Ahogy egyre több eszköz csatlakozik internetre otthon, könnyen szembesülhetünk a meglévő hálózatunk határaival. Egy ideig megoldás lehet a router áthelyezése és konfigurálgatása, de sokszor egy elérhető árú csere minőségi változásokat eredményezhet.
Amikor bekötik otthonra a vezetékes internetet, egy ideig csak örülünk annak, hogy a lakásból végre “kilátunk” a nagyvilágba. Aztán azonban eljöhet az az idő, amikor rájövünk: az alapszintű beállítások már nem elegendőek. Mi válthat ki ilyen reakciót? Egyrészt az eszközök számának növekedése: ha az asztali gép és a mobilok mellett adatokat küld és fogad a tévé, a játékkonzol, a többi családtag laptopjai és az okosotthon-berendezések, akkor úgy érezhetjük magunkat, mint aki egysávos utat tervezett, de nem sokkal később autópályányi jármű okoz rajta végeláthatatlan dugókat.
Ráadásul a legtöbb eszköz már nem vezetékesen kapcsolódik a routerhez, legfeljebb az asztali gép és esetleg a tévé foglal el néhány portot, minden más „a levegőn át” igyekszik kommunikálni. Márpedig a régebbi wifi-szabványoknál kialakulhatnak torlódások egyszerűen azért, mert a router egyszerre nem képes sok felé egyszerre adatokat forgalmazni. Emellett a belépő szintű routerek fizikai felépítése sem feltétlenül alkalmas arra, hogy egy adott helyről minden rá csatlakozó eszközt egyenletesen ellásson ugyanolyan hatékonysággal.
Mit lehet ilyenkor tenni? Vannak természetesen sufnituning-módszerek, amelyek ideig-óráig beválnak: érdemes a routert például nem eldugott helyre, betonfal mellé, a sarokba rejtve elhelyezni, és egyes modelleken a böngészőben megnyitható admin felületen beállíthatjuk, melyik eszközök férjenek hozzá és miket kezeljen alacsonyabb prioritással. Ez azonban legfeljebb ideiglenes megoldás, a valódi segítséget az adhatja, hogy rászánjuk magunkat a router lecserélésére. Mielőtt mindenki a fejéhez, szívéhez (és pénztárcájához) kap: ez nem feltétlenül drága mulatság, sőt kifejezetten olcsón is lehet már nagyon jó hatásfok-növekedést kínáló berendezéseket találni.
Kis test, öt csáp, nagy erő
A fenti elmélet bizonyítására az elérhető ár és a nagy tudás keresztmetszetében keresgéltünk, és találomra kiválasztottuk a Tenda TX2 Pro kétcsatornás gigabit routert. Az épp csak húszezer forint fölött már megtalálható eszköz első látásra ártalmatlannak tűnik, egy összecsukott kagylóra emlékeztető, lapos gépházból emelkedik ki öt antenna. Még ezekkel együtt is stílusos és kecses az összkép, tehát nem kell a sarokba száműzni (márpedig azt már említettük fentebb, hogy ez egy routernél nem is előnyös dolog).
Az TX2 Pro hátulján egy WAN és három LAN csatlakozót találunk, mindegyik gigabites sávszélességre képes. Értelemszerűen a WAN-ra csatlakoztatjuk a bejövő hálózatot, a három sárga LAN csatlakozóra pedig azokat az eszközeinket, amelyekhez előnyösebbnek látjuk a vezetékes kapcsolatot.
Innentől viszont nem kell leadnunk az elvárásokból annak ellenére, hogy esetleg korábban azt szoktuk meg, hogy a wifivel kapcsolódó eszközök esetleg kevésbé stabil és esélyesen lassabb hálózati forgalomra lesznek képesek. A TX2 Pro egyrészt már ismeri a Wi-Fi 6 szabványt, ami óriási ugrás az előző generációhoz képest. Egyszerre képes kezelni a 2,4 és 5 GHz-es frekvenciasávot: előbbi alacsonyabb átviteli sebességet tud, de jobb a hatótávolsága és az akadályokon is jobban képes áthatolni, míg utóbbi a hatótávolság kárára nagyobb sebességet biztosít. A TX2 pedig egy OFDMA+MU-MIMO nevű, kissé nehezen kibetűzhető, de annál hasznosabb technológia segítségével képes e két frekvenciasáv előnyeit egyszerre kiaknázni, tehát a Wi-Fi 6 kompatibilis eszközökkel még gyorsabb és “röccenésmentesebb” lesz az adatátvitel, valamint észlelhetetlen lesz a késleltetés.
A Tenda TX2 Pro esetében 2,4 GHz-en 300Mbps, 5 GHz-en pedig 1201 Mbps érhető el, amit bizony simán össze is lehet adni a kompatibilis eszközök csatlakoztatásakor, tehát akár 1501Mbps sávszélességen rohangászhatnak az adatok oda-vissza, ami bizony már gyorsabb is, mint vezetéken. Hol tart már a tudomány…
A TX2 a két csatorna között ráadásul automatikusan váltani is tud, hogy mindig az optimális módszerrel kapcsolódhasson az eszközeinkhez. Emellett a lakás lefedettségét jelentősen javítja a nagy teljesítményű jelerősítővel ellátott öt, 6dBi teljesítményű antenna, amelynek okos irányba állításával végre az eldugottabb zugokban sem esik vissza a wifin csatlakozó eszközök sebessége. Igen, többek között arra a bizonyos kis helyiségre gondolunk…
Az már csak hab a tortán, hogy a kényelmesen használható webes felületen mindent könnyen beállíthatunk a hálózati hozzáféréstől a szülői felügyeletig, nyomon követhetjük, épp ki próbál kapcsolódni engedély nélkül, valamint épp milyen eszközök “lógnak” a hálózatunkon. Ha pedig valaki nem szeretne a böngészőben turkálni, még könnyebben is hozzáférhet a router “lelkéhez” a mobilra letölthető appon keresztül, amelyben szintén minden funkciót elérhetünk. Sokszor még azt is képes kiolvasni a csatlakozó eszközökről, pontosan milyen gyártó mely modelljeiről van szó, így aztán tényleg könnyen kiismerjük magunkat a káoszban akkor is, ha már a teljes család megannyi kütyüje gyűlik a TX2 Pro köré. A wifi-biztonságot pedig a legújabb generációs titkosítási technológia, a WPA3 garantálja. A gyártó még arra is figyelt, hogy az eszköz elején található állapotjelző LED világítását a beállítások között lekapcsolhassuk (ezért éjszaka nagyon hálásak a tesztelő macskái).
Ha nagyobb a ház, jöhet a mesh
Alapvetően egy átlagos méretű lakás vagy kisebb ház wifi-szükségleteit teljesen jól ellátja már egy ilyen, belépő szintű router is – a Tenda TX2 Pro a korábban használt routernél eleve jóval messzebbre ellátszott a tesztek során és a köztes falakat, vezetékekkel teleszurkált felületeket is kifejezetten jól áthidalta. Ha viszont valahol már több emelet és tizensok méteres távolságok is megjelennek otthon, jöhet a következő lépcsőfok, az úgynevezett mesh.
Egy ilyen rendszerben nem egyetlen router dolgozik az adott térben, hanem több: a fő egység mellett a többit ilyenkor stratégiailag helyezzük el úgy, hogy mindenhová “jusson térerő”. A mesh megoldásoknál az igazán hasznos tulajdonság az, hogy a több eszköz ellenére nem kell külön-külön mindegyikkel párosítanunk a csatlakoztatni kívánt mobilokat, okoskütyüket és gépeket, hiszen virtuálisan egyetlen routerként látszanak – ráadásul, amikor az egyiktől a másik felé haladva valahol stabilabb, gyorsabb a kapcsolat, a közelebbi egység átveszi a közvetlen adatkapcsolatot, ebből pedig mi nem is veszünk észre semmit, ha csak azt nem, hogy még a legtávolabbi sarokban is akadás nélkül, villámgyorsan jönnek-mennek az adatok, nem vált le a videólejátszás kisebb felbontásra és nem lassulnak le a letöltéseink sem.
Összességében tehát nyugodtan haladhatunk a világgal arra, hogy egyre több okoseszközt, kütyüt és “hálózatéhes” berendezést állítunk munkába otthon: már egy pénztárcakímélő frissítéssel is jövőállóvá alakíthatjuk a családi hálózatot, ha pedig még komolyabb beavatkozásra van szükség, arra is van megoldás.
