Belsőégésű motor nélküli, gigászi autógyárak. Megújuló energiával működtetett épületek és vállalatok. Újrahasznosítás. Karbonsemlegesség. Ezek mind a közeljövő ígéretei, amelyek betartását felgyorsította, hogy az utóbbi időben egyre több borzongató pillanatot kapunk az egyelőre igen zordnak tűnő jövőnk valóságából.
A kaliforniai szárazság és erdőtüzek, a sosem látott áradások, az egyre gyorsabb és furcsább kórokozók és megbetegedések, mind azt mutatják, hogy lesz idő – sajnos a nem is olyan távoli jövőben – amikor augusztusban nem az elmaradt Sziget fesztivált fogjuk sajnálni, hanem sok más mellett például azt, hogy naponta csak 1-2 órára lesz víz a csapokban, hiszen elfogyott az évesvíz kvóta.
A “zöld” startupok világában szerencsére új, és egyre nagyobb mozgolódás látszik, mind a kis cégek születését, mind pedig – ami a legfontosabb – a befektetői érdeklődést tekintve. Kis túlzással mondhatjuk, hogy szinte már “menő” zöld technológiákkal, újrahasznosítással foglalkozó cégekbe fektetni. Ráadásul, míg ezek közül eddig inkább csak azok kaptak pénzt, amelyek már le is tettek valamit az asztalra és akár látható üzleti eredményeket produkáltak, napjainkban már a jelek szerint akár a növekedési fázisuk elején lévő apró “ötletgyárak” is részesülhetnek befektetésben.
A klímaválság már nagyon hangsúlyosan jelen van a mindennapi életünkben, valamint az is látszik, hogy nincs olyan cég, amely ne ígérne radikális változást a karbonlábnyomát tekintve, és a kormányzatok is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a klímaválság kezelésére. Emiatt pedig a zöld-, megújuló- és karbon tech startupok új virágzásba kezdtek. Az irány tehát jó, de ettől még biztosan jó ideig fogjuk mi is a levegőbe pumpálni a klímagyilkos széndioxidot. Na meg például a szarvasmarhák, mert hisszük vagy sem, de az általuk „kibocsátott” gázok mennyisége is jelentős a klímára nézve. Sőt, még a vaddisznók is annyi széndioxidot pukiznak és büfiznek a légkörbe évente, amennyit egymillió autó termel… Szóval egyre többen kérdezik meg maguktól, nem lehetne-e mégis ezzel a rengeteg CO2-vel csinálni valamit?
Arassunk CO2-t!
Az egyik érdekes és aránylag új szegmens a széndioxid “betakarítása” és felhasználása, lehetőleg még azelőtt, hogy a légkörbe kerülne. Persze ez az irány sem most fogalmazódott meg mindenkiben, egyes cégek már több mint 10 éve dolgoznak ilyesmin, de a konkrétumok csak mostanában lettek láthatóak. Egy ideig a fő “csapásirány” a nagy CO2 termelő gyárak kéményeiből lefejtett alapanyag volt, ám mostanra már egyre több olyan projektről hallani, ahol akár a levegőből képesek csapdába ejteni a széndioxidot, hogy aztán “dolgok” készüljenek belőle. Méghozzá elég izgalmas dolgok.
A cementgyártásban – ami az egyik legmeghatározóbb, de mégis a legkevésbé fejlődőképes és “innováció-barát” építőipari alapanyag – néhány cég már felhasznál széndioxidot a gyártás során, melynek hatására nagyjából 8 százalékkal kevesebb CO2 jut a levegőbe – és itt bizony sokszázmilliónyi tonna alapanyag 8 %-áról beszélünk, tehát ennyi is komoly előnynek számít. A zöld gondolat mellett pedig az is segíthet az újdonság térnyerésében, hogy az így készült beton még nagyobb teherbírású is lesz.
Az üzemanyag-gyártás területén is vannak már eredmények, némely cég CO2-evő baktériumokkal állít elő etanolt, de készül már karbon-vodka, sportcipő és járműburkolat is a rémisztő alapanyagból. Az Egyesült Államokban pedig a világ egyik legnagyobb, közel 50 éve működő, szőnyegekkel és padlóburkolatokkal foglalkozó vállalata olyan szőnyegpadlót forgalmaz, ami egyenesen negatív karbon-mutatóval rendelkezik, a termékben több szinten is felhasznált CO2-nek köszönhetően.
Akkor meg vagyunk mentve, nem? Nos, izé…
A karbonsemlegesség és a karbon-alapú termékek létrejötte általában nem varázsütésre, egyik pillanatról a másikra történik, hanem hosszú, és rengeteg apró lépés eredményeként valósul meg, ami azt jelenti, hogy mire ezeket a technológiákat felskáláznánk globális ipari méretekre, az emberiség nagyjából rég megfulladt. Ráadásul, mint minden új technológia, jelenleg ezen termékek legtöbbje drágább, mint megszokott, és olykor környezetszennyező társaik, így az árérzékeny piacokon nehezen érvényesülnek. Ettől persze még szükségesek és hasznosak is, csak kell egy kis (állami, multi és befektetői) segítség.
Ahhoz, hogy ez a terület sikeres és szemmel látható hatással legyen a bolygónk sorsára, komoly infrastruktúra kialakítására lesz szükség. A CO2 “beszerzése” – akár a gyárkéményekből, akár a levegőből, bárhonnan – jól hangzik, de az olyan járulékos terüeltek, mint például a szállítás, a tárolás, már jócskán meghaladja a startupok lehetőségeit. Ehhez kellenek az állami beruházások és kormányzati megrendelők. Ha a hadsereg, a posta, a mentők és egyéb szervezetek például baktériumok által készített üzemanyagot használnának akár csak a gépjárműflotta egy részénél, vagy az állami beruházások során előnyben részesítik a karbonsemleges, illetve karbont felhasználó alapanyagokat, már ez önmagában serkentené az infrastruktúra kiépítését, hiszen biztos vásárlója lenne ezen termékeknek, megoldásoknak, szolgáltatásoknak.
Ez pedig akár már tényleg képes lenne rövid távon is csökkenteni a jelenleg még drága technológiák árát, a befektetői kedv további növekedéséről nem is beszélve. Az pedig a kandírozott cseresznye a habon, hogy ha ezek a megoldások beépülnek a mindennapjainkba és a “köznyelvbe”, akkor ez a folyamat tovább erősíti az emberiség klímatudatosságát, ami lássuk be, még mindig ránk fér.
Meg fogják tehát oldani a világ klíma gondját a karbonsemlegesítő technológiák? Egész biztosan nem. Ez az épp az életútja elején lévő iparág ugyanis túl kevés széndioxidot képes semlegesíteni és túl drágán ahhoz, hogy önmagában megoldás legyen, legalábbis egyelőre. Ráadásul ahhoz, hogy az évszázad végére a még elfogadható értéken belül maradjon a felmelegedés szintje még mindig a leghatásosabb az lenne, ha holnaptól semmiféle fosszilis alapanyagot nem használnánk. Sok tudós és klímakutató pedig egyenesen azzal vádolja az ilyen startupokat és fejlesztéseket, hogy csak lehetőséget adnak a nagy cégeknek és a kormányoknak, hogy a CO2 újrahasznosításának hamis ígéretével elodázzák az azonnali cselekvést. Mégis azt kell mondanunk, hogy a CO2 fel- és újrahasználás ötlete egyáltalán nem reménytelen, mivel ha holnap tényleg átállna a bolygó a megújuló energiákra, bőven lenne még széndioxid, amit el kell tüntetnünk a légkörből, így bőven lesz hely a CO2-cipőknek vagy a karbon vodkának a boltok polcain. Csak azért tessék mindenkinek más irányból is dolgoznia a problémán, mert vészesen fogy az idő.
