Egy fegyveres konfliktus egy sor durva következménnyel jár, nem csak a résztvevő felek, de akár jóval szélesebb kör számára. Az ukrán helyzet ráadásul jóval erősebben érinti a tech-világot, mint ahogy elsőre gondolnánk.
Tech-portálként most nem megyünk bele a háború, mint “emberi viselkedésforma” értelmetlenségének taglalásába, reményeink szerint ez mindenki számára egyértelmű. Viszont érdemes azt is megnézni, hogy az orosz-ukrán konfliktusnak milyen hozadéka lesz az élet általunk közvetlenül is észlelhető területein. A tech-szektort például kifejezetten komolyan megrengetik az események, ami elsőre furcsának tűnhet. Elsőre ugyanis a legtöbben úgy hihetnénk, hogy ezt az üzletágat inkább az boríthatja fel, ha az Egyesült Államokban vagy a Távol-Keleten történik valamilyen katasztrófa, Ukrajnát kevesebben tartják tech-nagyhatalomnak. Nézzük, mi mindenben téved, aki így gondolja!
Alapanyagok alapanyagai
Tény, hogy az elmúlt években áradásoktól a koronavírusig sok minden hátráltatta például a chipgyártást a Távol-Keleten, érződik is mind a mai napig a hatás készlethiányban, extrém drágulásban egyaránt. De azt ne felejtsük el, hogy a számítógépekben, szórakoztatóelektronikai termékekben, hálózati eszközökben használt chipek sem a legkisebb egységek – ezeket is össze kell rakni valamikből és valamikkel. Ott van például a neongáz, amelyből ugyan nem találni magukban a lapkákban, azonban ezt használják azokhoz a lézeres folyamatokhoz, amelyekkel a nyomtatott áramköröket a szilícium hordozórétegre égetik. Namármost, a világ neon-exportjának közel 70 százalékát Ukrajna adja, ezen belül is 65 százalékért egyetlen odesszai vállalat, az Iceblick felel.
Az még egyet csavar a történeten, hogy komoly orosz összefonódás is szükséges (volt) ehhez, ugyanis a lézerhez szükséges, kiemelten tiszta neont az orosz acélipar melléktermékeként keletkező neonból finomítják – ez az árukapcsolás ugyebár a jelen kapcsolat tükrében több mint bizonytalan lesz a közeljövőben. Még egy apró adalék a történethez, hogy az orosz vonal kiváltása szinte lehetetlen a mostani szinten, ugyanis a világ egyéb részein már alig van ilyen elven működő acélgyártás – az orosz módszer még a szovjet időkre vezethető vissza, amikor a részben űrben kivitelezett, lézer alapú hadviselésre felkészülve szándékosan alakították ki így az acélműveket.
Az már biztos, hogy a lézerekhez használható neon ára az egekbe szökik – így történt ez a 2014-es, Krím-félszigeti konfliktus idején is, amikor hirtelen szinte tízszereséért lehetett beszerezni a nemesgázt. Akkor pedig még megmaradtak a két ország közötti ipari-kereskedelmi kapcsolatok és a gyárak sem kerültek közvetlen veszélybe, aminél most jóval durvább a helyzet, így elképzelni sem lehet jelenleg, mit okozhat ez a chipgyártásra és közvetetten a teljes tech-piacra nézve.
Ha pedig a neont említettük, szólni kell még egy kissé bonyolultabb nevű alapanyagról: fluor helyett ugyanis olykor hexafluor-butadiént használnak, ez pedig szintén nagy arányban Oroszországból érkezik. Ugyanígy egy orosz vállalat, a Nornickel, vagy Norilszk Nikkel az egyik legfontosabb szereplője a palládium bányászatának: ez a memóriachipek és szenzorok egyik fontos alapanyaga, amelyből a vállalat laza 40 százalékot képvisel világszinten. A szankciók és logisztikai korlátozások miatt csak az elmúlt néhány hónapban másfélszeresére nőtt az ár, és a szállítási idők megnövekedése is fejfájást okozhat a chipgyártóknak. Ráadásul a Nornickel a nevéből következtethetően nikkeltermelésben is jeleskedik, itt a teljes piac 11 százalékáért felel. Ez az alapanyag a techvilágban leginkább az akkumulátorokban fontos, méghozzá legújabban az elektromos autók celláiban a kobalttal együtt, amelyből egyébként világszinten 4 százalék érkezik Oroszországból.
Hogy mikorra “érik be” a fentiek hiánya, azt még nem tudni biztosan: az alkatrészgyártók egyelőre (kötelezően) arról adnak ki közleményeket, hogy egyelőre minden rendben van és jó ideig rendelkeznek tartalékokkal. A legnagyobb tajvani, dél-koreai és amerikai gyártók persze leginkább a “jelenleg nem érezzük a hatását”, valamint az “egy ideig biztosan elég lesz a készlet” jellegű frázisokat használják, de azért már felbukkantak azok a hangok, amelyek szerint az előző pár év chiphiánya és ár-káosza pont a háború miatt folytatódhat.
Bekapcsolás, lekapcsolás
A háború technológiai következményeit természetesen nem csak alkatrészek hiányában lehet “mérni”, hanem azt is érdekes megfigyelni, hogyan reagálnak az eseményekre a techvállalatok és milyen változásokat indukál a helyzet egyes szolgáltatások működésében, elérhetőségében.
Nagy ugrást jelent például a jelenlegi helyzet az Elon Musk által elindított Starlink számára. Ugyan a sok apró műhold segítségével megvalósított internetszolgáltatás már egyfajta éles tesztverzióban elindult egyes területeken, az excentrikus guru a háború kirobbanását követően azonnal válaszolt az ukrán digitalizációért felelős miniszter, Mihajlo Fedorov Twitteren közzétett üzenetére. Ebben a politikus úgy fogalmazott: miközben Musk épp a Marsot kolonizálná, itt a Földön is volna mit segítenie. Valóban, a támadások jelentős része irányult arra, hogy ellehetetlenítse Ukrajna kommunikációs szolgáltatásait, amely a lakosság informálásától az üzleti életen át a védekezés kulcsfontosságú eleme. Musk órákon belül reagált az üzenetre, és azóta a SpaceX több lépést is tett a Starlink gyors elérhetőségéért az országban. Egyrészt úgy csoportosította át a műholdakat, hogy minél nagyobb lefedettséget biztosítsanak Ukrajna számára, majd pedig több körben is szállított Starlink vevőegységeket, amelyek a műholdak automatikus követésével és a legjobb vételt biztosító kapcsolat megteremtésével biztosítja az optimális sávszélességet.
Azt is érdemes megnézni, hogy a mai, kiszervezésekkel, leány- és alvállalatokkal tarkított globális üzleti modellben hány techcég kényszerült változtatásokra. Egyes kimutatások szerint Ukrajna adja például a legtöbb, külföldi vállalatnak dolgozó szoftvermérnökét Kelet-Európában, az ország világszerte elsőnek számít a C++ és Unity3D fejlesztők számát tekintve, de JavaScript, Scala és Magento szakemberek tekintetében is a második. Mivel azonban a helyi infrastruktúra megbízhatatlanná vált ahhoz, hogy a helyiek távmunkában dolgozhassanak (nem is beszélve arról, hogy a személyes biztonságukat is veszély fenyegeti és sokaknak teljesen megsemmisült a lakókörnyezete), az őket foglalkoztató vállalatok egymás után keresnek más alternatívát, valamint a megosztott adataikat is igyekeznek átmozgatni biztonságosabb területekre. Így tett például a gyors weboldal-építő Wix – ők a hírek szerint viszonylag sikerrel menekítették ki ukrán munkaerejüket többek között Lengyelországba és Törökországba. De sok tech-munkásnak nem adatott meg ez a luxus: a San Francisco-i JustAnswer, amely munkaerejének harmadát foglalkoztatja Ukrajnában, egyelőre annyit tudott tenni, hogy minden adatát átmozgatta amerikai szerverekre, míg az eleve Ukrajnában alapított, világhírű Grammarly jelezte, hogy az ő adataik eleve Amerikában voltak – ám jó kérdés, mit segít ez az országban rekedt munkatársakon.
A szakértők szerint most a közeli fővárosok lehetnek azok, ahová az ukrán tech-szektor menekülni tud, többek között Tallinn és Isztambul szerepelhet a menekülő útvonalak célpontjai között.
Eközben globális techcégek hirdettek embargót Oroszország ellen: egyesek azért, hogy így szűkítsék a háborús gépezet vagy az ezt támogató politikai erők mozgásterét, másrészt azért, hogy a hátország népének elégedetlenségét növelve rákényszerítsék a döntéshozókat az invázió befejezésére. Eleve nagy pofon a Cogent Communications döntése: a világ internetforgalmának negyedéért felelős gerinchálózati szolgáltató teljesen megszakította a kapcsolatot olyan nagy orosz internetes cégekkel, mint az állami Rostelecom, a Megafon és a Veon. Eközben az Intel és az AMD határozatlan ideig leállította a processzorok értékesítését orosz ügyfeleknek, és ugyan van orosz chiptervező is a piacon, például a Baikal Electronics, ők is kénytelenek behúzni a féket, mivel az alkatrészek gyártása külföldön történik – a legnagyobb szállító, a tajvani TSMC például szintén nem szállít már Oroszországba.
A közösségi média is gyorsan lépett: a Facebook, a Twitter és a YouTube többek között letiltott minden olyan hirdetést vagy fizetett kiemelést, amely bármilyen szinten az orosz állami médiához köthető. Erre válaszul az orosz internet-szabályozó testület, a Roszkomnadzor jelezte, hogy korlátozni fogják az országban a Facebook és a Twitter elérését – ez mondjuk azért fontos lépés, mert ugyan világszerte a legtöbb területen a helyi közösségi oldalak elbuktak a nagy, globális vállalatok előtt, de Oroszországban még mindig nagyon népszerű a VKontakte nevű szolgáltatás, amely ráadásul már állami kontroll alá került. Az egykori alapítók, a Durov testvérek azóta a Telegram üzenetküldővel értek el sikereket: ezt még időben kimenekítették, és jelenleg Dubaji központtal üzemel, és jelenleg a háborúellenes hangok egyik utolsó védőbástyájaként tartják számon.
A legújabb hírek szerint Németországban került bajba az orosz tulajdonú Kaspersky biztonsági vállalat: az ország információbiztonságért felelős hivatala (BSI, Bundesamt für Sicherheit in der Informationstechnik) figyelmeztetést adott ki a vállalatok és egyéni felhasználók számára egyaránt, miszerint érdemes lecserélni a cég szoftvereit. A hivatal szerint ugyanis nem biztosítható az, hogy a kiterjedt jogosultságokkal rendelkező vírusvédelmi- és tűzfal-szoftverek, felhőben adatot cserélő szolgáltatások nem élnek-e vissza a megszerezhető adatokkal orosz “megrendelők” felé. A kiberbiztonság terén egyébként is nagy hullámokat vert a háború, de az újabb hackelésekről, vírustámadásokról és egyéb akciókról hamarosan külön cikkben is értekezünk.
Jöhet a teljes leválás?
A háború egy olyan törekvést is turbó fokozatba kapcsolt, amiről már évek óta lehetett hallani, de valahogy sosem hittük el, hogy tényleg sor kerül rá. Ez pedig az, hogy Oroszország tényleg elérhető közelségbe került a teljes internetes függetlenséghez – mármint ahhoz, hogy egy „saját” internetre váltson, és ezzel teljesen kiszakadjon a VILÁGháló szövetéből.
Természetesen teljesen biztosat nem tudhatunk erről, de az orosz „Digitális Fejlesztési, Kommunikációs és Tömegmédiaügyi Minisztérium” miniszterhelyettese március legelején megosztott két olyan levelet, amelyet aztán a Nexta nevű médiavállalat tett közzé: ebben Andrej Csernyenko kijelenti, hogy Oroszország „megkezdte a globális internetről való lekapcsolódás aktív előkészületeit”. De mit is jelent ez konkrétan? A hivatalos dokumentum többek között utasításokat ad az orosz telekommunikációs szolgáltatásoknak, hogy váltsanak Oroszországban található DNS-szerverekre, a külföldön tárolt weboldalakat és háttéradatokat költöztessék orosz tárhelyekre, az összes egyéb domainvégződés helyett használják a .ru végződést, ezen felül távolítsanak el minden olyan HTML-ben tárolt JavaScript kódot, amely nemzetközi erőforrást használ (ilyenek például a külső felek által injektált mérőkódok, reklámbanner-helyek). Emellett vizsgálják felül az összes domainjük regisztrációját, változtassanak jelszót és állítsanak be kétfaktoros azonosítást – mindez pedig legyen meg március 15-ig.
A fentiek azért még nem jelentik egyértelműen, hogy valóban teljes elszakadásról lenne szó, az Interfax hírügynökségen a minisztérium kijelentette, hogy nem tervezik a globális internet kikapcsolását, csupán a külső kibertámadások miatt akarják biztosítani a szolgáltatások folyamatosságát. Ennek ellenére már 2017-ben kiszivárgott az a kormányzati terv, hogy ha „hardveresen” nem is szakítják ki az országot az internet egészéből, de 2020-ra megvalósítandó tervként írták elő, hogy a hazai internetes forgalom 95 százaléka a határokon belüli szervereken és hálózati eszközökön folyjon. A Russian Times (RT) szerint ráadásul már 2014-ben tartottak egy olyan szimulációt, amelyben egy tartalék DNS segítségével teljesen leválnának a globális netről. Ekkoriban születtek olyan kormányzati kijelentések is, hogy „ha a Nyugat elvágná Oroszországot a globális internettől”, akkor technológiai szinten készen állnak egy saját tűzfal mögötti, szuverén internet elindítására, melyben adott minden a felhőtechnológiától a keresőkön át a közösségi médiáig és hirdetési megoldásokig.
A legfrissebb ezzel kapcsolatos hivatalos szabályozás egy 2019-es törvény, amely továbbra is a külső fenyegetésekre hivatkozva említi a teljes, országon belüli internet-rendszer működését. Ebben annyi szerepel, hogy az említett Roszkomnadzor önhatalmúlag átveheti az irányítást minden belföldi hálózat felett, és azzal a jogkörrel is felruházta, hogy ideiglenesen teljesen leállítsa az internet elérését. Ez utóbbira ráadásul már gyakorlati példa is van, hiszen idén januárban időszakosan befagyasztották az internetet Kazahsztánban – tehát ez simán működhet Oroszország szintjén is.
Hogy valóban megvan-e minden, ami a teljes leváláshoz szükséges, azt persze nem tudni biztosan. De a lehetőség, miszerint a technológia által évtizedek óta biztosított, az egész világot összekötő hálózatból ténylegesen kiszállna egy egész ország, nem rajzol elénk túl rózsás jövőt.
Jól látható, hogy az orosz-ukrán konfliktus tech-vonzata már közvetlenül is igen jelentős, és persze azt sem szabad elfelejteni, hogy az emiatt bekövetkező általános gazdasági visszaesés, például a globálisan felerősödő infláció, a légtérzárak, a bizonytalanná váló kereskedelmi útvonalak további problémákat is okoznak. Lesz tehát még bőven hír a tech-piacot érő hatásokról is – és ez a terület csak egy azok közül, amik miatt reményeink szerint gyorsan véget ér a háború.
