Egykor híres feltalálók nyűgözték le a közönséget, manapság pedig milliárdos cégek tulajdonosai aratnak sikert gépnek álcázott emberekkel. És hogy mi köze ennek a mesterséges intelligenciához? Nagyon is sok.
A mesterséges intelligencia menő. A cégek egymással versengve fejlesztik a saját rendszereiket, hogy kiszolgálják az egyre növekvő igényeket, futurisztikus vágyakat, és persze azért is, hogy fényévekkel lehagyják a konkurenciát. Azonban van egy apró „gazdasági” bökkenő: az MI fejlesztése és fenntartása egyelőre bizonyos területeken sokkal drágább, mint az emberi munkaerő. Éppen ezért egyes cégek egy pár száz éves trükkhöz folyamodtak segítségül, ami a híres feltaláló, Kempelen Farkas fejéből pattant ki. A magyar tudós több találmánya is ismert, az egyik azonban legendákat szült. A Török névre hallgató sakkgép, amely bejárta egész Európát, olyan ellenfeleket győzött le, mint Napóleon vagy Edgar Allan Poe. Az ellenfelek egytől egyig meg voltak győződve arról, hogy egy mechanikus szerkezet verte ripityára őket, míg az igazság persze sokkal kevésbé fantasztikus. Kempelen Farkas ugyanis profi sakkozókat szerződtetett, akik a gép belsejében rejtőztek el, ők irányították az eszközt. A furfang idővel végül kiderült, de a Török legendája így is bejárta a világot.
Kempelentől a Pszeudo-MI-ig
A névtelen, elrejtőzött sakkmesterek története elgondolkodtató, legfőképpen azért, mert manapság is emberek ezrei kényszerülnek ebbe a helyzetbe. Több cég is állítja, hogy MI-t használ olyan automatizmusokra, mint a megbeszélések ütemezése vagy különféle személyi asszisztens szolgáltatások, valójában azonban ezeket a munkákat emberek végzik, akiket – mivel nem tudják róluk, hogy nem gépek – emberszámba se vesznek. 2008-ban a Spinvox azt állította, hogy mesterséges intelligenciát használ a hangposta üzenetek szöveges formátummá alakítására, a valóságban azonban olcsó emberi munkaerőt alkalmaztak a rendkívül kimerítő feladat elvégzésére. Az Edison Sofware MI-technológiával működő intelligens válaszfunkciót biztosított a levelezések megkönnyítésére, de később kiderült, a válaszokat ebben az esetben is emberek írták. Az X.AI hasonlóképpen járt el személyi asszisztens szolgáltatásával kapcsolatban, a munkavállalóinak napi 12 órában kellett úgy tenniük, mintha chatbotok lennének. Sőt, a Facebook is alkalmazott hamis MI-ket egy tesztelés alatt lévő, csupán kevesek számára elérhető szolgáltatásában. A sort hosszasan folytathatnánk. A megkérdezett munkavállalók, ál-MI-k szerint a feladatok rendkívül unalmasak, a bérezés alacsony, és bár nem gépek, egy-egy nap végére szinte annak érzik magukat.
De hogy jön a képbe Jeff Bezos?
A pszeudo-MI témával kapcsolatban rendszerint felmerül az Amazon mTurk (Mechanical Turk) fejlesztése, ami nem más, mint egy weboldal vállalkozásoknak, ahol tömegmunkásokat, úgynevezett türkereket bízhatnak meg olyan digitális feladatokkal, amelyekre a gépek egyelőre nem képesek vagy lassabban képesek, mint az emberek. A munkavállaló böngészhet a feladatok között, majd kiválaszthatja, melyiket kívánja elvégezni, ezután megkapja a fizetését, ami elég alacsony. A The Guardian meg is szólaltatott egy ilyen türkert: Kristy Milland 830 000 feladatot hajtott végre a Mechanical Turk oldalon, darabját átlagosan 20 centért, ez körülbelül 70-75 forintot jelent. A fő probléma az mTurk belső mechanizmusával az, hogy nem határozza meg, mennyi legyen a minimum bér, sőt, a munkaadó akár meg is tagadhatja a fizetést, ami nem jár jogi következménnyel, emellett probléma, hogy nincs valódi kapcsolat a munkaadó és a munkavállaló között.
De van más gond is: 2017-ben egy cég, az Expensify beismerte, hogy embereket használt egy munkafolyamat során, amiről eredetileg azt állították, a „smartscan” nevű mesterséges intelligenciával oldottak meg. Valójában a munkafolyamat elvégzésével az Amazon Mechanical Turk türkereit bízták meg. Mindegy, hogy az mTurk dolgozóiról vagy más módon foglalkoztatott, gépnek álcázott emberekről van szó, ez az újfajta „munkaviszony” növeli a kizsákmányolást, illetve nullára redukálja a munkaadó és a munkavállaló közötti személyes kommunikáció lehetőségét. Szomorú, hogy vannak emberek, akik hajlandóak lemondani személyazonosságukról egy kis pénzért (sőt, ennyire kis pénzért) cserébe, illetve szomorú, hogy vannak olyan országok és régiók a világon, ahol az embereknek csak ez jelenti a kiutat a még nagyobb szegénységből.
GDPR, bizalmatlanság és MI-tél?
Bár az ál-MI jelenség egyik legnagyobb vesztesei maguk a munkavállalók, más szempontból is káros a trükk. Abban a korban, amikor ilyen nagy hangsúlyt fektetünk a személyes adatok védelmére, elképzelhetetlen, hogy vannak vállalatok, amelyek eltitkolják, hogy a mesterséges intelligenciájuk valójában egy szorgos emberekből álló csapat. Nem beszélve arról, hogy amikor egyre több a fentihez hasonló hír lát napvilágot, és egyre több cég lepleződik le, akkor a befektetők kedve is alábbhagy.
Ez pedig az MI-tél nevű jelenséghez vezet, melynek során előbb a fejlesztők ábrándulnak ki a mesterséges intelligenciából, majd a sajtó veszti el a téma iránti lelkesedését, végül csökken a befektetési kedv, a kutatások pedig visszaesnek. Az 1950-es években már megtörtént egyszer, akkor több évtizedet kellett várnunk, hogy az MI-vel kapcsolatos kutatások és fejlesztések újra beinduljanak. Most ismét van egy kis elakadás MI-fronton, mivel a technológia hosszú távon igazán értékes fejlesztéseket tartogat, bízzunk benne, hogy ezúttal nem kell ismét több évtizedet várnunk.
