Gazdasági szinten két fontos ország is akad, amely nemrég jelentette be terveit azzal kapcsolatban, hogy saját, hivatalos pénzeiket is a bitcoinhoz és társaihoz hasonló digitális formátumra alakítaná. Érdekes elképzelés, hiszen a kriptopénzek anno épp azért jöttek létre, hogy alternatívát kínáljanak az állami fizetőeszközök és a bankrendszer mellé.
A digitális világ már minden szinten körülvesz minket, és lépten-nyomon azt halljuk, hogy a készpénzforgalom folyamatos csökkenése mellett milyen gyorsan növekszik az elektronikus fizetési módok népszerűsége. Ha ezt összekötjük azzal a trenddel, amelyet a bitcoin, ethereum és az összes többi, blokklánc-alapú kriptopénz megjelenése jelentett, alapvetően meg is kérdezhetjük magunktól: miért van még egyáltalán “hagyományos” dollár, euró vagy forint.
A felvetés valahol jogos, de azt látni kell, hogy teljesen máshogy működik a hagyományos, állami kiadású pénznemek értékének, árfolyamának és egyéb tulajdonságainak meghatározása, valamint a blokklánc-pénzek világa. Ezeket összeegyeztetni egyáltalán nem könnyű, hiszen a megszokott pénznemeink jegybanki szabályozásával pont szembemegy a kriptovaluták bankfüggetlensége és “közösségi szabályozása”. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez a két, egymásnak alapvetően ellentmondó pénzügyi metódus nem közeledhet egymáshoz, de az biztos, hogy nem egyszerű feladat összefésülni őket.
Ha egy kő alatt töltötted az elmúlt évtizedet: mi is az a kriptopénz?
A bitcoin nevéről talán már mindenki hallott, bár természetesen kriptopénzből már nagyon sokféle létezik. Ez a fizetőeszköz annyiban különbözik az általánosan használt, nem digitális alapú pénzektől, hogy nem egy bank tart nyilván egy összeget számlákon, melyhez mindössze egy szám tartozik, hanem különféle felhasználók működtetik világszerte, „közös erőfeszítéssel”. Ezáltal nincs olyan személy, aki manipulálni tudná a számlánkon lévő összeget, mivel ehhez az adott kriptopénz hálózatába tartozó valamennyi személy beleegyezése kell.
A kriptopénzek legnagyobb része bárki által elérhető, vásárolhatja, birtokolhatja, majd kezdheti visszaigazolni az egyes tranzakciókat a saját számítógépével és néhány szabadon hozzáférhető szoftverrel, az úgynevezett blokklánc technológia segítségével. A legfontosabb, hogy itt nincs központi intézmény (tehát kereskedelmi vagy központi bank), ezáltal nehéz meghackelni, manipulálni – vagy akár kívülről szabályozni. A kriptopénzek decentralizáltak, ami azt jelenti, hogy nem használnak központi adattárolást: nincs egyetlen személy vagy szervezet, mely teljes mértékben ellenőrzése alatt tartaná az adott pénznemet. És ha az állami pénzeket is szeretnék az egyes országok digitalizálni, pont az itt vázolt elvek és a hagyományos pénzek jegybank-alapú szabályozásának ellentéte okozhatja a legnagyobb fejtörést a szakemberek számára.
Digipénz a jegybankból
Legutóbb az Egyesült Királyságból érkeztek olyan hírek, miszerint a kormány komolyan elgondolkozott a helyi fizetőeszköz digitalizálásán – és nem, a “britcoin” kifejezést sem mi találtuk ki egy vicces szerkesztőségi pillanatban, hanem Rishi Sunak pénzügyminiszter használta annak bejelentésére, miszerint a brit kormány célja egy jegybanki alapon, de a legújabb kori kriptopénzek metódusával működő digitális fizetőeszköz létrehozása. Oké, a végleges változatban esélyesen nem fogják britcoinnak nevezni, a jelenleg CDBC betűszóval kezelt projekt végén még az is lehet, hogy simán font lesz a digitális pénz neve, valamilyen megkülönböztető jelöléssel. De miben különbözne a britcoin a kriptopénzektől?
A legfontosabb, hogy nem egy központosítás nélküli modellre épül és nem zárja ki a hagyományos kereskedelmi bankokat sem. Abban viszont segítene, hogy a brit cégek, de még akár a jóravaló polgárok is vezethessenek számlát közvetlenül a jegybanknál – ezáltal, egy stabil gazdasággal rendelkező országban a pénzük is sokkal biztonságosabb helyen csücsülne. Ez pedig a kereskedelmi bankokat a folyószámlás ügyletektől szép lassan a hitelezés felé billentené.
Szintén fontos különbség, hogy a blokklánc-alapú digipénzek teljes anonimitása sem valósulhatna meg így, hiszen az állami, központi bankok mindent látnának az ügyfelek pénzmozgásairól. Viszont az is tény, hogy a kereskedelmi bankok közvetítése nélkül, a jegybank szerepének ilyetén kibővítésével – legalábbis a brit szakértők szerint – még magasabb szintre emelné a pénzforgalmat és csökkentené az országgal kapcsolatos pénzügyi stabilitási kockázatok szintjét.
Okafogyottá válhat a “nincs egy kis apród?” kérdés
Bár a brit kezdeményezés még tulajdonképpen csak egy megszellőztetett ötlet, ahol a szakértők jelenleg a technológiai és szabályozási környezetet vizsgálgatják, Kína már 2014-ben megkezdte a jüan digitalizálásának folyamatát. Persze a keleti állam gazdasági (és ezzel összefüggő politikai) berendezkedése eleve sokkal inkább a jegybank szerepére fókuszál és kevesebb teret enged a kereskedelmi pénzintézeteknek, ezért eleve gyorsabban fejleszthetik a fent levezetett átállási folyamatot.
A kínai kriptopénz már annyira előrehaladott állapotban van, hogy tőzsdei jelölést is kapott, a jüan ISO kódját kiegészítve e-CNY megnevezéssel hivatkoznak rá. A mostani tervek szerint már a jövő évre tervezett, pekingi téli olimpia idejére teljesen használható lesz ez a fizetési módszer is, bár egyelőre csak belföldi fizetésekre lesz alkalmas. Kína egyébként leginkább azért kezdett bele az e-jüan fejlesztésébe, mert az ottani pol-gazd vezetés úgy érezte, egyre jobban elveszíti a kontrollt a bankszektor felett, köszönhetően az új típusú, magukat inkább technológiai szolgáltatónak meghatározó, de alapvetően pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó cégeknek. Jelenleg négy nagyvárosban használható – egyelőre limitált funkcionalitással – a kínai digitális pénz, de az éles tesztet egyre több településre tervezik kiterjeszteni.
Ugyan ennyire nem előrehaladott szinten, de több más ország is dolgozik hasonló projekteken. Az amerikai jegybank szerepét betöltő FED nemrég szintén bejelentette, hogy már vizsgálják egy esetleges “digitális dollár” bevezetésének lehetőségeit, de a Svédországban működő Riksbank is elkezdte az “e-korona” nevű projektjét 2017-ben. Utóbbi azért is érdekes, mert az északi országban már amúgy is szinte mindenki elektronikus módszerekkel fizet, 2020-ban a készpénzes tranzakciók aránya mindössze 2, azaz kettő százalék volt.
Az azért jól látható, hogy a hagyományos piacgazdaságokban még nagyon sok lépcsőfokot meg kell másznia az állami kriptopénzeknek ahhoz, hogy akár éles tesztfázisban is elindulhassanak, de az első fogaskerekek már beindultak, így a folyamatot esélyesen már nem lehet leállítani. Hogy aztán a technikai és szabályozási hátterek kidolgozása éveket vagy akár évtizedeket vesz-e igénybe, azt viszont még senki sem látja át, tehát még ne kezdjük vitrinbe tenni a forintot vagy az eurós pénzdarabokat azért, hogy legalább múzeumi ereklyeként emlékezhessünk rájuk.
