Lassan minden hétre jut egy botrány, vagy egy óriási büntetés, miközben azt látjuk, hogy a nagy tech-cégek az utóbbi négy-öt évben mintha egy kicsit szorosabb “pórázon” lennének a jogszabályi döntéshozók által. Az EU és lassan az USA is egyre inkább elszámoltatja ezeket a gigászi vállalatokat, hogy mit csinálnak velünk felhasználókkal és például a felhasználói adatokkal. Dr. Balogh Virágot, a Telekom szabályozás-stratégiai tanácsadóját és az ELTE jogi előadóját kérdeztük arról, hogy mire számíthatunk a közeljövőben.
Te is úgy látod szakértőként, hogy az utóbbi években “feszesebb a póráz”, egyre több mindent vizsgál például az EU a tech-óriások háza táján?
Igazából maguk a kérdéses cégek sem léteznek olyan régóta, ha a jogász szemével, a jogalkotás szemével nézzük. 5-10-15 év nem tűnik túlságosan hosszú időnek, ráadásul ezekhez az üzleti modellekhez, amiket a nagy tech-cégek alkalmaznak nyilvánvalóan kell egy átfutási idő is, hogy a jogrendszer vagy a hatóság átlássa és hogy tudjon rájuk válaszolni. Talán éppen ezért most jött el az idő, hogy azt mondhatjuk: ezen cégeknek az életünkben való “részvétele” most érte el azt a volument, hogy az már elég komoly szabályozói válaszokat generál. Egyetértek azzal, hogy az utóbbi években egyre többet hallunk arról, hogy ezen cégeknek egyre több aspektusa kerül szabályozás alá: az említett adatvédelmi-, a versenyjogi-, vagy épp a fogyasztóvédelmi aspektus. Ez egy érzékelhető trend, hogy egyes hatóságok többet foglalkoznak ezekkel a cégekkel, de azt is lehet látni, hogy ezek a vállalatok jobban bevonulnak az előzetes szabályozás alá.
A GDPR szabályozás egy érdekes példa. Döcögősen indult, de elindult, mégis úgy látszik kívülről, hogy hiába vannak a gigászi büntetések azt látjuk, hogy kifizetik és kész, de nem igazán történik semmi. Ha jól értem akkor ezzel azt mondod, hogy most az Amazon, a Google, a Facebook, és a többiek “jó fiúkká” akarnak válni az eddigi botrányok után?
Nem egészen. Az előzetes szabályozást úgy értem, hogy nem egyes ügyekben találja meg őket esetleg egy-egy hatóság a jövőben, hanem vannak olyan szabályozási törekvések az európai unión belül, amelyek arra irányulnak, hogy ezek a cégek bizonyos nagy szabályozási rezsimek alá legyenek bevonva. Mondok egy példát: a hírközlési cégeknek elég kemény szabályokkal kell szembenézniük akkor, amikor szerződést kötnek egy előfizetővel; az előfizetőt tájékoztatni kell, nyilatkoztatniuk kell stb. Az új európai hírközlési keretszabályozás ezeknek az óriásoknak egyes tevékenységeit, szolgáltatásait – különösen az üzenetküldő szolgáltatásokat – bevonja a hírközlési szolgáltatások alá, ami azt jelenti, hogy bizonyos fajta többletszabályoknak kell megfelelniük majd a jövőben, amikor minden tagállam implementálja ezt az új keretszabályozást tartalmazó irányelvet.
De ilyen irányelv az is, ami a digitális szolgáltatásokról szól, melynek az implementációs határideje jövő július, amikor a tagállami jogba való átültetés megtörténik és ilyen az a nagy jogszabálytervezet is, ami most áll konzultáció alatt, ami az elektronikus kereskedelmi irányelv (Digital Services Act) megújítása lesz. Ez a közös kereskedelmi irányelv már 20 éves és ez idő alatt “valószínűleg” változott azért a digitális iparág. A bizottsági elnöke Ursula von der Leyen nem titkolt szándéka, hogy a tech-óriásokat eggyel szigorúbb szabályozás alá vonja azokból az aspektusokból, amik már évek óta felmerülnek: az adatvédelmi szabályozás, a GDPR, a versenyjogi szabályozás és a fogyasztóvédelem. Itt az a fő kérdés, hogy mennyi információnk van egy tranzakcióról, egy szolgáltatásról még mielőtt azt a szolgáltatást, tranzakciót igénybe vesszük.
Még nem látjuk teljesen, hogy mi lesz ennek a szabályozásnak a tartalma, de az jól látható, hogy a cél, hogy a digitális-, online platformok számára is találja meg a helyet a szabályozási rezsimben és akkor pontosan ugyanazokkal a szabályokkal fog mindenki szembesülni, pontosan ugyanúgy, mint bármilyen más iparágba tartozó cégnél; a pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó cégek a pénzügyi szabályozás alá tartoznak, az energiaszolgáltatást nyújtó cégek az energiaszabályozás alá tartoznak, és így tovább. Így aztán, ha egy hírközlési cégnek ugyanazokkal a szabályokkal kell szerződni mint egy hasonló szolgáltatást nyújtó online platformnak, akkor az kiegyenlíti a kettejük közötti versenyhelyzetből adódó különbségeket. Ez a trend most Európában, és meglátjuk, hogy mire fog jutni az Európai Unió, de az offline cégekhez hasonló szabályozás az egy egyértelmű szabályozási cél az online platformok esetében is.
Erre jó példa talán az Uber amelynek taxitársaságként kell “viselkednie” sok országban, úgy hogy igazából nincs saját autója, vagy az Airbnb, akinek nincs saját ingatlanja, és így tovább. Vagyis hasonló a szituáció egy valós taxitársasághoz, vagy ingatlanokkal foglalkozó vállalathoz, de mégsem ugyanaz. Nem hozza ez nagyon nehéz helyzetbe a jogalkotókat?
A jog működésében mindig is szükség van arra, hogy valamilyen módon analógiákat keressen egy már meglévő szabályozással, vagy az absztrakció egy bizonyos fokával kell éljen. Hogy egy példát említsek: Magyarországon hogyha postai úton tértivevénnyel értesítenek valakit, akkor a második kézbesítési utáni ötödik napon kézbesítettnek minősül a levél, akkor is, ha nem veszik át. Ez egy vélelem, ami egy jogszabályban leírt feltételezés, ami alapján a kézbesítés rendszere működtethető. Az én meglátásom szerint hasonló megoldásokkal át lehet alakítani az offline működési módokra alkalmazott jogszabályokat és jogintézményeket az online világra is. Kétségkívül praktikus plusz nehézséget okoz az, hogy ha valaki online módon működik és mondjuk a székhely egy másik országban van, de azért volt már olyan a történelem folyamán, hogy a termelési formák és módszerek megváltoztak, és a jog illetve a keretrendszer ezeket a változásokat le tudta követni.
Az utóbbi időben ezeket az online termékeket már platformoknak hívják az Európai Bizottság által közzétett dokumentumokban is, mert felismerték azt a tulajdonságot, hogy voltaképpen ezek a cégek közvetítők. Nem ténylegesen végzik a taxiszolgáltatást, hanem közvetítenek, így például nem is mondhatjuk azt, hogy klasszikus taxi vállalat az Uber. Akkor pedig az kérdés, hogy milyen szabályoknak kell egy közvetítő szolgáltatónak megfelelni, de természetesen erre is vannak példák az offline világban; gondoljunk a biztosítási alkuszokra, vagy biztosítási ügynökökre, akik inkább közvetítők a folyamatban, de ilyenek az ingatlanügynökök is. Természetesen rájuk is vannak irányadó szabályozások, de az valóban nehézség, hogy mik azok a fő piaci problémák, amik egy ilyen platformgazdag piacon megjelennek.
Mindig az a szabályozás első kérdése, hogy “mi az a probléma, amit látok”. Ha az árazással van probléma, akkor az igényel egyfajta beavatkozást, ha az a probléma, hogy a vásárlók nem eléggé informáltak, akkor az egy másfajta beavatkozást igényel. Az utóbbi évek szabályozási fejleményeiből az látszik, hogy ezeknek a piaci problémáknak a számossága és a komplexitása okozza azt, hogy az online platformok szabályozása nem gyors, nem lóvágtában történik, mert egyszerűen azok a piaci problémák, amik felmerülnek nem léteztek korábban, és a jogalkotónak mindig meg kell találnia az adekvát választ. Az egyik ilyen nagy versenyprobléma, amit az Európai Bizottság vizsgát, hogy egy keresőben vajon a keresés után kiadott találatok mi alapján rendeződnek, az algoritmus mi alapján tett sorrendet a találatokban. Amíg nem voltak keresőszoftverek, addig ez probléma nem létezett. Erre megtalálni az adekvát eszközt, amivel esetleg helyre tudsz állítani egy olyan szituációt, ami most esetleg nem tisztességes működést biztosít, vagy ami nem átlátható, nem transzparens, az nem egyszerű feladat.
Az első ilyen nagy terület az adatvédelem volt, a másik ilyen aspektus a versenyjogi kérdések voltak, hiszen túl nagyra nőttek ezek a cégek ahhoz, hogy valamiféle szabályozással “gúzsba kössük” őket, miközben elnyomnak mindenkit. A harmadik pedig amit én fogyasztóvédelemnek hívok: tudjuk-e azt, hogy mi zajlik velünk az online térben, kellő tájékoztatást kapunk-e arról, hogy ha igénybe vesszük X, Y cég szolgáltatását, akkor mi fog történni az adatainkat, vagy mi fog történni velünk. Most úgy látszik, hogy ebből három összetevőből főz az Európai Bizottság, és bár azt még nem tudjuk, hogy a végén pörkölt lesz, vagy gulyásleves, de az látszik hogy körülbelül ezeknek a problémáknak a mentén zajlik a gondolkodás.
Ha kicsit leegyszerűsítjük a bolygó lakosságát, akkor gyakorlatilag három nagy területről beszélhetünk: az európai, az észak-amerikai és az ázsiai jogalkotás sok téren különül el. Hogy látod a helyzetet ezeken területeken, mi a (közel)jövő?
Azért ez egy kristálygömböt igénylő kérdés és nem hiszem, hogy van akkor a bátorságom, hogy merjek bármi konkrétumot mondani, de azért megpróbálom. Ázsia nem egy homogén terület. Ott egyes országok magukban akkorák, mint az európai piac, vagy akár az európai és amerikai piac együtt. Az ázsiai piacokon, különösen a kínai piacon vannak saját fejlesztésű online platformok, amiknek a működésébe európai szemmel kevésbé látunk bele, így ez egy nehezebb kérdés. Az amerikai szabályozásról láttunk többet. Nem említve a részleteket, de augusztus elején volt pont a négy nagy tech-cég (Apple, Amazon, Facebook és a Google) kongresszusi meghallgatáson, és ezen elég komoly aggályok merültek fel ezen online platformok működésével kapcsolatosan. A tartalom közzététellel kapcsolatban például, amely egy másik szabályozási ág, a véleménynyilvánítás kérdése és így tovább.
A másik téma azonban pont az volt, hogy mit kezdjen a szabályozó azzal, hogy ezek a cégek adott esetben túl nagyra nőttek, nem okoz ez káros hatásokat a piacon, vagyis az amerikai szabályozás is kezdeni szeretne ezekkel a cégekkel valamit. Sorra merülnek fel az ötletek, problémák és a korábbi három nagy témához (adatvédelmi-, versenyjogi- és fogyasztóvédelmi aspektus) még hozzá venném az adózási problémákat is, ami Amerikában is komoly kérdéseket vetett fel az utóbbi időben. Az online platformok milyen módon és hol adóznak, mi a fair és mi a tisztességes?
Azért az Európai Unió az Amerikai Egyesült Államokhoz képest a szabályozási törekvéseiben általában jóval szabályozáspártibb. Az Unió inkább beavatkozik a piacokba, a történelmi és kulturális hagyományok alapján, mint az USA. A személyes véleményem, hogy az Európai Unióban előbb fog egy úgynevezett előzetes szabályozás, vagy legalább annak a koncepciója kialakulni, mint az Egyesült Államokban.
Hasonlóan ahhoz, ahogy a GDPR esetében is felmerült az Amerikai Egyesült Államok vezetésében, hogy valami hasonlót szeretnének ők is?
Igen ez, egy nagyon jó analógia. Körülbelül ez várható ebben a témában is, mint a GDPR esetében. Az Európai Unió előbb fog szabályozni és kérdés, hogy utána milyen szabályozást fog követni az Amerikai Egyesült Államok, de azért azt ne felejtsük el, hogy például a versenyjog, vagyis az “antitröszt” kérdés az az amerikai jogból került be az európai jogba. Nem arról van szó tehát, hogy az amerikaiak nem szabályoznak, egyszerűen arról van szó, hogy másfajta a megközelítésük a piac működése kapcsán.
Egyre több olyan cikket olvasunk, hogy “megszűnik az általunk eddig ismert internet”, a szabályozás bezárja a kiskapukat, de bezár olyan lehetőségeket is amik eddig jók voltak, sőt akár a szólásszabadság is sérülhet. Neked mi ezzel kapcsolatban a személyes véleményed, borúlátó vagy?
Kicsit elmosolyodtam magamban, amikor azt mondod, hogy “megszűnik az általunk ismert internet”. Az internet az olyasmi, ami igazából mindig megszűnik. Folyamatos átalakulásban van, de persze értem, hogy ezek most jó szalagcímek. Én nem is az internetre hegyezném ezt ki, mert nem feltétlenül az internetről beszélünk, amikor platformokról beszélünk, hanem inkább digitális piacokról. Az Airbnb és az Uber mint szolgáltató nem feltétlenül az internet miatt érdekes, hanem inkább abból a szempontból izgalmas a dolog, hogy digitális úton nyújt és veszünk igénybe olyan szolgáltatásokat, amikről eddig nem gondoltuk, hogy digitálisan igénybe vehetőek.
Az, hogy az internet tartalmát hogyan befolyásolják ezek a nagy változások, én azt mondom, hogy ami változások jelenleg zajlanak vagy amilyen szabályozási irányokat látunk, az inkább ezeket a digitális szolgáltatásokra fogja jelentősen érinteni. Ezek a szabályozások kevésbé érintik a tartalom szolgáltatási piacokat, ez inkább a véleménynyilvánítás szabadságának a körébe tartozó kérdés. Az természetes, hogy ezek a nagy platformok ilyen irányú kérdéseket is felvetnek, de a mostani Európai Uniós szabályozás inkább a piaci jelenlétre, a szolgáltatást generáló jelenlétre koncentrál.
Akkor azt a részét fogja a jogalkotó szerv szabályozni, ami sokkal inkább megfeleltethető valamilyen fizikai vállalkozásnak? Vagyis az Airbnb-t nem az “internetessége” miatt fogja szabályozni, hanem az ingatlankezelési- és az ahhoz tartozó jogi és adózási kérdések szerint fogja megregulázni?
Én azt mondom, hogy inkább szerződéskötési formaként nézi. Az lesz a kérdés, hogy mi a különbség aközött, hogy te digitálisan kötsz egy szerződést az Airbnb-vel, hogy elmenj egy külföldi városba turistáskodni, ahhoz képest, hogy felhívsz egy hotelt és ott kötsz szóban egy szerződést. Ez formai szempontból érdekes. Az a kérdés, hogy te meg kapsz-e minden információt előtte, a szerződéskötés előtti tájékoztatása megfelelő-e, vagyis olyan módon ér el az Airbnb, hogy az megfelelő legyen a jogi szabályozásnak.
Mit tippelsz, mikor lesz ebből számunkra, felhasználók számára is érzékelhető változás?
Nagyon, nagyon nehezet kérdezel. Ezt nem lehet látni. Nem látjuk még hogy a Digital Services Act-nek mi lesz a tartalma, ilyen módon nem lehet előre jelezni azt sem, hogy mikor érkezik meg. Nyilvánvalóan azt mindenki érzékeli, hogy a GDPR szabályozás hatályba lépésével az adatkezelés és szabályozás változott. Várhatóan ugyanígy fognak változni más aspektusok is. Ez inkább egy folyamat lesz, hiszen már most is vannak ilyen jellegű változások.
