Bár Magyarország a legtöbb komoly természeti katasztrófától mentes hely, de van mit szabályozni, védeni és megelőzni: az aszályok és árvizek például itt is komoly károkat okozhatnak. A WWF Magyarország ezzel kapcsolatos projektjébe a Magyar Telekom is besegít.
Hőhullámok, pusztító erdőtüzek, extrém aszályok és árvizek – ilyesmikről manapság egyre gyakrabban olvashatunk, de leginkább azért, mert a globális kommunikáció miatt már azt is szinte élőben követhetjük, mi történik a világ túlfelén. Ehhez képest az emberek többsége talán úgy vélheti, Magyarország nyugodt és csendes hely, pedig itt is akadnak olyan események, amelyek jelentős problémákat okozhatnak mind a gazdaságban, mind az emberek életében, de a természetben, az állatok és növények élőhelyeiben egyaránt. Egy ilyen problémakört karolt fel a WWF Magyarország: a lezárult projekt azonban sosem ér véget igazán. A tapasztalatokról és a folytatásról Farkas Mátyás, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi szakértője beszélt nekünk.
Vízgazdálkodás természetesen
“Bár a trópusokra vagy egyes távoli tájakra jellemző katasztrófák szempontjából Magyarország valóban szerencsés helyzetben van, nálunk leginkább a vízjárás kiegyenlítetlensége jelent komoly kihívást” – magyarázza a szakember. – Az eleve fennálló helyzet az éghajlatváltozás miatt egyre szélsőségesebb. Ez azt jelenti, hogy időközönként kifejezetten hosszú aszályos időszakok telnek el, amelyeket hirtelen, nagy mennyiségű csapadék követ. Fontos tudni, hogy ugyan Magyarországot szokás víznagyhatalomnak nevezni, de az ország nagyobb része inkább aszályosnak nevezhető: ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy kevesebb csapadék esik az ország területére, mint amennyi a környezeti igények kielégítésére el tudna párologni.”
Bár az éghajlati tényezők és az időjárás “szabályozását” manapság már sokan valamiféle high-tech feladatnak gondolják, a jelenlegi probléma megoldására kifejezetten természetközeli módszert találtak a szakemberek. “Sem az alapkoncepció, sem pedig az általunk alkalmazott módszer nem igazi technológiai újdonság. Elméleti szinten annyi a lényeg, hogy amikor túl sok a víz valahol, azt meg kell próbálni visszatartani azokra az időszakokra, amikor nincs elég. Ezt pedig lehetőleg ne valamilyen környezetidegen módszerrel, például mesterséges víztározókkal oldjuk meg, hanem az ökoszisztémába illeszkedő formában.”
Ilyen természetközeli módszer az, ha meglévő vizesélőhelyek helyreállításával és a környezetbe illeszkedő feljavításával hoznak létre egyfajta pufferkapacitást, amely képes tárolni a kiegyenlítetlen vízjárásból adódó többletet, viszont szükség esetén – szó szerint – meríteni is lehet belőle. Ez a történelmi Magyarországon még önszabályozó módon is működött, hiszen az ország nagyjából negyede a folyók árterülete volt, a nagyobb áradások levonulása után ezek visszatartották a vizet és innen táplálkozott a környezet az aszály idején, párolgás után visszajuttatva a nedvességet légkörbe, ami csapadék formájában segített a szárazabb területeken. A lecsapolások és szabályozások után viszont az ilyen árterek és vizesélőhelyek 90 százaléka eltűnt, ennek pedig manapság már komolyan érződik a hatása, amit ráadásul súlyosbít az éghajlatváltozás is. A WWF Magyarország kapcsolódó projektjének célja az, hogy az eltűnt vizes ökoszisztémákból a kulcsfontosságúakat valamilyen szinten sikerüljön visszaállítani, és természetes módon “működtetni”.
Természetbarát megoldással az árvizek ellen
“Amikor egy úgynevezett villámárvíz alakul ki, ez egy nagyon rövid, akár mindössze pár órás eseményt jelent, amikor viszont egyszerre nagyon nagy mennyiségű csapadék koncentrálódik egy helyre. Ilyenkor a védekezést azzal lehet elősegíteni, hogy a víz lefolyását lassítjuk – tulajdonképpen ugyanazon gondolatiság mentén, ahogy a Covid-járvány során az úgynevezett járványgörbét kellett ellaposítani. Egy áradás során is minél alacsonyabban tetőzik a lefolyás, annál kisebb károkat okoz. Ezt leginkább úgy lehet elérni, hogy a felső vízgyűjtőtől kezdve lassítjuk a víz lefolyását például egy település fölött, erre pedig nagyon hatékony megoldást jelentenek a rönkgátak” – magyarázza Farkas Mátyás.
”Nemrég jártunk Angliában egy tanulmányúton, ahol az állami erdészet (Forestry England) célzottan telepít hódokat áradásoktól érintett területekre és hagyja őket természetes gátakat létrehozni, majd pedig azt vizsgálják, ennek milyen hatása van az árvizek szabályozására, képes-e ez helyettesíteni az emberek által épített rönkgátakat. Az eredmények azt mutatják, hogy a hódok jelenléte szignifikánsan képes csökkenteni az árvízcsúcsot.”
Ha nem is hódokkal, de rönkgátakkal a WWF Magyarország egy uniós támogatású LIFE projektben már élesben is dolgozott a Pest megyei Püspökszilágyon áthaladó a Szilágyi-patakon, amelynek a vízgyűjtő területén 6 rönkgátat alakítottak ki. Ez a természetbarát, hagyományos módszer egy ideje kikopott a köztudatból, de a friss tapasztalatok szerint sok előnnyel jár az alkalmazása.
“Nagyon reméljük, hogy a kísérleti projekt nyomán egyre több hasonló létesülhet Magyarországon. Ez a megoldás sok szempontból nagyon ígéretes. Egyrészt nagyon olcsó és a helyi faanyagból is megépíthető, ráadásul egy természetes folyamatot utánoz, így a gazdasági károk elkerülése mellett abban is segít, hogy hosszú távon minél több megmaradjon az egyre fogyatkozó természetes ökoszisztémákból, szabályozatlan hegyvidéki vízfolyásokból. Középhosszú távon gyakorlatilag fenntartási költsége sincs, hiszen az elkészült gátak akár tíz éven keresztül is működnek, majd amikor ezek elkorhadnak, szintén olcsón lehet újakat építeni. Ezáltal kiváltható egy olyan szürke infrastrukturális, nem környezetbe illő, drága és hosszadalmas megoldás, aminek sem az építése, sem a fenntartása nem gazdaságos.”
Elkél a segítség
A fenntarthatóság mellett sok területen elkötelezett Magyar Telekom a WWF Magyarország fenti projektjéhez első körben anyagi támogatással járul hozzá: Farkas Mátyás szerint erre nagy szükség is van, hiszen az építési szakasz végeztével “lejárt” az uniós támogatás is, viszont a feladatoknak ezzel egyáltalán nincs vége. “Önmagukban és a további, hasonló kezdeményezések előtanulmányaként is nagyon fontos az elkészült projektek utókövetése, monitorozása és kiértékelése. A Telekom támogatását elsősorban erre szeretnénk fordítani, hiszen részletesen meg kell figyelni, hogyan viselkednek a kialakított vizesélőhelyek a különféle környezeti hatások mellett, kezelhetőbbé válik-e a vízjárás, valamint hogyan változik ezekben az élővilág. Ahhoz, hogy egyre több hasonló területen megjelenhessenek efféle megoldások, konkrét érveket, bizonyítékokat kell szereznünk a hatékonyságra, és ezt a munkát teszi lehetővé a Telekom hozzájárulása.”
Esélyes, hogy az együttműködés nem is áll meg itt, hiszen már folyik az ötletelés arra, hogy akár tevőlegesen is milyen szerepet vállalhatna egy ilyen munkában egy alapvetően technológiai-távközlési szolgáltató. “Ötletből nincs hiány, de persze azt még nem tudjuk, pontosan mi és hogyan valósulhat meg ezek közül. Amiben mindenképpen jól jönnének modern megoldások, az például a természetes vizek visszatartásának fokozása. Ennek egyik legnagyobb ellensége az árvíz elleni védekezés minden mást felülíró fontossága, amely jelenleg túlságosan rugalmatlanul, rutinszerűen, a valós hidrológiai körülményeket és aktuális előrejelzéseket gyakran figyelmen kívül hagyva működik.
„Ha adott mondjuk egy vizes élőhely és egy azt kettészelő belvízelvezető csatorna például a Homokhátságon, a tavaszi jellemzően csapadékos időszakok idején a műtárgyakat kezelő vízügyi igazgatóságok megnyitják a zsilipeket és elvezetik a feleslegesnek vagy veszélyesnek ítélt vízmennyiséget, így sajnos sokszor a későbbi aszályok valószínűségét és súlyosságát fokozzák. A lépés akár indokolt is lehet, hiszen annak az alapvető feladatuknak igyekeznek eleget tenni, hogy a mezőgazdasági és lakott területeken megelőzzék az árvíz- vagy belvízveszély kialakulását. A helyzet azonban ennél bonyolultabb, hiszen nem minden tavasz ugyanolyan csapadékos – előfordulhat, hogy belvízveszélyes helyzet végül egyáltalán nem alakul ki, a leengedett vízre pedig pár héttel később egy gyorsan érkező aszálynál már nagy szükség lenne. Ezt a gyakorlatot lehetne sokkal pontosabbá és precízebbé tenni szenzorokra, folyamatos valós idejű mérésre és időjárási, valamint hidrológiai előrejelzésekre egyaránt támaszkodó rendszerekkel és statisztikákkal, és az adatok figyelembevételével a csatornák zsilipejinek üzemeltetésénél. Ebben pedig valóban sokat segíthet egy olyan vállalat, amely ezen a területen profi, a megfelelő előkészítés és üzemeltetés mellett tényleg csak akkor nyílnának a zsilipek, amikor szükség van erre.”
