Van olyan, hogy egy szakma fiús vagy lányos? Az informatika és a távközlés tényleg maszkulin terület? A Lányok Napja kezdeményezés az efféle sztereotípiákat boncolgatva mutatja be a digitális szakmákban rejlő lehetőségeket.
Tudjuk, manapság a gender szóval késhegyig menő vitákat lehet generálni, de vonatkoztassunk most el ettől, és nézzünk meg egy olyan területet, ahol valóban komoly szükség van a nemekkel kapcsolatos skatulyák lebontására: ez pedig a munka. Megszokhattuk, hogy már gyerekkorban egyértelműen “leosztják” a későbbi szerepeket: a fiúk dömpert és focilabdát kapnak, a lányok babát. Később pedig szinte egyértelmű, hogy az oktatás során is hagyományos irányokban gondolkoznak a két nemről, megvannak az általánosan fiús és lányos szakmák. Pedig egyrészt eleve nincs már sok értelme így felosztani a világot, egy női kamionsofőr vagy villanyszerelő legalább annyira menő, mint egy férfi divattervező vagy egy óvóbácsi. A digitális területeken pedig talán még komolyabban eleve elrendeltetettek a szerepek a káros sztereotípiáknak “köszönhetően”: a programozók például a közhiedelem szerint túlsúlyos, higiéniai problémákkal küzdő férfiak lekávézott kockás ingben, papírfehér bőrrel a géptermek homálya miatt, a nők pedig az informatikához legközelebb úgy kerülhetnek, ha adminisztrátorként vagy adatrögzítőként mennek a céghez – vagy mondjuk ők főzik azt a bizonyos kávét, amivel a programozó kolléga aztán szépen leönti magát.
De van-e ennek bármilyen alapja? Persze, hogy nincs: az IT- és telekom munikációs-szakterületeken pontosan ugyanúgy képes helyt állni egy nő, mint egy férfi, a képességekben nincs különbség, és az érdeklődés is szintén megjelenhet mindkét nemben az ide tartozó szakmák iránt. Persze csak akkor, ha egyáltalán tudnak róla, hogy van ilyen lehetőség. Ennek elősegítésére indult a Lányok Napja kezdeményezés az európai Girls in ICT részeként: a Nők a Tudományban Egyesület által szervezett legutóbbi eseményen a Magyar Telekom és a T-Systems közel száz diáklányt fogadott székházukban , ahol női vezetői életpályák mellett megismerhették többek között az adatközpontok, a mobilhálózatok világát, vagy épp a Vanda néven futó üzleti mesterséges intelligencia működését.
A kezdeményezéshez a Magyar Telekom és a T-Systems azért csatlakozott, mert fontosnak tartják, hogy a munka világában mindenki egyenlő esélyekkel induljon és időben inspirálódjanak a fiatalok a pályaválasztást illetően. Kelemen Lilla, a Magyar Telekom senior employer branding specialistája szerint a jelentkezők között nem tesznek különbséget, tehát a kiválasztást nem befolyásolja a nem : “Azt látom, hogy mind a tapasztalatot igénylő pozíciókra, mind pedig a hagyományos és a Kickstart prémium gyakornoki pozíciókra lányok és nők is jelentkeznek, még az eredendően férfiasnak gondolt állásokra, például IT-mérnöknek is – ráadásul sokaknak sikerül is bekerülni és azóta is nálunk dolgoznak. Jó olyan kezdeményezéshez csatlakozni, mely le szeretné bontani a sztereotípiákat.”
Láthatatlan pályaválasztási irányok
Az igazán fontos kérdés Kelemen Lilla szerint nem is feltétlenül az, hogy a munkaerőpiacon “mernek-e” megjelenni informatikai és távközlési szakterületen nők, inkább az: kapnak-e ehhez támogatást a családtól vagy az iskolában, vagy ilyesmire soha nem volt minta a családban, és ezért esetleg a szülők is elzárkóznak ezektől a területektől? A fő dilemma az, hogy van-e egyáltalán lehetőségük a lányoknak megtudni, hogy milyen műszaki és technológiai pályák léteznek, és hogy ezek számukra is elérhetőek ?
“A Lányok Napja kezdeményezés egyik fő célja, hogy megmutassa a pályaválasztás előtt álló lányoknak azt, milyenek valójában a tudományos, technológiai és műszaki szakterületen elérhető életpályák. A sztereotípiákat lebontva megismerkedhetnek a követelményekkel és lehetőségekkel, valós környezetben tapasztalhatják meg a digitalizációval kapcsolatos szakmák világát, és közvetlenül informálódhatnak olyanoktól, akik ezeken a területeken dolgoznak. Szerencsére szép lassan felbukkannak olyan vállalatok és egyéb szakmai szervezetek, amelyek igyekeznek eljutni a fiatalokhoz , és különféle edukációs és mentorprogramokkal segítik a pályaorientációt. Ilyen például a Konnekt Egyesület, ahol a mentorálás mellett például tréningek, rendezvények, vagy egy nagykövet-program is igyekszik a tudatos pályaválasztást megkönnyíteni.”
Kelemen Lilla önkéntes mentorként is tevékenykedik a Konnektnél, ahol jelenleg egy végzős gimnazista lányt támogat a pályaorientáció folyamatában: „Ha visszagondolok, számomra 18 évesen nem voltak egyértelműek a lehetőségeim, családi minta alapján döntöttem a továbbtanulási irányom mellett. Sőt, kérdés sem volt, hogy továbbtanulok-e. Jó látni, hogy most már van olyan szervezet, ami a lehetőségek feltérképezésében segíti a fiatalokat, és a szülőket is arra bíztatja, hogy támogassák a gyermekeiket, bárhogyan is döntenek. Ér évet kihagyni, ér utat keresni, ér belebukni egy döntésbe és más irányt venni a későbbiekben.”
Fejlesztendő területek
A modern szakmákkal, vagy éppen a lányok pályaválasztásával kapcsolatban Kelemen Lilla szerint azok vannak igazán nehéz helyzetben, akikhez anyagi lehetőségek, vagy épp megfelelő külső tájékozottság híján nem jutnak el a mentorprogramok vagy egyéb segítő módszerek hírei. A család többi tagjához is fontos lenne eljuttatni ezeket az üzeneteket, hiszen a pályaválasztásra nagy hatással levő szülők még egy “másik korban” tapasztalták meg, milyen a továbbtanulás és a szakmai orientáció, és ott még bizony bőven éltek a nemi sztereotípiák. Épp ezért, viszonylag kevéssé jellemző, hogy a hagyományosnak nevezett pályaválasztási útvonalakat járó, azokhoz alkalmazkodó szülők villantanák fel lányuknak a modern digitalizációs szakmák lehetőségét – annak ellenére, hogy a tech-szakmák napjainkban már sokkal sokszínűbbek, mint néhány évtizeddel korábban.
Ez utóbbi témakör jelzi, hogy nem csak a nemekkel kapcsolatos berögződések idejétmúltak, hanem az olyan, mára túlhaladott elméletek is, hogy milyen képességek szükségesek a tech-szakmákhoz. “Sokszor tapasztalom, hogy azt gondolja a gyerek, hogy ő bizony nem jó matekból, így nem is gondolkozik digitális pályában. Ez viszont félrevezető lehet, hiszen egy diákban attól még meg lehet a logikai képesség, a rendszerben való gondolkodás, az analitikus szemléletmód, hogy nem tud azonnal integrálni, deriválni. Vannak olyan műszaki, digitális szakmák, ahol nem is erre, hanem épp az előbbiekre van szükség.”
Kelemen Lilla egyértelműen abban látja a helyzet megoldásának kulcsát, hogy több kezdeményezés legyen a cégek és oktatási intézmények között, és létezzenek olyan szervezetek, amelyek segítik a fiatalokat pályaorientációban. Emellett hangsúlyt kell fektetni az oktatási intézmények, szülők elérésére is, hogy ők is megismerhessék az átalakuló üzleti világot és a változó kompetenciaigényeket. Ennek révén több lehetőség nyílna megszerettetni a digitális szakmákat azokkal is, akik akár nem is gondolnának arra, hogy ezek jók lennének számukra, illetve tenni lehetne azért is, hogy a programozói munkán kívül, a digitalizáció számos további pályája – a rendszertervezőtől a hálózati szakembereken át a mesterséges intelligenciával foglalkozókig – ismertté váljon. A Lányok Napja egy fontos kezdeményezés, ahogy a Konnekt Egyesület is komoly szerepet kapott az “evangelizációban”, de az igazi az lenne, ha minél többen állnának az ügy mellé. Így aztán eljöhetne egy olyan ideális világ, amikor nemtől, szülői előélettől és sok minden egyébtől függetlenül, mindenki olyan szakmákban teljesedhetne ki, amiben a legjobb, és amit szívvel csinál.
