Az Apple hordozható számítógépek közel 30 éves pályafutásuk alatt talán az új, M1 chippel szerelt MacBook-kal érték el a legmagasabb ár/érték arányt. Ez pedig az egész PC-s világra nézve nagy átrendeződést hozhat.

Igen, mi is értjük…

Mielőtt (félig-meddig joggal) felhördül a kedves olvasó: mi is tudjuk az érveket a MacBookok mellett, de lássuk be, hogy minden szempontból felzárkóztak az elmúlt tíz évben a nem Mac OS alapú notebookok az Apple gépeihez. Teljesítmény, szépség, exkluzivitás, anyaghasználat, összeszerelési minőség és nem utolsósorban ár alapján is könnyedén találunk a MacBookokhoz hasonló Windows, vagy épp Linux oprendszert futtató notebookot. Tehát az, hogy valaki almás vagy más gyártótól származó mobil PC-t rendelt, azt már inkább egyéb személyes preferenciák határozták meg.

A 2006-os nagy processzorváltás óta, amikor az Apple átállt az Intel alapú chipekre, gyakorlatilag eltűnt az az előny, amit annak idején még a Powerbookok kapcsán emlegetett mindenki, miszerint az operációs rendszer és a hardver (azon belül is a chipset) egysége megkérdőjelezhetetlen előnyt jelent a piacon. Hiszen, ha szigorúan nézzük, 2006 óta belül ugyanazokat a komponenseket találjuk egy MacBook Air-ben, mint egy bármilyen HP, Dell, Sony vagy épp Acer gépben, mégis sokszor másfél, kétszeres árcédulát látunk az Apple gépek mellett. Természetesen tudjuk, hogy a dolog nem ennyire egyszerű, hiszen az Apple-féle MacOS X régóta stabil és közkedvelt szoftver, maguk az eszközök hosszú-hosszú évekig stabil támogatással, megbízhatóan működnek, és a MacBookok másodlagos piaca is igen erős, még mindig igazán jó áron lehet eladni akár az öt-, nyolcéves modelleket is.

Ugyanakkor az sem véletlen, hogy pont az utóbbi 15 évben, az Intel processzorok használata óta erősödött meg az úgynevezett “hackintosh” gépek piaca, ahol alapvetően Windows operációs rendszerre szánt Intel processzorral szerelt nem “almás” gépekre teszik fel kisebb-nagyobb, és az évek során egyre nagyobb sikerrel az Apple operációs rendszereinek legfrissebb verzióit.

Hová tűntél, Ultrabook?

Időközben pedig már talán el is felejtettük az anno hangosan reklámozott ultrabook kategóriát a “Windows-oldalon”, ami pedig kifejezetten jól ültette át a Windows-alapú világba a 2008-ban döbbenetet okozó MacBook Air légies vonalait, és ma már nincs olyan számottevő gyártó a világon, amelynek ne lenne valamilyen fémházas, vékony és szuper technológiákat felsorakoztató csinos notebookja, így itt is akad bőven versenytársa az Apple-nek.

Alig egy hónappal ezelőtt azonban történt valami nagyon fontos: az Apple ugyanis szakított az Intel chipekkel, és ARM architektúrára építve egy saját fejlesztésű processzorcsaláddal felvértezett MacBook generációt dobott piacra. Színre lépett az Apple M1 processzor. Ha valakinek esetleg megakadt a szeme a fenti három betűn (ARM), az nem véletlen, hiszen például, ha épp most mobilról olvas, bizony jó eséllyel ilyen “szív” dobog az okostelefonjában. Már 2005-ben is a világ összes okostelefonjának a 98 százalékában ARM alapú chip volt, tehát ebben a szegmensben hosszú-hosszú évekig abszolút egyeduralkodó és mindenkit verő technológiáról beszélünk. És miközben az asztali gépek és notebookok processzoraival kapcsolatban évekig hadakozott az Intel és az AMD – ahol sajnos az AMD évekre parkolópályára kényszerült, ám az utóbbi időben visszatérni látszik -, most szép csendben nevető harmadikként az ARM toppantott egy nagyot és leszerződött az Apple-lel.

Új szelek? Inkább tornádók…

A piacon a jó- és rosszakarók egyaránt izgatottan várták, hogy mire lesznek képesek a legfrissebb M1 chippel szerelt MacBookok, de amit aztán a világ kapott az sokunkat meglepett. Egy rossz Gyűrűk Ura hasonlattal élve: “egy processzor mind felett”. Az M1 chip – és az azt körülölelő architektúra – ugyanis olyan elképesztően és brutálisan erős, hogy gyakorlatilag jelen pillanatban nem igazán van kihívója az Apple laptopoknak sem Intel, sem pedig AMD fronton. Olyannyira nem, hogy az eddig 700-800 ezres, drágának titulált Apple gépek egész egyszerűen a helyükre kerültek, és megérik az árukat, ha a szimpla számítási kapacitást nézzük, a szintetikus tesztek alapján. Ez pedig óriási dolog, ami a teljes PC-piacra nézve fontos következményekkel jár majd.

Nyilvánvalóan nincs tökéletes gép, az új MacBookok megítélése sem fekete vagy fehér, így folyamatosan jönnek a hírek a különböző kisebb-nagyobb hibákról, de egy ilyen komoly átállás, egy ilyen komoly hardver változás bizony minden egyes fejlesztőtől, minden egyes külső gyártótól, minden külső partnertől komoly erőfeszítéseket igényel. Ezért aztán annyira azért az sem meglepő, hogy sorra láthatjuk és olvashatjuk a cikkeket a Microsoft Office, vagy épp az Adobe termékek “fagyásairól” és akadozásairól. Ám ez csak rövid ideig engedi, hogy bárki megmosolyogja az új MacBookokat, ugyanis az Apple gőzerővel dolgozik a fent említett partnerekkel egyetemben, hogy ezeket a hibákat kijavítsa, így egy adott ponton meg fognak érkezni azok a termékek, amik natívan támogatják majd az M1 infrastruktúrát, és onnantól bizony nagyon nehéz lesz ellenfelet állítani a jelenlegi MacBookkal szemben. Hiszen, ha valamiben jó az Apple, az a felhasználói élmény, és ezt 2007 óta, az első iPhone bemutatása óta már az egész világ tudja.

Új korszak kezdődik tehát az M1 chipekkel az Apple életében, és a dizájn-tárgytól, a hollywoodi hírességek és celebek kedvelt termékétől, a grafikusok és a multimédia tartalmakat gyártó szakemberek kedvenceivé váló Intel-alapú MacBookok után most eljutottunk oda, hogy ha komoly számítási kapacitásra van szükségünk, akkor a legjobbak közé kell sorolni az új Apple notebookokat. Alig várjuk, hogy mire lesz képes a második generációs ARM chippel szerelt MacBook brigád, és nagyon reméljük, hogy közben mind az Intel, mind pedig az AMD egy kicsit felköti azt az ominózus gatyamadzagot, hogy jövő ilyenkor, de legkésőbb két év múlva nehéz választás elé állítsa a vásárlókat, hogy egy MacBookért, vagy épp a legfrissebb, legjobb és legerősebb Intel, vagy AMD processzorokkal felszerelt nem Mac OS-t futtató gépekért adják ki a kemény munkával megkeresett forintjaikat. Két év azonban sok idő és addig egészen biztosak lehetünk benne, hogy sok millió MacBookot fog eladni az Apple ezzel a remek processzorral.