2022-re már a fejlett világban szinte mindenki úgy gondolhatja, hogy az internet olyan szintű közműnek számít, mint az ivóvíz, az elektromos áram vagy a csatornázás. Ám, ahogy utóbbiakból sincs még mindenhol, az internethez sem fér hozzá mindenki. Többen, mint gondolnánk.
A Nemzetközi Távközlési Egyesület (International Telecommunication Union, ITU) 2021-es év tapasztalatait összefoglaló elemzése többek között azt az információt is tartalmazza, hogy a Földön 2,9 milliárd ember nem fér hozzá az internethez – ez a bolygó teljes lakosságának 37 százaléka, tehát több mint egyharmada. Riasztóan magas szám ahhoz képest, hogy azok számára, akiknek az internet alapvetés, már szinte egyértelműnek számít az, hogy információkat keresgéljen bármiről, bárhol és bármikor, távolról vásároljon termékeket vagy szolgáltatásokat, közösségi oldalakon vagy épp csoportos videós beszélgetésekben tartsa a kapcsolatot bárkivel a világ minden tájáról, és így tovább.
Felemás sikerek
Globális szinten persze nagyon jól alakul az internethez folyamatosan hozzáférők száma. 2010-ben még csak 2 milliárdan voltak, ami népesség-arányban 29 százalékot jelent, a tavalyi évre pedig az ITU által becsült adatok szerint 4,9 milliárdra, azaz 63 százalékra nőtt a netezők köre. A folyamatos emelkedést láthatóan extrán megdobta a világjárvány, hiszen az online kapcsolattartás és a távmunka iránti igény miatt 2019-ről 2020-ra öt százalékot ugrott az arány, ez majdnem félmilliárd újabb internet-használót jelent.
A régió-alapú bontásban már jól látszanak a komoly egyenlőtlenségek. A jelenleg 2,9 milliárdos, internethasználatból kimaradó lakosság 96 százaléka a gazdaságilag fejlődőnek számító országokban él (az alábbi diagramon az amerikai adat is megtévesztő, itt értelemszerűen a kontinens északi fele dominál). A tanulmány ráadásul részletesebben is taglalja a problémákat, így például kiderül belőle, hogy a “nettelen” lakosságból 400 millió olyan környezetben él, ahol nem csak az internetet, de mobilhálózatot sem tudnak elérni. Emellett az sem jelent egyértelmű kényelmet, ha valaki az internetezni képes 4,9 milliárdos csoport tagja, közülük is sok százmillióan csupán az általunk megszokotthoz képest sokkal gyengébb és lassabb hozzáférés mellett, vagy másokkal megosztva netezhet.
Ha a szélsőségeket nézzük, a legfejlettebb országokban a lakosság 90 százaléka számára elérhető az internet, míg a legalacsonyabb értékeket felmutató afrikai országok (Burkina Faso, Burundi, Csád, Mali és Niger) esetében nagyjából minden negyedik ember jut nethez, itt az arány 27 százalék.
Fiatal, városi férfiak, sziasztok!
Az ITU tanulmánya azt is körüljárja, milyen demográfiai jellemzők szerint oszlik meg az internethasználat világszerte. Településtípus alapján, globális szinten a városi lakosok 76 százaléka internetezik, míg a vidékieknek csak 39 százaléka, de persze a legfejlettebb országokban a különbség kicsi (89-85 százalék), Afrikában azonban 47-13 százalékos az arány. A fejlett országokban a nemek között már nincs is különbség, ám a sereghajtó területeken a férfiak 31 százaléka jut internethez, míg a nők közül csak 19 százalék.
Az életkor szerinti megoszlásban nem meglepő, hogy globálisan a 15-24 éves korcsoportból kerül ki a legtöbb internetező, az ilyen korúak 71 százaléka jut nethez, a többi korcsoportnál 51 százalékot mért a szakmai szervezet.
Világszerte 100 lakosra 110 internet-előfizetés jut, az arányt természetesen azok lökik felfelé, akiknek egyszerre van vezetékes és mobil internet-hozzáférésük. Az viszont jól látható, hogy az utóbbi metódus egyre népszerűbb, az elmúlt években folyamatosan jóval több mobilnet-előfizetést kötöttek, mint ahány vezetékeset – az egyetlen “kakukktojás-év” 2020 volt, amikor a vezetékes net-előfizetés 6 százalékos növekedésére csak 3,7 százalék mobil jutott, ez viszont megint csak nem csoda, hiszen a járványhelyzet miatt visszaszorult a mobilitás, de előtérbe került az otthoni elérések megerősítése a távmunka és a karantén-kommunikáció igénye okán.
A vezetékes szélessáv terén 100 lakosra 17 előfizetés jut, az új szélessáv-használók száma folyamatosan nő a hangszolgáltatások felhasználóihoz képest. Az infrastruktúra természetesen a fejlődő országok esetében kevésbé adott, de a tanulmány rámutat, hogy elvben a világ lakosságának 95 százaléka férne hozzá legalább 3G mobilnethez (ami a környékünkön már inkább búcsúzik, és átadja a helyét a 4G-nek és 5G-nek). Akik mégsem tudják igénybe venni a vezeték nélküli adatkapcsolatot, leginkább a szolgáltatások és készülékek helyi szintű drágasága miatt maradnak ki. Ehhez manapság egy irányszám is társul, a távközlési szakértők közmegegyezéses adatai szerint akkor megfizethető a mobilnet, ha az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem, azaz a GNI 2 százalékát nem haladja meg egy belépő szintű hozzáférés kifizetése. Ez a fejlett országokban kevéssé számít problémának, azonban a fejlődőnek számító területeken akár a GNI 20 százalékát is elérheti egy alapszintű mobilnet fenntartása. Ezen már sokan, sokféleképpen próbáltak segíteni, volt itt szó ballonokról, repülőkről szórt internetről és egyéb vad ötletektől, azonban egyelőre igazán hasznos és nagy volumenben elindított megoldás nem született a problémára.
Épp ezért az, hogy most valaki ezt a cikket olvashatja, bár teljesen természetes dolognak tűnhet, sokak számára elérhetetlen szint – és nem csak azért, mert nem tudnak magyarul…
