Az Epic Games manapság már egyáltalán nem csak a játékokra koncentrál: jó ideje húzogatja például a Google bajszát pereskedések formájában, és most újra nekiment az óriáscégnek. Kár, hogy ehhez a Bandcamp szolgáltatást használja, amelyet nemrég vásárolt meg – ezek szerint csak azért, hogy felhasználja a tárgyalóteremben.
A játékfejlesztő nagy appstore-ok elleni csatározása nem újkeletű hiszen annak idején az Epic a Google mellett az Apple-t is beperelte annak kapcsán, hogy csak és kizárólag az alkalmazásboltot üzemeltető nagyvállalat fizetési megoldásait használhatják a játékokban a felhasználók. Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az Epic által forgalmazott játékok belső tranzakcióinak értéke nem egy az egyben kerül a céghez, hanem ebből szépen leszed magának egy részt az alkalmazásbolt tulajdonosa, tehát az Apple vagy a Google. Ennek a nyílt, jogi szinten túlmutatva mindenféle PR-eszközt is bevető háborúnak az egyik eredménye, hogy a hihetetlenül népszerű Fortnite játék kikerült mindkét techóriás alkalmazásboltjából, így jelen pillanatban Apple mobil eszközön kizárólag az NVIDIA felhőalapú játékplatformján belül lehet vele játszani, míg Androidra közvetlenül lehet letölteni az Epic weboldaláról (amihez előbb kicsit molyolni kell az Android biztonsági beállításaival, hogy a rendszer engedje a külső forrásból telepített appokat is, ami viszont másik oldalról biztonsági kockázatokat is hordozhat).
De mi is az a Bandcamp?
Nemrégiben bejárta a világsajtót a hír, hogy az Epic Games felvásárolta a népszerű és amúgy egészen tűrhető üzleti modellel, a saját lábán üzemelő Bandcamp zenei közösségi portált szőröstül-bőröstül. Aki a fenti jogi huzavonával nem volt tisztában, akár elsőre örülhetett is a dolognak, hiszen ezt a szolgáltatás sokan a zenei piac megmentőjeként, a független művészek őrangyalaként tartják számon.
Miután az internetes letöltések miatt ugyebár a CD-k és egyéb hanghordozók kereskedelme töredékére esett vissza, az első apró javulás a zenei streamingszolgáltatóknak volt köszönhető, megjelent a Deezer, a Spotify és a többi hasonló platform, ahol havidíjakért vagy reklámokért legálisan lehet zenét hallgatni, és ennek fejében az előadók, szerzők és kiadók a lejátszásokkal arányos díjazásban részesülnek. Viszont az gyorsan kiderült, hogy ezek a szolgáltatók nagyon szűkmarkúan mérik a pénzt, és a legtöbb előadónak – főleg a bármiféle nagy háttér nélkül működő független művészeknek – gyakorlatilag csak aprópénz jut innen, legális lejátszás ide vagy oda.
A Bandcamp pont nekik segít sajátos rendszerével. Ide a művészek akár saját maguk is felrakhatják a zenéiket mindenféle kiadó és egyéb közvetítő nélkül, és eldönthetik, milyen formában árulják: lehetőség van digitális fájlok mellett akár fizikai hordozók rendelésére is, de akár pólókat és egyéb merch termékeket is hozzáfűzhet a csomaghoz az eladó. Ezért pedig a Bandcamp csak tűrhető mértékű jutalékot, átlagosan 10 százalékot kér, és még ezen felül is gyakran tart olyan akciós napokat, amikor minden megvásárolt termék teljes összege a művészhez kerül. Egyfajta „kézműves online zenebolt” tehát a szolgáltatás, amelyet kedvező feltételei miatt egyre több indie előadó használ, és persze pont ezért is örültek sokan első körben, amikor meghallották, hogy egy nagyobb játékos tulajdonába kerül a Bandcamp. Hiszen biztosan azért vette meg valaki az egész platformot, hogy továbbfejlessze, még nagyobb nyilvánosságot adjon neki, ami végső soron a felhasználóinak is csak jobb lehet. Nos, a jelek szerint nem ez a helyzet.
Fehér futóból sötét paraszt
Alig pár héttel a felvásárlás után az új tulajdonos már bíróság elé is citálta az új szerzeményt, hogy egy trösztellenes per keretein belül beperelje a Google-t annak június elsején életbe lépő új számlázási szigorítása miatt. A Bandcampra ugyanis – mint sok más zeneszolgáltatóra – eddig nem vonatkozott az a kötelezettség, hogy csak és kizárólag a Google által biztosított fizetési megoldást használhatják a felhasználók, ám június elseje után a keresőóriás egyszerűen töröl minden olyan alkalmazást, ami nem a Google Pay fizetési rendszerben működik, ezáltal a Bandcamp app is lekerül a Google App Store-ból. Mivel az Epic Games gyakorlatilag már nincs jelen a Google Play Store-ban, így nagyon úgy tűnik, hogy szinte kizárólag azért vásárolta fel a játékfejlesztő a Bandcampet, hogy legyen alapja újra nekimenni a keresőóriásnak, hiszen annak idején pontosan ugyanezért – a Google Play kötelező használatáért – rúgták össze a port.
Azzal, hogy az alkalmazásboltot üzemeltető nagyvállalatok valamilyen részesedést követelnek meg a platformjukon történő vásárlásokból annak fejében, hogy egy milliárdokhoz eljutó alkalmazásboltban teszik elérhetővé az appokat, alapvetően nincs baj. Amiatt viszont már hosszú évek óta egyre hangosabb a játék- és egyéb alkalmazásfejlesztő közösség, hogy az Apple és a Google egyaránt elég nagy szeletet követel magának az appon belüli vásárlásokból (is). Jelenleg mindkét vállalatnál nagyjából 30% vándorol az alkalmazásbolt tulajdonosához, tehát például a Candy Crush-ban minden egyes aranyrúd-csomagra, tehát a játék belső pénznemére elköltött 699 forintból majdnem 210 „elszáll”. Ez pedig nem kevés, tekintve, hogy minden mást igazából az alkalmazás fejlesztőjének kell állnia a fejlesztőcsapat fizetésétől a frissítések kiadásán át a tech-supportig. Az egy dolog, hogy magas a jutalék, egy másik pedig, hogy több ország is felismerte, hogy ez alapvetően monopolhelyzetbe hozza az alkalmazásboltok tulajdonosait, ugyanakkor korlátozza a felhasználók lehetőségeit. Dél-Koreában már született egy különutas ítélet: tavaly óta engednie kell a Google-nek az alternatív fizetési megoldásokat az alkalmazásokban, a holland kormány pedig jelenleg is vizsgálja a keresőóriás jelenlegi rendszerét és nagy valószínűséggel ők is szabályozni fogják ezt.
A Bandcamp azért is jó ütőkártya az Epic számára, mert a zenei platform a maga tizenpár százalékos, bevételmegosztásos megoldásával abszolút üzemképesen, rentábilisan tud működni, így azonnali ellenpéldaként tud szolgálni a Google és az Apple közel 30 %-os jutaléka ellen, amit a két cég az alkalmazásboltok magas üzemeltetési költségével magyaráz. Saját blogján Ethan Diamond, a Bandcamp vezérigazgatója a következőket nyilatkozta: “Ha a Google irányelvi változtatásai érvényben maradnak, akkor június elsejével kezdődően vagy a fogyasztókra kellene áthárítanunk a Google díjait (ami az Androidot egy kevésbé vonzó platformmá tenné a zenerajongók számára), vagy a művészekre kellene áthárítanunk a díjakat (amit pedig soha nem tennénk meg), esetleg tartósan veszteségesen kellene működtetnünk az Android üzletágunkat, vagy teljesen ki kellene kapcsolnunk a digitális értékesítést az Android alkalmazásban.”
Nem mellékesen ez utóbbi opciót (a vásárlás lehetőségének beszüntetését) választotta az Amazon és a Barnes & Noble is a Google új számlázási szabályai miatt, így például Barnes & Noble esetében eljön az a faramuci helyzet, hogy nem tud digitális könyveket értékesíteni a saját Nook névre keresztelt könyvolvasóján – amelyen Android fut.
Az Epic trösztellenes perét a Google ellen 2023 áprilisára tűzték ki, míg a nem megfelelő alkalmazásokat már ennél jóval hamarabb kirakják a Play Store-ból, így mi magunk is kíváncsian várjuk a további fejleményeket – esélyesen addig ismét a felhasználók, jelesül a független művészek és zenehallgatók járnak rosszul azzal, hogy egy elterjedt platformon nem tudják majd használni kedvenc zeneboltjukat.
