Az egészségügyben a koronavírus-járvány egyik “győztese” lett az e-recept: a rendszer bírta az extra terhelést, a betegek és az orvosok is jól jártak. Somogyi Tamástól, az elektronikus egészségügyi rendszereket üzemeltető Pan-Inform Kft. ügyvezetőjétől megkérdeztük, az e-egészségügy világában hol kezdődik a sci-fi, és mi az, ami ma-holnap akár már a hétköznapok részévé is válhat.
Lehet-e úgy tekinteni az e-egészségügyre, amelynek önök is fontos magyarországi szereplői, hogy ez lényegében ugyanaz a séma a Telekom számára, mint amikor áramszolgáltatóként megjelent a piacon? Lehet üzletet kreálni abból, hogy telekommunikációs infrastruktúrára ültetett szolgáltatásokat más iparágak, jelen esetben az egészségügy számára is hasznossá tesznek?
Persze, hogy lehet. Ez ugyanaz a logika: maga a távközlési hálózat amit a Telekom telepített, az adatok továbbítására szolgáló „felhordó hálózat”, amire a T-Systems rendszerintegrációs megoldásokat ültet (egy szervert, egy hálózati megoldást, egy szoftvert stb.) és ezen az alapépítményen jelenik meg az egészségügyi területen a Pan-Inform, ami digitális megoldást kínál. A Pan-Inform által üzemeltetett rendszer a T-Systems integrációjában a telekomos hálózatot használva üzemképes.
Mennyire nehéz ezeket a szolgáltatásokat a páciens, a beteg, az ügyfél oldalára lefordítani és elfogadtatni, „beágyazni” a mindennapokba – különösen az örökös “sárga csekkesek” országában?
Ezt érdemes kétfelé bontani. Az orvosok és a páciensek számára is fontos, hogy megértsék az informatika jelentőségét. Előbbiek számára az az elsődleges feladvány, hogy érezzék az informatika jelentőségét a mindennapjaikban, azt, hogy mivel jár az elszakadás a manuális rendszerektől és rögzítéstől.
A felhasználók szempontjából az eddigi közeledése az elektronikus megoldásoknak leginkább a Covid-19 hatására jelentkezett; az a helyzet, hogy a receptért ne menjen el a paciens a háziorvoshoz, ne menjen kórházba, ha nem muszáj, és ha lehet, találjon olyan megoldást, ami nem veszélyezteti, egyenesen az e-recept felé terelte a tömeget. Elkezdték intenzívebben használni az érintettek, és áprilisban már 100 százalékos terhelésnövekedést láttunk a rendszerben – ami nagyon jól vizsgázott, mert hiba nélkül bírta a rohamot.
Ez a helyzet tényleg a sárga csekkéhez hasonlított, de szerencsére gyorsabban átment az üzenet: a paciensnek felesleges a vényhez ragaszkodni, mert nem a vény gyógyít. Az emberek pillanatok alatt belátták: nemcsak hogy nem kell megjelenni az orvosnál ahhoz, hogy felírják a receptet, de az egyszerűbb és időtakarékosabb is minden résztvevő számára az online megoldás. Ez egy jelentős lökést adott az e-health szolgáltatások nagyobb térnyeréséhez, így mostantól már lehet az a cél, hogy az otthonápolás és a telemedicinás ápolás irányába is fogékonyabbá tegyük az ügyfeleket. Remélem, hogy sokan ráéreznek majd arra, hogy ha hajlandóak elvégezni magukon olyan önvizsgálatokat, mint amilyen a vérnyomás mérés vagy a vércukorszint-mérés – amivel jelenleg sokan a háziorvoshoz mennek – akkor gyorsabb, pontosabb diagnózisokhoz és akár kezelésekhez juthatnak hozzá; csak azáltal, hogy az otthoni medicina kevésbé idő-, és energiarabló.
A Pan-Inform 100 százalékos T-Systems leányvállalat. Az 50 fős cég az egészségügyi informatikai rendszerek fejlesztésére, üzemeltetésére szakosodott, állami egészségügyi intézményeket és magánrendelőket egyaránt ellát. Jelenleg 38 egészégügyi intézményben üzemeltetnek egészségügyi VIR rendszert (Healthcare Information System) – az e-medsolution nevű, kórházi működésre specializált vállalatirányítási rendszert. Az alaptevékenység mellett StartMedSol nevű szoftverével többszáz kis magánrendelő EESZT csatlakozását segíti.
A betegek számára egyértelműek az előnyök, de mi a haszna az orvosok oldalán egy olyan rendszernek, mint az EESZT (Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér)?
Az EESZT eddig is komoly előnyt nyújtott az orvosok számára, mert bár ez nem a paciensek előtt zajlik, de a korelőzmények összegyűjtésének és központi feldolgozásának mindenképpen nagy előnye, hogy könnyű vele jó irányba vinni a szükséges kezelést.
Mert mi volt régebben? A paciens vagy elrakta az adott vizsgálatainak az eredményét vagy nem, így adott esetben hiányos korelőzményből kellett dolgozzon az orvos, esetleg olyan vizsgálatokat is újra meg kellett ismételtetni, amelyeknek az eredményei amúgy elvileg a rendelkezésre álltak, csak „elkeveredtek” vagy elvesztek. Ma, az EESZT-nek köszönhetően mindent leletet, vizsgálati eredményt egy helyen tárolva, egy közös rendszerben érhet el az orvos. Ez is egyfajta evolúciós ugrás, mert a papírok helyett az adatokra és az azokból levonható következtetésekre helyeződik át a hangsúly – és nem a paciens felelősségtudatára van bízva, hogy az adott lelet fellelhető-e vagy sem.
Másrészt viszont ennek a változásnak igen jelentős anyagi vonzata is van, hiszen az orvoslás és annak finanszírozása szempontjából kiszűrhetők a duplikált, felesleges vizsgálatok, ráadásul a fel nem használt papírmennyiség (nem kell nyomtatni, nem kell pecsételni és aláírni) mellett a gyógyítás sikerességét is növelni lehet azáltal, hogy az így biztosítható időmegtakarítás adott esetben gyorsabb beavatkozást is lehetővé tesz.
A páciens ebből korábban legfeljebb annyit vett észre, hogy az orvos “mindent tud”, most viszont már bárki, maga is megnézheti a leleteit.
Így van, a betegek visszaellenőrzést végezhetnek azáltal, hogy ha ma valaki az Ügyfélkapun regisztrál, a saját korelőzményeihez alanyi jogon hozzáférést kap. Ugyan ezzel a lehetőséggel ma még kevesen élnek, de szerintem óriási potenciál van benne.
Az egy helyre gyűlő adatok mellett azonban van az e-health fejlődési területének egy másik dimenziója is: az adott paraméterek alapján összegyűjtött adatbázisból statisztika, analízis készíthető. Ez az egyes betegek, paciensek esetében azt jelentheti, hogy a háziorvos a betege által reggel, este mért és automatikusan feltöltött adatokból egy öntanuló program segítségével gyorsabban „képbe tud kerülni”, vagy adott esetben – például szabálytalan szívritmus vagy véroxigén süllyedés esetén – a rendszer képes lehet riasztani is az orvost (és a beteget), ha azt az adatok indokolják.
Az persze kérdés, hogy az otthonápolás esetében a szükséges eszközöknek mi lehet majd a finanszírozási oldala, hogy a beteghez kihelyezett eszközök miből, hogyan biztosíthatók – de ezen a területen például már azzal is nagyon sokat léptünk előre, hogy terjednek az okosórák.
A jelen magyar egészségügyi rendszerben mennyire kell sci-fi-ként tekintenünk ezekre az – elvi – lehetőségekre?
Bármilyen hihetetlenül hangzik is: már nem nagyon. Ott tartunk – habár ezen a kapun még be kell lépni –, hogy ezek az “okos” digitális eszközök, mint a paciensek egészségügyi kockázatait naplózó eszközök, beépülhetnek a társadalombiztosítási, illetve az egészségbiztosítási rendszerbe, és akkor nyilvánvalóvá válik, hogy van, aki kisebb, van aki nagyobb kockázatot jelent például a munkáltatónak, a tb-rendszernek, és akkor ezzel valamit kezdeni kell.
Az biztos, hogy a cél elsősorban a megelőzés. Vagyis: ha olyan motivációs rendszert alakít ki egy ország, egy egészségbiztosítási rendszer, amivel az ügyfeleket is arra ösztönzi, hogy jobban odafigyeljenek magukra, akkor ez akár éveken belül valósággá válhat. Lehetne ezzel már most is dolgozni.
Egy területet még nem érintettünk: az adatokat, ha megfelelően nagy mennyiségben állnak rendelkezésre, a gyógyászati területeken is használni lehet. Mennyire kell félteni és védeni a személyes adatokat, és mennyire kell attól tartani, hogy bárki visszaél velük a beleegyezésünk nélkül?
Válasszuk ketté a dolgot. A medicina területén, az orvosi kutatásokban óriási lehetőségek nyílnak meg azáltal, hogy a betegadatok, vizsgálati adatok nagy számban rendelkezésre állhatnak. Nekünk is van egy adatelemző szoftverünk, az Analyser.
Arra szolgál, hogy a klinikai rendszerekben anonim beteg adatokat megadott paraméterek alapján elemezzen. Ezt például a gyógyszerfejlesztések során arra lehet használni, hogy adott korosztályra, adott tünettípusra szűrve az adatbázist, klinikai vizsgálatok nagyobb valószínűséggel legyenek célzottan elvégezhetők. Ez a megfelelő gyógymód meghatározása felé tett lépés, melynek értéke éppen abban áll, hogy minél nagyobb az (egyébként teljesen anonim) adatbázis, annál pontosabb lehet az ezekre épülő klinikai vizsgálat.
De ugyanígy fontos terület a leletezés is, ami szintén a betegadatok feldolgozására épül. Ha valaki ma elmegy egy MR-vizsgálatra, akkor az adatait elemző központ jellemzően már nem helyben működik, hanem koncentráltan egy-egy ún. leletező központban. Ezeken a helyeken az adatok kielemzése anélkül történik meg, hogy a paciensről bármilyen egyéb adattal rendelkezhetne a központ. Az ilyen típusú leletezésnek az is fontos eleme, hogy az analízist végző orvosok munkáját akár mesterséges intelligencia is segítheti. Vannak már olyan területek, ahol az AI, több éves adatelemzési tapasztalattal segíti a leletezéseket. Nem gép írja a jelentést, nem automata hozza meg a döntést, de az AI az orvos munkáját segíti azáltal, hogy megismerhetővé teszi, hogy az adott paciens leleteihez hasonló, legutóbbi 1000-5000 eset milyen következményekkel járt. Ebből pedig az orvos eldöntheti, hogy melyik protokoll szerint tesz javaslatot a paciens további vizsgálataira, illetve gyógyítására.
Az e-egészségügy térnyerése az állam szerepvállalása nélkül nehezen elképzelhető. De nyitott-e erre, és hajlandó-e az állami egészségügyi rendszer ezért mélyen a zsebébe nyúlni?
Azt gondolom, hogy az európai, és ebben a magyar egészségügyi rendszerek is arra felé haladnak, hogy az állam alapvető érdekévé válik, hogy ezt a fejlődési utat támogassa. A megelőzés, a kezelés és a rendelkezésre álló kapacitások optimálisabb, olcsóbb, takarékosabb, nyomon követhetőbb kihasználása felé az e-health-en keresztül vezet az út. Márpedig az öregedő társadalmunk a minél gyorsabb felismerés és előrejelzés felé tolja el az igényeket – így hatékonyabban kell felhasználnunk mindazt, amink van. Ezek alapján biztos vagyok benne, hogy az állam továbbra is költeni fog erre a területre.
