Felkapcsolva maradt lámpák, feleslegesen dolgozó fűtőtestek: az efféle otthoni “balesetekkel” nem csak a pénztárcánknak teszünk rosszat, hanem az energiapazarlás miatt végső soron a környezetünkkel is kibabrálunk. A Föld napján mutatunk néhány okosotthon-megoldást arra, hogy a bolygónk szeressen minket!
Ugyan, mit számít egyetlen háztartás kis pazarlása egy egész bolygóra nézve? Ugye gyakran halljuk ezt a magyarázkodást? Szorozzuk csak meg a feleslegesen égve hagyott lámpáink, távollétünkben is dolgozó fűtésünk környezetterhelését azzal a pár milliárddal, ahányan élünk a Földön, máris komolyabb számot kapunk. Vagyis: az egyéni felelősségvállalás sokkal fontosabb, mint hinnénk. Ha csupán néhány okos és frappáns megoldással felokosítjuk az otthonainkat, a Föld felé tett gesztusunk mellett a havi költségvetésünk is megköszöni majd az eredményeket. Szóval nézzünk pár példát arra, hol folyik el felesleges energia, hő és persze költség a lakásunkból, és mit tehetünk ennek megoldására.
Ha túl forró a hangulat
A legtöbb háztartásban a rezsiköltségek nagyobb részét a fűtés teszi ki. Ez nem csoda, hiszen egy évben átlagosan 6-8 hónapon keresztül kell valamilyen szinten fűteni ahhoz, hogy a külső hőmérsékletet valamilyen szinten az emberi komfortzóna 20-24 fokos szintjére tornásszuk fel. Egy modern termosztát egy bizonyos fokig tud ebben segíteni, hiszen beállíthatjuk rajta, hogy figyelje, hány fok van a lakásban, és ennek megfelelően indítsa vagy szüneteltesse a fűtést. De ez sem az igazi megoldás, hiszen máris más a helyzet, ha mondjuk dolgozni járunk, vagy akár több napig elutazunk. Ilyenkor esetleg annyit tudunk tenni, hogy induláskor lejjebb tekerjük a fűtést, de cserében el kell viselnünk, hogy hazaérkezés után időbe telik, míg újra kellemes lesz az otthoni klíma.
Egy okostermosztát azonban többféleképpen segíthet abban, hogy tényleg mindenkor olyan hőmérséklet legyen otthon, ami egyszerre jó nekünk, a környezetnek és a rezsiszámlának is. A megfelelő modellekkel automatizálhatjuk a működést, például beállíthatunk időszakokra külön-külön egy átlaghőmérsékletet. Éjszaka az alváshoz például sokkal egészségesebb a 19-20 fok mint az extrém meleg, a munkaidőben, amíg nem vagyunk otthon, szintén belefér a lejjebb vett hőfok, ha pedig tudjuk, általában mikor érkezünk haza naponta és meddig tart az otthoni aktív időszak, szintén megadhatunk akkorra egy 22-24 fokos szakaszt.
Egyes modellek több helyiséget is kezelni tudnak különállóan, de azokkal is jól járunk, amelyek valamilyen távvezérlési módot is kaptak, ilyenkor mobilon akár a világ másik feléről is ellenőrizhetjük a rendszer állapotát, és ha tudjuk, mikor érkezünk haza egy hosszabb útról, akár kis idővel a hazaérés előtt már elkezdhetünk felfűteni.
A hőmérséklet kezelésében nem csak a közvetlen szabályozás segíthet sokat. Léteznek például olyan automatizált és távvezérelhető megoldások, amelyekkel a redőnyök, sötétítők állapotát irányíthatjuk. Télen a fűtésben, nyáron a lakás hűvösen tartásában alkalmazhatjuk ezeket sikerrel – a nagy forróságban akár azt is megtehetjük, hogy időzítővel, vagy szenzorok információi alapján automatikusan engedjük le a redőnyöket, amivel akár 4-5 fokkal is hűvösebben tarthatjuk a beltéri levegőt, így pedig kevesebbet kell futnia a környezetre és pénztárcára nézve nem épp barátságos légkondicionálóknak.
Ha olyan okos termosztátokat és árnyékoló-vezérlőket választunk, amelyek integrálhatóak egy központi okosotthon-rendszerbe, akkor még olyan trükköket is bevethetünk, hogy összekapcsoljuk az ébresztőt a fűtés automatikus feljebb tekerésével és a redőnyök felhúzásával.
A lakás nem karácsonyfa
Az energiazabáló otthoni berendezések másik fontos csoportja a világítás. Elvileg mára már nem túl sok helyen működnek hagyományos villanykörték, hiszen a legtöbb helyen már nem lehet kapni ilyesmiket: a helyettük elérhető, energiatakarékos izzókon mindenesetre feltüntetik, hogy egy megszokott izzó watt-számához képest mire számíthatunk fényerőben, de ezt a lumenben mért értékek még pontosabban megmondják.
De persze még egy energiatakarékos izzó is feleslegesen eszi az áramot akkor, ha például égve hagyjuk, amikor nincs rá szükség, és bizonyos esetekben azzal is segíthetünk az energiaéhséget szinten tartani, ha nem mindig a legnagyobb elérhető fényerőn használjuk az égőket. Egy jól összehangolt okosotthonban szenzorok információi alapján automatikusan is szabályoztathatjuk a lakásban található fényforrások intenzitását, és megadhatunk olyan extrákat is, mint egy adott helyiség lámpáinak időzített lekapcsolása.
Emellett itt is sokat segít, ha kicsit játszunk a központi okosotthon-vezérlő rendszerekben az egyes funkciók együttműködésével. Az ezzel kompatibilis rendszereknél például megadhatjuk, hogy szürkületkor először a redőnyök emelkedjenek fel a kinti fényerő csökkenésének függvényében, majd ezután következzen az izzók felkapcsolása, és ez is csak fokozatos fényerő-emelkedéssel történjen.
Felesleges kütyük helyett mobil, hang vagy taps
Abba is érdemes lehet belegondolni, hogy az idők során hányféle otthoni berendezéshez mennyi különféle távirányító gyűlik össze. Ezekben időközönként mind elemeket kell cserélni, amely szintén környezetszennyező. Már különösebb okosotthon-megoldások nélkül is megtehetjük azonban, hogy az egyedi távirányítók helyett valamilyen univerzális mobilappot használunk, amelybe átültetjük az egyes berendezések kezelőfunkcióit, tehát a telefonról, közös felületről tudjuk irányítani a lámpáktól a fűtésen át a tévéig és egyéb multimédiás eszközökig a lakás összes berendezését.
Az okosotthon-kompatibilis eszközöket emellett olyan okosasszisztensekkel is vezérelhetjük, mint a Google Assistant, a Siri vagy az Alexa – ilyenkor érdemes megnézni az adott villanykörte, háztartási eszköz vásárlásakor, kompatibilis-e ezekkel a rendszerekkel. Ilyenkor a mobilról, vagy olyan eszközökről, mint a Google Nest, az Apple Homepod vagy hasonló családok tagjai, csupán a megfelelő hangutasításra van szükség. Bizonyos eszközök pedig arra is utasíthatóak, hogy egyéb módokon irányítsuk őket: egyes okostévék például értik a gesztus alapú utasításokat, villanykörték fel- és lekapcsolnak egy vagy két tapsra és így tovább. A távirányítókat pedig szép lassan eltehetjük egy fiók mélyére és komoly mértékben visszavághatjuk az elemek vásárlását.
A környezetszennyező elemek visszaszorítása mellett érdemes szót ejteni az egyéb elektronikai hulladék kezeléséről is. Két-három évente cseréljük a telefonjainkat, időnként új laptopot, tabletet és egyéb műszaki eszközöket vásárolunk, hiszen szükségünk van a több tudásra, nagyobb teljesítményre – ilyenkor a korábbiak gyakran a szemétbe kerülnek. Egy korábbi cikkünkben viszont írtunk ötletes megoldásokról, ahol régi mobilokból szenzorokat, távirányítót, okosasszisztens-hangszórót és egyebeket készíthetünk, tehát anélkül adhatunk nekik új életet, hogy idő előtt kihajítanánk őket. Emellett elgondolkozhatunk azon is, hogy egy nekünk már keveset érő telefon mások számára a világot jelentheti, ezért el is adományozhatjuk őket.
Okos lakás, okos befektetés
Természetesen az okosotthonhoz kapcsolódó eszközök pénzbe kerülnek, ez tény, de érdemes kiszámolni, hogy a környezet megóvása mellett milyen konkrét anyagi megtérülést jelenthet a lakások folyamatos felokosítása. Már a legegyszerűbb okosizzó is sokat segíthet, és ezek manapság már alig kerülnek többe a “butáknál”. Haladhatunk emellett fokozatosan is, egy adott időszakban mondjuk a világítás modernizálására törekedve, majd néhány hónappal később jöhet a fűtés, a redőnyök és így tovább. Ilyenkor csak arra érdemes figyelni, hogy olyan eszközöket vásároljunk, amelyek integrálhatóak ugyanabba az okosotthon-rendszerbe, ezáltal a külön időszakokban beszerzett berendezések folyamatosan egy egymással minden szinten együttműködő ökoszisztémává állnak össze körülöttünk.
Ezt a cikket tulajdonképpen a Föld diktálta, a cikkíró csak médiumként írta le. Na jó, és súgott sokat a szerző pénztárcája is. Most pedig mindegyikük szépen hátradől, és reméli, hogy mások is megfogadják, amiket sugalmaztak.
