A Magyar Telekom elkészült legújabb fenntarthatósági jelentésével, ám a 2020-as év eredményei teljesen más körülmények között születtek, mint a korábbiak. A stratégiáért felelős szakemberrel beszélgettünk a jelentés hátteréről.
A Magyar Telekom új fenntarthatósági jelentése a napokban válik nyilvánosan elérhetővé, és láthatóan sikerült a vállalaton belül sikeresen kezelni a kapcsolódó célokat, pedig mindezt egy teljesen megváltozott környezetben kellett megvalósítani. Amikor az előző évvel kapcsolatos jelentésről beszélgettünk tavaly a Telekom fenntarthatósági stratégiájáért felelős Planet Fanatics’ Network alapítójával és ügyvezetőjével, Szomolányi Katalinnal, már valamelyest benne jártunk a pandémia első hullámában, ám ekkor még senki sem tudta, meddig tart a kijárási korlátozásokkal, logisztikai átrendezéssel, gyakorlatilag minden munkafolyamat kényszerű átalakításával járó időszak. Ehhez képest ma már tudjuk, hogy 2020-at teljesen végigkísérte a járványhelyzet, így az egy éve bemutatott eredmények egy része – így például az irodaház határozott “kizöldítése” – hosszú hónapokra zárójelbe került.
A járvány beindulásának idejére már esélyesen megvoltak a 2020-ra vonatkozó fenntarthatósági tervek. Mennyire borította fel ezeket a pandémia megérkezése és hosszú “uralkodása”?
Bár az öt éves stratégia utolsó évében jártunk, egyes esetekben így is fejtörést okozott, hogyan alkalmazkodjunk az új helyzethez, bár némi keserű iróniával mondhatnék olyan példákat, hogy a műanyagmentes irodával kapcsolatos terveket végül sokkal könnyebben sikerült így megvalósítani… de persze bárcsak ne így kellett volna.
Hogy lehetett például ezt a területet a home office boom közepén továbbvinni? Hiszen hirtelen az egy, nagy irodaház helyett sok ezer apró irodára robbant szét a vállalat, egyáltalán van bármilyen módszer ilyen szinten is betartatni környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontokat a munkatársakkal?
Érdekes módon néhány területen még segített is a kollégák bezárkózása, hiszen például egy megszokott, otthoni környezetben a már bejáratott módszereket használja mindenki arra, hogy miből egyen és igyon, az eldobható PET palackok helyett a saját üvegpoharak és bögrék kerülnek elő.
De azt hiszem, a pandémia kitörésekor a legfontosabb szempont a Telekom esetében az volt, hogy a partnereket és ügyfeleket segítse át a nehézségeken, támogassa azt, hogy továbbra is képesek legyenek munkára, kommunikációra a digitalizáció eszközeivel.
Viszont beérkezett egy sor olyan terület, amely szorosan kapcsolódik az általános fenntarthatósághoz: a digitális módszerek oktatása, a hálózat fejlesztése egyaránt azt szolgálta, hogy ország-szinten minél könnyebben átvészelhető legyen a korlátozásokkal sújtott időszak.
Eközben egyébként azt is megoldottuk, hogy ebből a valamelyest kényszerű átállásból is minél többet profitáljon például a klímavédelem: az irodaház több szintjét például teljesen lezártuk, hogy ezeket ne kelljen fűteni-hűteni. Az online munkavégzés pedig automatikusan hozta a munkábajárási autóhasználat csökkenését.
Lehet azt egyébként bárhogy is mérni, hogy a “normális világban” működtetett vállalathoz képest hogyan változnak a fenntarthatósági számok akkor, amikor mindenki sok-sok kis otthoni irodából dolgozik?
Lehet, de az tény, hogy nagyon macerás a dolog. A jelentésben is folyamatosan szerepel a vállalat széndioxidegyenértékre vetített kibocsátása, ami három szintből épül fel a nemzetközi protokoll szerint. A Scope 1 és Scope 2 még viszonylag könnyen követhető: előbbi a közvetlen légköri kibocsátást jelenti, ami a működés közben képződik, például a gépjárművek kibocsátása. A második körbe a közvetetten kapcsolódó kibocsátás tartozik, például az elektromos energia fogyasztás.
A legnehezebb viszont a Scope 3 mérése, ez ugyanis már azt jelzi, hogy a partnerek, beszállítók mennyi káros anyagot bocsátanak ki “miattunk”, de ugyanide tartozik az is, amikor a kollégák nekünk dolgoznak, de otthonról, vagy épp a munkába járnak a saját autójukkal – már ez is ilyen közvetett információ, ahogy az is, hogy amikor az ügyfél a mi szolgáltatásainkat, termékeinket használja, az mennyire terheli a környezetet. Ebből látszik, hogy egy távközlési vállalatnál az összes károsanyag-kibocsátásnak közel 90 százaléka a Scope 3 – ehhez képest sajnos elenyésző szinten javít az összképen, hogy mi mit csinálunk másképp az irodában.
Az azért a járványhelyzetben még jobban megmutatkozott, hogy egy technológiai és telekommunikációs vállalat eleve egyfajta társadalmi és fenntarthatósági munkát végez, hiszen egy hálózat fejlesztése, az 5G kiterjesztése, a gigabites net kiterjesztése komolyan befolyásolja azt, hogy a kijárási korlátozások közepette emberek képesek legyenek hatékonyan elvégezni a munkájukat, kapcsolatban maradni egymással és valamelyest pótolni a kiesett lehetőségeiket. Ez a terület mennyire tudatosan jelenik meg akkor, amikor a cég új termékeket és szolgáltatásokat fejleszt?
A Magyar Telekomnál ez annyira régóta beágyazódott a működésbe, hogy az üzleti működés és a fenntarthatóság összefonódása már természetes dolog. A legelső fenntarthatósági jelentést 2004-ben készítettük, de a környezetvédelem szempontjából már 1998 óta komoly szabályozások és elkötelezettségek vannak a cégen belül. Ezért mostanra már a döntések mögött ott a fentarthatóság kérdésköre.
Épp ezért ez már nem úgy működik, hogy az üzleti stratégák vagy a termékfelelősök minden egyes lépés előtt felkeresik a fenntarthatósági szakértőket, hogy “van egy ötletünk, de hogy csináljuk, hogy nektek is jó legyen”, hanem már ennek szellemében tudnak gondolkozni. A különféle területekért felelős szakértők és vezetők számára már konkrét folyamatok állnak rendelkezésre, és megfelelő képzéseken vannak túl ahhoz, hogy már a tervezési stádiumban átlássák és szabályozni tudják, hogy az újdonságnak milyen környezeti, vagy épp társadalmi hatásai lesznek.
Az egyébként látható, hogy az ügyfeleknek mennyire fontosak a fenntartható megoldások?
Természetesen, és itt is lassú, de biztos fejlődés érezhető. Érdekes módon itt is segített a pandémia, hiszen a bezárt, mobilitási lehetőségeinek többségétől megfosztott emberek érzékenyebbek lettek a környezetre, a természetre, és az ezzel kapcsolatos kérdésekre is. Van egy folyamatos időközönként elvégzett kutatásunk, amelyben többek között azt is megkérdezzük az ügyfelektől, befolyásolja-e őket a vásárlásban az, hogy egy termék vagy szolgáltatás környezetbarát, fenntartható. A legutóbbi kutatásban már a megkérdezettek fele nyilatkozott úgy, hogy a döntését befolyásolja ez a szempont – bár persze arra a kérdésre már visszafogottabban nyilatkoztak, hogy fizetnének-e többet egy fenntartható megoldásért, de már itt is meghaladta a 20 százalékot azoknak a száma, akik igennel válaszoltak.
Többek között erre indítottuk el az ExtraNet Zöld 1 GB adatbővítő opciót, ahol az mobilnet bővítést választók számára garantáljuk, hogy az általuk felhasznált adatok továbbításához szükséges energiamennyiséggel megegyező energiát saját napelemes rendszerünkkel termeljük meg. A hagyományos 1GB netbővítőnél mindössze 100 forinttal drágább opcióból befolyó extra összeget pedig arra fordítja a vállalat, hogy újabb napelemrendszerek telepítését kezdje meg. Természetesen még nem állt át mindenki, de egyre többen választják a Zöld 1 GB-ot, ami biztató.
Ha már szóba került az oktatás: hiába jön ki egyre több új és hasznos digitális megoldás a világ jobbítására, ha a társadalom egy része idegenkedik, nem tudja használni, esetleg kevésnek, öregnek, képzetlennek érzi magát ezek megtanulásához. Épp ezért a képzési folyamat is erősen fenntarthatósági kérdéskörnek tűnik.
Igen, és erre is nagy szükség is volt a járványhelyzetben. A Telekom folyamatosan dolgozik olyan programokon, amelyek a digitális bevonást, a különféle társadalmi rétegek edukációját szolgálják. Ilyen például a Legyélteis! MOST Generációs program, ahol középiskolások segítenek abban, hogy emberközeli, érthető módon, példákkal, türelmesen mutassák meg idősebbeknek a digitális megoldások használatát és előnyeit.
Ezt szeretnénk azzal is kiterjeszteni, hogy különféle csatornákon, például videós hirdetésekben népszerűsítjük a módszert, így családokon belül is felhívjuk a fiatalok figyelmét arra, hogy segítsenek az idősebb családtagoknak, és ezzel hozzák őket közelebb magukhoz akkor is, ha a pandémia elválasztja őket egymástól. És persze, ha a nagymama-nagypapa meglát egy ilyen kisfilmet a tévében, szintén arra késztetheti, hogy megkeresi az unokát azzal, hogy “ilyet tényleg lehet?”, és esélyt kap arra, hogy a digitalizáció számára is segítséget jelentsen sok területen. Ez az úgynevezett „inspitainment”, amely az inspiráció és szórakoztatás fogalmának összevonásából született, és kifejezetten alkalmas arra, hogy hatásosan megszólítson társadalmi csoportokat.
Emellett egy másik fontos társadalmi projekt a gyermekek online védelme. Ehhez már korábban is nagyon sok információt biztosított a Telekom, 2020-ban pedig a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány segítségével elindítottuk az INTERNETMOST kutatásunkat, amely az első 18 év alattiak körében végzett reprezentatív hazai kutatásként pontos képet adott a fiatalok internetezési szokásairól, félelmeikről, az általuk vélt online lehetőségekről és tapasztalt akadályokról. Mindezekre építhetünk a jövőben, hogy hatékonyabb eszközöket adjunk a pedagógusok, szülők és a fiatalok kezébe, amelyek segítenek egy biztonságosabb, élhetőbb nethasználatot kialakítani.
A fenntarthatóság témakörébe tartozik egy olyan terület is, amely mostanában az eddiginél is aktuálisabbá vált, ez a sokszínűség, az esélyegyenlőség és az elfogadás kérdésköre. A jelentésben szerepel, hogy a Telekom itt is nagy lépésekkel halad előre, miközben a társadalom egy része még mindig inkább divatkérdésnek tekinti, vagy akár túlreprezentáltnak gondolja az egészet. És ilyenkor jönnek a “mindenki csinálja négy fal között”, vagy a “mi közünk hozzá”, és a “kit érdekel, a vezetőség hány százaléka nő” reakciók. Hogyan lehet ilyen kétpólusú világban előre haladni?
Ebben is az a szerencsénk, hogy a fenntarthatósági kérdéseket már 16 éve stratégiai szinten építjük be a Telekom működésébe. Épp ezért jól látható, hogy amikor a vállalat azt mondja, hogy számunkra mindenki egyenlő és fontos, azt nem azért teszi, mert valami aktuális kérdésre vagy annak ellentettjére reagál. A tavaly év végén zárult öt éves fenntarthatósági stratégiának nagyon komoly pillére volt a sokszínűség, amelynek keretében minden hátrányos helyzetű kisebbségre és társadalmi csoportra odafigyelünk, az LMBTQ+ csoport tagjaira, az idősekre, a fiatalokra, a nőkre, a fogyatékossággal élőkre. Mert teljesen mindegy, hogyan és miért került hátrányos helyzetbe, de attól még a probléma fennáll, miközben értékes és fontos emberekről van szó.
Tehát lehet büszkélkedni azzal, hogy tavaly már a Telekom vezetőinek 27 százaléka nő volt, és a felsővezetés felét is nők adják, de látni kell, hogy ez egyrészt egy folyamat része, és ez csak egy társadalmi csoport a sok közül, akikre odafigyelünk. A hátrányosan megkülönböztetett, vagy bármilyen kihívásokkal küzdő csoportok, vagy akár a családbarát működés egyaránt fontosak a belső működésünkben is, hiszen aki boldog és kiegyensúlyozott otthon, a magánéletében, a munkahelyén, az tud igazán jól működni vállalati környezetben is. Ennyire egyszerű ez.
