Ha visszanézünk az évre, gyakran emlékezünk szívesen a legjobb történésekre. Most az idei legjobb telefonokat vesszük sorra.
Ahelyett, hogy elkezdenénk rangsorolni a legjobb idei telefonokat, kezdjük az év elején a sort és haladjunk kronológiai sorrendben. Ugyanis az is tény, hogy telefonokat sem kizárólag tulajdonságok szerint választ az ember, inkább “beléjük szeret”. Vannak megrögzött Apple-fanok, akiknél mindent felülír az almás logó a készülék hátulján, míg másoknál az összes hardveres tulajdonságnál fontosabb a kamera minősége, és persze ne hagyjuk ki a benchmarkokat bújó tech-maximalistákat sem, akik arra figyelnek, hol hozzák ki a legtöbbet a burkolat alatti hardveres motorból. Szóval a mostani gyűjtemény azokról a mobilokról szól, amelyek valamiben mindenképp a legjobbak, vagy a legnépszerűbbek voltak 2018-ban.
Első versenyzőnket, a Samsung Galaxy S9 Plus-t már az év legeslegelején bemutatták kisebb testvérével, a “sima” S9-cel együtt. A Snapdragon 845-re épülő mobil 6,2 hüvelykes képátlójú Super AMOLED kijelzőt kapott, hátul pedig egy dupla kamera figyel. Ez a mobil nagyjából meg is határozta, milyen tulajdonságokkal kell versenyeznie minden más idei csúcsmodellnek, és nem csak hardveres izomzat terén: a tesztelők és a közönség a villámgyors működés mellett az addigi legszebb AMOLED kijelzőnek és a dupla kamera által kínált fotózási trükköknek örült leginkább.
Bár a Galaxy S9 tesók márciusban már a boltokban voltak, a Huawei sem késlekedett. Az egykor “futottak még” kínai ismeretlenként kezelt vállalat mostanra nem csak utolérte, de gyakorlatilag le is hagyta a “klasszikus” élmezőny nagyját. Áprilisban pedig megint nagyot dobott, hiszen az addig csúcskategóriás funkciónak számító dupla kamera helyett rögtön hármat szerelt a P20 Pro hátlapjára. Ugyan a kijelzője nem szállt be a QHD versenybe, de a 1080p megjelenítő és a 4000 mAh akku miatt egy feltöltéssel tovább bírja, mint sok más társa, a hátlapi 40+20+8 megapixeles kameratrióval eszement minőségű képeket készít, és még a szelfikamerából is 24 megapixelt ad. Szóval mondhatjuk úgy, hogy a Huawei rárúgta az ajtót a tavaszi mobilpiacra.
Bár a csúcson csücsülő modellek és gyártók sorrendjét nem forgatta fel, az LG is próbálkozott egy formabontó telefonnal májusban, ez volt az LG G7 ThinQ. A gyártó a mesterséges intelligenciát és a fotózási képességeket igyekezett összeházasítani azzal, hogy gépi tanulási módszerekkel ruházta fel a fotós appot. Ez megpróbálja a korábbi fényképek, manuális trükközéseink és környezeti változók alapján magától kitalálni, milyen beállításokkal lőheti el automatikusan a legideálisabb fotót. Nem rossz irány, bár a jelek szerint ez a mobil nem robbantott bankot idén.
Az ősz Samsung-Apple harcot hozott. Mivel az aktuális iPhone-ok bejelentése nagyjából mindig az ősz közepére esik, a dél-koreai cég gondolt egyet és már augusztus végén leleplezte a profiknak és mobilos alkotóknak szánt Note sorozatának 9-es szériáját. Bár az árcédula az idei divathoz képest is húzósra sikerült, a telefon tényleg nagyot villant. Nem csak méretével, bár a 6,4 hüvelykes képátló tényleg nem apróholmi: a továbbfejlesztett, akár távirányítóként is használható S-Pen, a kártyával akár 1 terabájtosra növelhető tárhely, a brutális Exynos 9810 rendszerchip mellett az egyik legerősebb újítás a továbbfejlesztett Dex platform: egyetlen USB-C átalakítóval asztali gépet faraghatunk a Note 9-ből, amely a tavalyi modellnél még szélesebb körben támogat alkalmazásokat, így elég csak egy monitor, egy egér és egy billentyűzet az otthoni irodában, egy belépő szintű laptopot simán kivált a telefon.
Szeptemberben aztán bemutatta három új telefonját az Apple is. Bár ismét az az év van soron, amikor a nagy átalakítások helyett a tavalyi modell ráncfelvarrásával zárkózik fel a gyártó, már megint hosszú sorok álltak az Apple boltok és mobilszolgáltatók előtt az iPhone XS és XS Max megérkezésekor. A nagytesó 6,5 hüvelykje mellett az XS is 5,8 hüvelykesre nőtt, és mindkettő kapott egy csomó friss funkciót, a Smart HDR mód még részletesebbé varázsolja a képeket, az izmos hardver már olyan játékokkal is elboldogul, amilyenekhez pár éve még PC kellett, és egy olyan nyolcmagos chip is a rendszer része, amely a mesterséges intelligenciáért és a gépi tanulásért felelős.
Akinek esetleg túl borsos az XS tesók ára, most már a kissé (legalábbis azokhoz képest) jóárasított iPhone XR-t is választhatja. Bár itt a kijelzőből kisebb felbontásút használtak, a belső motor megegyezik az XS modellekével, a szimpla hátlapi kamerát pedig szoftveresen igyekeznek feldobni különféle effektekkel.
A Google továbbra is érdekesen lavírozik saját referencia-mobiljaival. A novemberben megjelent Pixel 3 és Pixel 3 XL zseniális készülékek, főleg a 6,3 hüvelykes nagytesó. A QHD kijelző HDR-képes, szóval a nagy dinamikatartományú képek lélegzetelállítóan néznek ki rajta, az előlap felé irányuló sztereó hangszórók játék közben nyújthatnak többet, mint más készülékek mono cincogói. Ami pedig kifejezetten érdekes, hogy a Google nem szállt be a sokkamerás versenybe, a hátlapon is egyetlen 12,2 megapixeles egység dolgozik, viszont a mesterséges intelligenciával felvértezett fotózás eredményétől világszerte elaléltak a kritikusok. Az egyetlen hátulütő ezzel a mobillal kapcsolatban az, hogy a világszintű terjesztés még mindig hibádzik, mintha a Google csak annyira tartaná a készüléket, hogy megmutatja vele: tessék, ilyet is tudunk. Aztán az Amerikán kívül élők csak vágyakozhatnak rá…
És végül ősszel is villantott egy óriásit a Huawei: a Mate 20 Pro esetében még magasabbra tették a mércét. A kijelzőbe épített ujjlenyomatolvasóval megleptek mindenkit, a tavaszi modellből átemelt, de továbbfejlesztett tripla kamera a független tesztek szerint a legjobb mobilos fotózást garantálja az összes idei modell közül, a benchmarkok alapján pedig a Kirin 980 rendszerchip minden versenytársnál erősebbnek bizonyult.
És igen, akadnak bőven kimaradó versenyzők. Ahogy az LG G7-et is csak az MI-vel felturbózott fotózás miatt említettük, így az év végén már jól látszik, hogy megannyi korábban ismert és közkedvelt név nem jutott el a közönségkedvenc státuszig. Ezen a listán sincs Nokia vagy Sony, bár mindkét cég adott ki felső kategóriás modellt, egyszerűen csak arról van szó, hogy idén már nem elég “simán” gyorsnak és erősnek lenni. Ezzel együtt viszont 2018-ban el kellett fogadnunk, hogy a csúcskategóriában megint feljebb ugrottak az árak (amelyen azért a szolgáltatói csomagok és előfizetői konstrukciók tudnak enyhíteni valamelyest). Épp ezért egy következő posztban azt is megnézzük majd, melyek azok a 2018-as telefonok, amelyek ugyan nem csúcskategóriás árral érkeztek, de kifejezetten jóra sikerültek, és így jó alternatívát jelenthetnek azoknak, akik valamivel kevesebb pénzből szeretnének jobbfajta mobilt.
