Ha most azt írjuk, hogy a követésről lesz szó ebben a cikkünkben az ma teljesen mást jelent, mint akár csak másfél-két évvel ezelőtt, ám most mégsem a vírusról és a pandémiáról lesz szó, hanem az online tracking fogalmáról és azon belül is leginkább a Facebookról (közben pedig felkészül a Google).
Mark Zuckerberg “aprócska” cége háza táján szinte minden héten akad egy kisebb-nagyobb botrány. Ez persze egy ekkora gigavállalat esetében egyáltalán nem ritka, főleg, ha azt nézzük, mennyire áthatja mindenki életét a Facebook. Bár a mostani cikk apropója nem egy konkrét adatszivárgási eset (pedig volt már idén is ilyen), mégiscsak foglalkoznunk kell azzal, hogy sok más internetes szolgáltató mellett a Facebook is követi minden lépésünket az internet digitális dzsungelében. Ez persze önmagában szintén nem újdonság, és nem is feltétlenül rossz dolog – csak akkor, ha „rosszra használják”.
Árulkodó morzsák a weben
Ahogy Gary Kovacs, a Mozilla egyik alapítója fogalmazott egy majdnem tíz évvel ezelőtti TED előadásban: böngészés közben apró morzsákat hagyunk hátra, ahogy Jancsi és Juliska a híres mesében, de ezeket a morzsákat nem arra használjuk, hogy hazataláljunk, hanem a Google, a Facebook és egyéb óriásvállalatok használják őket arra, hogy dollármilliárdokat keressenek vele.
Ezzel alapvetően még mindig nincs olyan nagy baj, hiszen a Facebook üzemeltetése pénzbe kerül, a YouTube szerverek sem olcsók, a Google kereső is csak pénzből működik, a fejlesztőknek pedig kiflit és párizsit kell venniük a boltban, na meg ugye “ilyen ez a popszakma”. Az utóbbi években már talán azzal is megbékültünk, hogy ha valami ingyen van az online térben, akkor valószínűleg ott mi vagyunk a termék – ráadásul az efféle követésnek van egy számunkra is pozitív hozadéka, miszerint a hirdetők ezáltal megismernek minket, és mondjuk a nagydarab, szőrös viking rockereknek nem dob majd fel virágkötészetről vagy plüss unikornisokról szóló reklámokat egy-egy weboldal.
Azzal azonban valószínűleg mégis csak nagyon kevesen vannak tisztában, hogy mennyi ilyen “morzsát” és milyen minőségben használnak fel a techóriások, és mennyire vannak tisztában ezek a cégek azzal, hogy mit hogyan és hol csinálunk online. Ez pedig elég ijesztő…
Ki sunnyog utánunk?
Egy pillanatra visszatérve a 2012-es TED előadásra, anno még az első reggeli ropogós croissant falat előtt, mindössze négy darab weboldal meglátogatása után Garyt több, mint 25 oldal (köztük jónéhány ismeretlen és/vagy láthatatlan) követte, és ezek száma a nap végére 150 fölé emelkedett. Ezek az oldalak szépen egymásnak adják aztán az “adatstafétát”, amit később a reklámozóknak nagytételben kínálnak fel, hogy minél profibb és személyre szabottabb hirdetésekkel és tartalmakkal ragasszanak minket a képernyők elé. Abba is érdemes belegondolni, hogy ha abban az évben, amikor még kapható volt a “valódi finn” Nokia 808-as telefon Symbian operációs rendszerrel (ugye, hogy senki sem emlékszik már erre) “csak” 150 tracker site bukkant fel egy átlagos napon, akkor ma ennek hányszorosa figyelheti minden lépésünket?
Egy friss példa: az adatbiztonságot nagyra értékelő Signal üzenetküldő szolgáltatás egy felettébb humoros és igen pimasz kampányt készített az Instagramra, ahol konkrétan beleírták az adott hirdetésbe, hogy milyen jellemzők alapján, milyen követési adatok segítségével hirdetnek az adott személynek. Így jöhetett létre olyan hipertargetált hirdetés, ami egy berlini, K-pop rajongó, újszülött csemetéjével nemrég elköltözött anyukának szólt, akinek sokat segített a terhességi torna. Igen, ez egy konkrét hirdetés, amit a Signal állítása szerint a Facebook kampány ellenőrző algoritmusa vissza is dobott rögtön, ám ezt Zuckerberg cége azonnal letagadta, mondván, csak egy “olcsó” PR fogás az egész sztori a Signal részéről.
A techóriások követési, és ezzel együtt targetálási megoldásai az utóbbi pár évben annyira kifinomultak lettek, hogy komolyabb oknyomozó munka kellett ahhoz, hogy kiderüljön, hogy például az amerikai Exxon Mobil egymásnak kissé ellentmondó üzenetekkel operál, ha a felhasználó liberális, vagy épp konzervatív beállítottságú. Míg az olajtársaság a klímaválságot enyhítő megoldásaival kampányol a liberális nézeteket valló Facebook felhasználóknak, addig a konzervatív közösségimédia-látogatók egy szigorúan a távolba meredő olajmunkás képe felett “Az olaj- és gázipar az amerikai gazdaság motorja!” és “Segítsen, hogy a szükségtelen szabályozások ne lassíthassák az energiaszektor növekedését!” kulcsmondatokkal találkoznak.
Hasonló módon a Comcast internetszolgáltató is az iskolai távoktatásban nyújtott segítségét domborítja ki az egyik oldalon, míg a veterán katonák magas foglalkoztatási arányával kampányol a patrióta beállítottságú felhasználóknak. Az ilyesféle gyakorlat ráadásul igazából nem is annyira újkeletű, azonban az mindenképp aggasztó, hogy már a politikai nézeteink is hirdetési “alapanyagokká” váltak az utóbbi időben és nem is nagyon tudunk mit tenni ez ellen, így szépen bezárjuk magunkat a saját “szűrőbuborékunkba” és degeszre zabáljuk magunkat a tökéletesen az ízlésünkre szabott tartalmakkal.
Van, aki nem hagyja annyiban
De vajon akkor se tehetünk semmit, ha mondjuk mi vagyunk a világ legértékesebb techvállalata? Nos, ebben az esetben azért sokkal jobbak az esélyeink. Így lehetséges, hogy a Facebook erős ellenkampányba kezdett egy ideje az Apple ellen, ugyanis a kaliforniai “almás” vállalat, a legfrissebb iOS frissítéssel szögestalpú bakanccsal lépett a közösségi média platform tyúkszemére (csak hogy egy csodás képzavarral éljünk). Az iOS 14 nemrégiben megjelent frissítése ugyanis minden egyes alkalmazás esetében alapértelmezettként tiltja a felhasználók online követését – mert ugye már az appok is követnek minket, nem csak a weboldalak. Az Apple olyannyira komolyan veszi a dolgot, hogy mindenkinek magának kell bekapcsolnia azt a funkciót manuálisan, ha valaki mégis azt szeretné, hogy releváns hirdetéseket kapjon az eddigi gyakorlathoz hasonlóan.
Értelemszerűen ezzel a hardvereladásban (tehát a Google-Facebook tandemhez képest nem a hirdetések értékesítésében) érdekelt vállalat sokszázmillió felhasználótól szabadítja meg a Facebookot, amit a Zuckerberg-birodalom finoman szólva is nehezményez. Mindeközben pedig a Google is bejelentette, hogy jövő évtől a Chrome böngésző teljes mértékben elhagyja a harmadik féltől érkező sütiket. Ez a bejelentés szintén alapjaiban forgatta fel az online hirdetési piacot, így bármennyire is fáj ez a világ legnagyobb közösségi média platformjának, az antitracker-forradalmat már nem fogja megállítani senki.
Jobb lesz ez nekünk felhasználóknak? Valószínűleg igen, azt azonban senkinek nem szabad elfelejtenie, hogy bár a digitális követési távolság ugyan most megnő, de a kis bitmorzsáink felszedegetése biztosan nem áll meg, csak ahogy a híres mondás is tartja: “Az adat nem vész el, csak átalakul”.
