Nemrég írtunk arról, hogy meglepő, de távközlési szolgáltatóként még a Telekom is arra buzdítja felhasználóit, hogy néha kapcsolják ki digitális eszközeiket, és éljék meg a valódi világot. Ez persze manapság már nem mehet úgy, hogy teljesen elvágjuk magunkat a technológiától, de okosan tervezve valóban sokat segíthet. Mutatunk ehhez néhány ötletet.
Sokféle körülmény okozza azt, hogy manapság már elválaszthatatlanok vagyunk a technológiai eszközöktől, digitális kütyüktől és szolgáltatásoktól. Eleve errefelé tart a világ: digitalizálódunk, egyre több mindenben hagyatkozunk hardverre, szoftverre és hálózatra munkában, szórakozásban, tanulásban. 2021-ben már nem igazán elfogadható egy átlagos munkahelyen az, ha azt válaszoljuk a hívónak, hogy majd “gép elé érve” megnézzük az átküldött e-mailt vagy visszaküldjük a kért dokumentumot. Még a teljesen átlagos baráti, családi kapcsolatokban is teljesen általános, hogy ha megnézünk mondjuk egy Messenger-üzenetet, akkor ezzel azt is vállaljuk, hogy a másik fél rögtön látja, hogy fogadtuk a sorait, és joggal várja el, hogy azonnal válaszolunk is neki.
Ezt a digitális hálót még szorosabbra fűzte körénk a járványidőszak, ahol kifejezetten sokat segített: internet, távközlési megoldások, videókonferenciák és egyebek nélkül megállt volna a világ és csendben begolyóztunk volna az otthonainkba zárva. Viszont most, hogy talán már ismét újra szabadabb a világ, érdemes egy kicsit eresztenünk a tech-gyeplőn: amikor igenis kimehetünk a “fizikai külvilágba”, beszívhatjuk a fák és virágok illatát, személyesen találkozhatunk másokkal, akkor azt igenis érdemes megélni, hiszen ki tudja, mikor kényszerülünk újra ideiglenesen négy fal közé.
A nyári szabadságok, vagy akár egy hosszú hétvége alatt érdemes valós látvánnyal, hanggal, illattal, érintéssel feltöltődni – de közben annyira hozzászoktunk a digitális hátterünkhöz, hogy talán azt sem tudjuk, hogyan kezdjünk neki a dolognak. Jöjjön tehát néhány tipp arra, hogyan kapcsolódjunk ki – mármint tech-szempontból, hogy aztán tényleg kikapcsolódhassunk lelkileg is.
Jelezd, hogy szünet következik!
Mivel nem látja mindenki közvetlenül, valós időben az életedet (hála az égnek), érdemes a legfontosabb helyeken előre jelezni, hogy most ne várjanak tőled azonnali reakciókat. A hihetetlenül fontos családi pletykák ráérnek egy hétig, a munkahelyen pedig azért vesszük ki a szabadságot jó előre, hogy addig megoldhassák a helyettesítésünket. Épp ezért az e-mail fiókunkban állítsunk be automatikus visszajelzést egy rövid üzenettel, amelyet a küldő rögtön megkap, ebben jelezzük, mettől meddig nem leszünk folyamatosan elérhetőek. Munkahelyi fiók esetén érdemes jelezni, kit érdemes keresni helyettünk, személyes e-mailünkben pedig legfeljebb annyit megírni, hogy ha iszonyatosan, hihetetlenül, nagyon-nagyon égető probléma van, akkor hogyan üzenhetnek, és mi pedig a fontosság függvényében vissza fogjuk hívni őket.
Ugyanígy a közösségi oldalakon is érdemes röviden megemlíteni, hogy a következő időszakban lekapcsolódunk a világ digitális pulzusáról. Persze itt azért vigyázzunk arra, hogy például Facebookon ezt ne teljesen publikusan tegyük, hanem mondjuk a kiválasztott ismerősi csoport számára látható bejegyzésben – egyesek ugyanis meghívásként értékelnék a státuszunkat az üresen hagyott lakásunkba.
Legyen nálad, de ne a kézben!
Az egyik legfontosabb “kikapcsolnivaló” a telefon. Persze azt már nem igazán tehetjük meg, hogy tényleg hosszan megnyomjuk a power off gombot és hagyjuk, hogy ezzel teljesen elérhetetlenné váljunk – de majdnem. Találjuk meg a napunkban azt az időszakot (vagy akár egy nyaralás alatt szinte az egészet), amikor a mobilt lenémítjuk, és a rezgő jelzést is kikapcsoljuk. Ezzel nem vágjuk el magunkat teljesen a világtól, de az azonnaliság, a folyamatos rendelkezésre állás helyett átkapcsolhatunk egy olyan üzemmódra, amikor közvetlenül senki és semmi nem zavarhatja meg a valóság átélését.
Ilyenkor arra figyeljünk azért, hogy időről időre megnézzük, ki próbált keresni és milyen üzenetek érkeztek, és szigorúan meghatározni egy olyan időszakot, amikor mindenkinek visszaírunk, visszajelzünk, és a legfontosabbakat visszahívjuk. Lehet ez például az ebéd utáni “csendes pihenő” legeleje, ahol adunk magunknak minderre negyed vagy épp fél órát, de aztán ne féljünk újra a némító gombot használni!
Egyes mobil rendszerekben megoldhatjuk azt is, hogy bizonyos hívószámokat VIP módra kapcsoljunk, és beállíthatunk egy olyan működési módot, amikor az ezekről érkező hívások azért átcsúszhatnak a némításon. Ilyenkor előre beszéljük meg, ki az a rokon vagy közeli ismerős, aki a “szabadság alatti vészhelyzeti kontaktunk” szerepét kapja: ha nagyon nagy gond van a távollétünkben, ő bármikor elérhet, de a világ többi része számára bizony így is kitehetjük a virtuális “ne zavarj” táblát.
Küzdj a kísértés ellen
Amikor valaki egy egész éves munka és hajtás után egy-két hétre végre lehetőséget kap a pihenésre, könnyen elköveti azt a hibát, hogy “a biztonság kedvéért” azért becsomagolja a laptopot is, mert úgy gondolja, azért csak nem árthat egy teljes értékű munkagép, ha mégsem bírná ki a főnök, vagy egy üzleti partner, és becsúszik valamilyen hirtelen munka. A fentiekben tárgyalt elvből azonban igenis következhet a mottó, miszerint “a szabadság az szabadság”, ezért már azzal is magunkra erőltethetünk némi digitális detoxot, hogy csak azért sem viszünk mobilnál komolyabb eszközt a nyaralásra. Más persze a helyzet, ha gyerekekkel utazunk, akiket nehéz “leválasztani” a kedvenc mesefilmekről – ez utóbbi téma persze egy külön cikket is megér majd. Mindenesetre ilyenkor is próbáljunk meg legfeljebb egy tabletet, vagy egy könnyű, multimédiás laptopot vinni, amin esélyünk sincs a munkahelyi feladatokat távolról bevállalni.
Hasonló kísértést jelent az is, hogy mivel a legtöbben minden nap már-már izommemória szintjén görgetik a közösségi oldalak idővonalait, mindezt a Balaton partján vagy az erdő közepén is megteszik, amikor épp van öt percnyi semmittevésre idejük. Aztán persze későn ébrednek rá, hogy már megint fél órája azt bámulják, ki milyen macskás mémet osztott meg, vagy mit kommentelt valamilyen politikus posztja alá.
Az ilyen esetek elkerülése végett egyrészt saját erőnkre kell hagyatkoznunk: próbáljuk meg nem megnyitni az időrabló alkalmazásokat. Az pedig segíthet, ha a mobilunk rendszerbeállításai között kikeressük az adott appokat és a pihenés idejére letiltjuk a jelzéseiket – ezáltal nem pittyeg a telefon, nem villog az értesítő LED minden egyes apró eseménynél, és minket sem hívogat a közösségi világ efféle csalikkal.
Persze az teljesen rendben van, ha szeretnénk megörökíteni a pihenésünk legjobb pillanatait: fotózni és videózni ér, ha már a telefonoknak jó ideje ez az egyik legkomolyabban fejlesztett funkciója. Ilyenkor csak arra figyeljünk, hogy egyrészt ne minden képet és kisfilmet akarjunk azonnal megosztani Facebookon, Instagramon és egyéb helyeken, másrészt a hazatérés után se árasszunk el mindent a több száz fotós galériáinkkal. A jól megválasztott néhány kép és videó sokkal frappánsabban mutathatja meg másoknak, merre jártunk és mit csináltunk – ráadásul elkerülhetjük vele azt, hogy felesleges irigykedést váltsunk ki azokból, akik úgy érzik, nekik kevesebb pihenés, vagy kevésbé csicsás szálláshely jutott idén.
Azoknak pedig, akik egy kirándulás során ki se bújnak a mobilok fotós alkalmazásából, csak annyit üzenünk: még a legtökéletesebb fénykép, panorámafotó, vagy művészire lassított videó sem vetekedhet azzal, amikor saját “analóg” szemeinkkel és füleinkkel fogadjuk be a külvilágot – az agy pedig kiváló háttértár ahhoz, hogy ezeket a semmihez sem fogható emlékeket megőrizzük.
Tökéletes csendestárs
Ha a fentieket megfogadjuk, biztosan pihentetőbb és átütőbb lesz az élmény a nyári szabadság, vagy akár csak egy-két napnyi elvonulás alatt. Ettől persze nem kell elfelejteni azt, hogy az eszközeink csendben ott figyeljenek a zsebben vagy a hátizsákban – ezek segítenek bármikor, ha nem találjuk valahová az utat, ha hirtelen meg kell kérdezni, merre találunk valamit, vagy ha gyorsan le kell ellenőrizni, hogy a kisállat-szittelésre felkért barátaink rendben megetették-e az otthon maradt macskákat. Viszont aztán újra el lehet tenni a telefont, és rácsodálkozni a világra. Megéri.
