Három műszaki technikummal kötött együttműködést a Magyar Telekom: az eszköz-támogatáson túl a tudásmegosztás és a valós munkára történő felkészítés jelent garanciát arra, hogy a távközlés és informatika ne legyen többé hiányszakma.
Manapság már lehetetlen úgy tanítani a számítástechnikai és telekommunikációs ismereteket a diákoknak, hogy az iskolában pár kiöregedett asztali számítógép és néhány kiszuperált, nyomógombos mobil áll rendelkezésre szemléltető eszközként. Ahhoz képest ráadásul, hogy manapság már mennyire átsző mindent az IT és távközlés, mindkét területről folyamatosan érkeznek a visszajelzések, miszerint bizony a jelenlegi végzősöknél jóval több új szakembert is fel tudna venni a munkaerőpiac.
A fentieket szem előtt tartva a Magyar Telekom együttműködésbe kezdett a Székesfehérvári SZC Széchenyi István Műszaki Technikummal, a Miskolci SZC Kandó Kálmán Informatikai Technikummal és a Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum Puskás Tivadar Távközlési és Informatikai Technikummal: a vállalat egyrészt segíti az intézményeket a távközlési szakmák népszerűsítésében, tevékenyen részt vesz az iskolák szakmai rendezvényein, a vállalat képviselői előadásokat, szakmai beszélgetéseket tartanak a diákoknak tudásátadás céljából. A három intézménynek szánt több száz eszközt oktatási célra tudják használni, a diákok megismerhetik azok felépítését, alkatrészeit, szét- és összeszerelésüket. Az oktatási anyagok naprakészen tartása mellett a Telekom diákmunkás pozíciókat is kínál, így eszközzel, tudásanyaggal és karrierlehetőségekkel egyszerre szolgál – de hogy néz ez ki a gyakorlatban? A székesfehérvári technikum igazgatója, Horváth Lajos Zoltán segített a háttér megismerésében.
Diákok a komoly választások kapujában
“A középfokú oktatás első két évében még nehéz megállapítani, hányan érdeklődnek majd a telekommunikációs szakmák iránt, mivel a jelenlegi, alapozó ágazati képzésben az informatika és távközlés közösen szerepel.” – kezdte Horváth Lajos Zoltán. “Az első két évben egységesen a két terület alapjait ismerhetik meg a diákok, és a tizedik év végén az ágazati alapvizsga után történik a szakosodás. Itt alakulhat ki, hogy ki milyen utat választ többek között az informatikai rendszer- és alkalmazás- üzemeltető, szoftverfejlesztő és – tesztelő, vagy épp távközlési technikus irányok közül.”
Az persze még sokaknál ekkor sem egyértelmű, merre haladnának, hiszen középiskolásokról beszélünk, akik ebben az életkorban még gyakran nem tudnak dönteni, de az igazgató szerint nagyjából a diákok fele szoftverfejlesztő témák iránt érdeklődik jobban, míg a másik fele választ rendszerüzemeltető, illetve távközlési szakirányt. Már egyébként a választásban is sokat segít, ha vállalati partnerek tudnak betekintést nyújtani a lehetőségekbe, így a Telekomnál is jártak már a technikum tanulói közül, és nagyon élvezték a bemutatót. Itt az is látszik, hogy komoly átjárás van az informatikai rendszerüzemeltetők és a hálózati szakemberek munkája között, hiszen a távközlés szinte minden folyamatát átszövi az informatika.
Horváth Lajos Zoltán szerint a műszaki területeken eleve nagyon nehéz követni az iparág változásait a tantervekkel, eszközökkel és metodológiával. “Tudok olyan intézményről, ahol még mindig Windows 97 fut a gépeken… már amennyire ezt még futásnak lehet nevezni. Alapvetően minden oktatási intézmény úgy indul neki a feladatnak, hogy nem tekinti alapvetőnek a naprakész eszközparkot, hiszen a szakma alapelvei nem változnak, a programnyelvek alakulását viszont lehet követni, és lehetőség szerint virtualizációs megoldásokkal lehet modern környezeteket modellezni.
“Pontosan ebben változik sokat manapság a képzési környezet: lehetővé teszi, hogy a duális partnerek sokkal jobban belefolyjanak az oktatási folyamatokba, és nem csak azzal, hogy eszközöket bocsátanak az intézmények rendelkezésére, de a vállalatok mérnökei is aktívan bekapcsolódnak a képzésbe, valamint a tanulók a szakirányú oktatási időszak egyes részeit akár konkrét vállalati környezetben, éles helyzetekben töltheti. Ez az újfajta megközelítés segít abban, hogy a lehető leginkább naprakész tudásanyaggal, a legfrissebb technológiai ismeretekkel és konkrét gyakorlati tapasztalatokkal végezhető el az iskola.”
A Magyar Telekom a most kiválasztott technikumoknak eszközöket is rendelkezésre bocsát: az optikai, hálózati berendezések és szerverek azonban nem csak úgy kerülnek az intézményekbe, hogy onnantól a tanárok feladata minden a kicsomagolástól a beletanulásig. “Épp nemrég érkeztek meg az eszközök, és az oktatóink jelen pillanatban is az új eszközpark felmérésével, az ezek által biztosított új lehetőségek megtervezésével foglalatoskodnak. Ugyan mérnöktanáraink jól ismerik az efféle berendezéseket, de nagyon jó hozadéka az együttműködésnek az is, hogy a Telekom szakemberei is aktívan közreműködnek a folyamatban, igény szerint továbbképzéseket tartanak az oktatóinknak, és bármilyen kérdéssel gyorsan megtalálhatjuk a vállalatnál az illetékeseket. Innentől a szakirányú követelményeknek még inkább megfelelő, naprakész technológiával ellátott szaktantermeket tudunk kiépíteni.”
Nem kell nulláról kezdeni az iskola után
Az eszközök mellett igazgató az oktatási intézmények és a vállalatok közötti szorosabb együttműködésben látja a képzés sikerességének kulcsát. “Egy néhány évtizeddel ezelőtti szakképzés nem csak abban tért el a maitól, hogy néhány 286-os gép árválkodott a tantermekben. A diákokat akkor arra nevelték, hogy a feladataikat oldják meg önállóan, magoljanak be mindent és dolgozatírás közben ne nézzenek a padtársaikra és így tovább. Ehhez képest a jelenlegi rendszer már pont azt támogatja, hogy a tanulók valós élethelyzeteket oldjanak meg csoportokban, megtanulva az együttműködés, a feladatmegosztás alapjait. Emellett ismét fontos kiemelni a duális partnerek szerepét: a vállalati szakemberek által felvázolt feladatok, vagy akár a vállalatokhoz kihelyezett gyakornokok munkája nem valamilyen fiktív világot teremt, hanem konkrétan a közeljövő valós kihívásaira készíti fel őket.”
A technikum új képzési programjában a partnereket már az ágazati alapozó oktatásba is bevonják, ahogy az alapozó időszakot lezáró vizsgára is meghívják a vállalati szakembereket. Ezáltal ez nem csupán egyszerű szintfelmérőként, de egyfajta állásinterjúként is felfogható, amely szintén a munka világára készít fel még jó időben. “A tanulók az első két év alatt folyamatosan készülnek a vizsgákra, de nem a klasszikus, magolós formában, hanem tulajdonképpen a projektjeikkel egyfajta portfóliót állítanak össze magukról a programjaikkal, weboldalaikkal és egyéb munkáikkal. Ez alapján pedig a partnerek, például a Telekom is, már könnyen kiválaszthatja, hogy a szakirányú oktatási szakaszban mely tanulókra fókuszálhat, akik aztán akár konkrét állásajánlatot kaphatnak a gyakorlati munkájuk és tanulmányi eredményeik alapján. Alapvetően ezt úgy kell elképzelni, mintha eddig a fiatalok a középiskolában egyre és egyre feljebb jutottak, majd az iskolából kilépve a világ gyakorlati szintjét tekintve újra a start mezőn találták magukat, a partnerekkel közös, gyakorlati és projektalapú oktatásban viszont már metszete van az iskolának és a munkahelynek: a munkára készül a diák, és leendő munkatársát várja a vállalati partner. Ez pedig nagyon komolyan hozzájárulhat ahhoz, hogy a világ egyik legfontosabb szakmai területén felkészült, gyakorlati tudással és projektszemlélettel rendelkező új generációk érkeznek a munka világába.”
Köszönöm !
Várom a Diákokat !
Üdv : Zoli