformja lett. Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő videojáték-sport összefonódásra kiválóan repült rá a szolgáltató, hiszen sok ezernyi önjelölt kommentátor és elemző akadt, akik boldogan mondták élőben véleményüket egy általuk megosztott versenyről. Később aztán a “nem-sport” játékosok is felfedezték maguknak a platformot, és egyre nőtt az a nézőközönség, akik azért iratkoztak fel különféle videósok csatornáira, hogy náluk láthassák először egy adott játék végigjátszását, vagy azt, hogy milyen extra trükköket lehet ellesni profiktól.

Az elmúlt néhány évben viszont a Twitchet – talán pont a YouTube élőzős ignoranciája miatt – egyre több nem-játékos is felfedezte. Az egyik legnépszerűbb új tartalomtípus az élő zene, ahol egy szál gitáros emberkéktől önjelölt DJ-kig sokan játszanak bele a kamerába, miközben az “élő” közönség a chatfalon adja a közvetlen visszajelzéseket, akár dalokat kérve. Emellett divatossá váltak az élő vlogok is, amelyek inkább amolyan beszélgetős műsorok lettek, ahol a videós mesél mindenféléről, de az élmény interaktív, mivel a chaten kérdezni, kommentelni lehet és valós társalgás folyik.

Persze akadnak teljesen furcsának tűnő újdonságok is, ilyen például az ASMR-streamerek esete. Maga a betűszó nem Twitch-találmány, az autonóm érzéki élmény (angolul Autonomous Sensory Meridian Response) gyakorlatával már sokan, sokféleképpen kísérleteztek korábban is. Afféle “agyi orgazmusról” van szó, de egyáltalán nem szexuális értelemben. Az ASMR-streamerek például teljes csendben ülnek a kamera előtt, és mondjuk egy nejlonzacskót gyűrögetnek a hiperérzékenyre állított mikrofon körül. Mások egyszerűen csak hosszan és megnyugtatóan lélegeznek, de olyan is akad persze, aki mondjuk saját fésülködésének hangját közvetíti, vagy saját arcát cirógatja a mikrofont körülvevő párnával. A legtöbben persze inkább azzal érik el ezt a hatást, hogy a lehető leghalkabban suttognak, miközben lágy, éteri háttéreffektek kísérik a szeánszt.

Bárhogy is, a Twitch egyrészt egyre többféle nézőnek nyújt élő élményt, ami ráadásul a járványidőszakban kifejezetten sokat jelentett a magányosoknak vagy a programok nélkül maradóknak. Másrészt a szolgáltatást használó videósok is sokféle lehetőséget kapnak arra, hogy akár komoly pénzeket keressenek a tevékenységükkel: részesedést kapnak a nézői feliratkozások díjából, de akár saját támogatói linkeket, közvetlen donációs megoldásokat is csatolhatnak az oldalukhoz.

Bár az elmúlt hónapokban a Twitch épp egy komoly tisztogatást végzett a streamek utólag is megnézhető felvételei között, főleg jogvédett zenék miatt letiltva sokukat, ez is azt mutatja, hogy az egykori “geek-videós” portál mára egyre inkább általános szórakoztató platformmá vált, ahol egyre többen találhatják meg a nekik megfelelő csatornákat.

A játékok Netflixei

Erről a témáról már külön cikkben is értekeztünk, de érdemes itt is megemlíteni, hogy a streamek világa végképp kitört a filmek, videók és zenék világából. Mivel a manapság elérhető internetes kapcsolatok egyre nagyobb százaléka képes alacsony késleltetésre és villámgyors adattovábbításra, megoldható lett az is, hogy a videojátékokat ne a játékosok saját eszközein kelljen futtatni, hanem távoli szervereken, a felhőben. Ezáltal egyfajta előfizetéses rendszerben lehet használni egy játékkönyvtárat, és már arra sincs szükség, hogy a felhasználó asztalánál egy modern, erős gép dolgozzon. Itt ugyanis a lokális eszköz szinte csak a megtekintés és az irányítás céljaira szolgál, ezért okostévétől régi laptopon át egy átlagos mobiltelefonig bármin tökéletesen fut a legmodernebb játék is.

A GeForce Now, a Google Stadia és hasonló új szolgáltatások mellett egyre többen gondolkodnak hasonló módszerekben, állítólag az Apple is keményen dolgozik saját megoldásán. És pont emiatt szép lassan elgondolkozhatunk azon, hogy a zene, film, sorozat, az élő közvetítések és a játékok után vajon mi lesz a következő új terület, amelyet felkap a streaming-piac? Mert a háttér adott, és úgy tűnik, a lehetőségek határa a csillagos ég.