A tech-világban egy új szolgáltatás fejlesztése nem áll meg ott, hogy az első ötletből működő terméket készítünk. Ezt ugyanis jó esetben emberek milliói használhatják, és eközben olyan problémák is felmerülhetnek, amire az üzemeltetők addig nem is gondoltak. Most például a Spotify feje fáj, elmeséljük, miért.
Platformfelelősség. Érdekes szó ez, már ha egyáltalán létezik, de mivel épp leírtuk, így ezennel megszületett, tessék bátran használni ezentúl. Ezzel a furcsa szóval kapcsolatban pedig eszünkbe juthat sok minden, például a 2016-os amerikai elnökválasztás és a Brexit körüli botrányok, a Fehér Házban szelfiző QAnon “forradalmárok”, a jelenkori pandémiát kihasználó hisztériakeltés és még hosszan sorolhatnánk. Egy dolog közös a felsorolt óriási – és nem mellékesen a világ menetét is befolyásoló – eseményekben: mindnél jelen voltak a gigászi online platformok. A Facebook, a Twitter, a YouTube és társaik adtak és adnak helyet a fake news szószólóinak, a félinformációk áltudósainak és hiába a kongresszusi meghallgatások és a politikai, szabályozási számonkérések, a tech-gigászok a mai napig is csak széttárják a karjaikat és egymásra mutogatnak.
A legtöbb védekezés nagyjából arról szól, hogy „mi csak egy üres papírlap vagyunk, és az, hogy ki mit ír ránk, már nem a mi dolgunk”. Ezt persze sokszor megspékelik olyasmikkel, miszerint „mindent megteszünk, hogy ha tudomásunkra jut valami kirívó eset, akkor kivizsgáljuk, és ha tényleg problémás, akkor megtesszük a szükséges lépéseket”, de ezt ugye könnyű mondani, de annál nehezebb betartani. Mert ugye minden ilyen vállalat és szolgáltatás a felhasználók számát nézi, és azt, hogy minél többen minél több mindent csináljanak a platformjaikon – tehát kitiltást vagy egyéb szűréseket csak a legvégső esetben vállalnak be.
Ráadásul jellemzően még az ilyen „irtásokat” sem akkor indítják, amikor egy kormány, vagy más felügyeleti szerv rájuk pirít, hanem akkor, ha a felületekre beszivárgó problémás tartalmak és felhasználók miatt az ügyfelek bojkottálni kezdik a szolgáltatásokat. Mondjunk egy egyszerű és remélhetőleg fiktív példát: ha a Facebookon az általános ingerküszöböt túllépő neonáci tartalom jelenik meg, az erre érzékenyek tömegesen kezdik elhagyni az oldalt, ami értelemszerűen rossz az üzemeltetőnek, és ez lesz az a pont, amikor hirtelen feltámad a jóérzés, és „mindenki érdekében” kipaterolják az extrémistákat. De hogy melyik vállalat mikor ismeri fel az ilyen pontokat, már más kérdés, a Spotify mostani botránya is annak köszönhető, hogy a cég elsőre lassan és furcsán reagált egy hasonló problémára.
„Nem közösködöm veszélyes hülyékkel”
A Spotify zenemegosztót nagyon sokan a zenei piac egyik megmentőjeként üdvözölték, hiszen a zeneszerzőket, előadókat, kiadókat és a zenebiznisz összes egyéb résztvevőjét romba döntő letöltés-korszak után újra olyan alternatívát kínáltak, ahol az alkotók valamiféle pénzhez is juthatnak azért cserébe, hogy a hallgatók nem lewarezolják, hanem havidíj, illetve reklámok fejében legálisan hallgatják a dalaikat. Azt most ne feszegessük, hogy az efféle bevétel kárpótolja-e a fizikai hanghordozók kora után kiesett bevételeket, mert nagyon nem, de mondhatni „ez is valami”, és a Spotify mellett még több szereplő kínál hasonló szolgáltatást az Apple Musictól a Tidalig. A zenekarok, előadók, valamint újabban a podcasteket, tematikus beszélgetős műsorokat készítők pedig jobb híján mind beálltak ezen platformok mögé, jelenleg gyakorlatilag alapvetésnek számít, hogy egy újonnan megjelenő dal vagy lemez azonnal felkerüljön a legnagyobb streamingszolgáltatókhoz, valamint elérhető legyen az őskőkorig visszamenőleg minden korábban megjelent zene, és a podcastek is villámgyorsan megjelennek ugyanitt. Úgy hihetnénk tehát, hogy jobb alternatíva híján a legkisebbektől a gigasztárokig mindenki körömszakadtáig ragaszkodik ahhoz, hogy mindenüket a hallgatók elé tárhassák ezeken a platformokon, de a legújabb hírek alapján ennek is van határa.
Történt ugyanis nemrégiben, hogy a zenészlegenda, Neil Young nyílt levélben fordult a Spotify-hoz, miután elolvasta néhány orvos és szakember véleményét. Ebben a valóban hozzáértő szakik egy neves amerikai podcast-készítő, Joe Rogan ellen keltek ki, aki egyik adásában tényként közölt egy sor fals információt a Covid világjárvánnyal kapcsolatban, ezért a zenész a jelzett podcast epizód eltávolítását sürgette. Neil Young először ezt írta a platform üzemeltetőinek: “A Spotify hamis információkat terjeszt a vakcinákról, potenciálisan halálos veszélynek kitéve azokat, akik elhiszik az általuk terjesztett dezinformációkat. Kérem, hogy még ma cselekedjenek, és tájékoztassanak a folyamatról.”
Miután a levélre nem érkezett hivatalos válasz, a veterán zenész egyszerűen eltávolíttatta teljes életművét a platformról mondván, nem maradhat jó érzéssel egyazon platformon olyan tartalmakkal, amelyek hamis információkat közölnek egy világméretű üggyel kapcsolatban. A döntését napokon belül számos világsztár és ismert tartalomgyártó követte, Rogan pedig az elmúlt hetekben olyan bocsánatkérő roadshow-ba kezdett, amire még nem volt példa a streaming audió világában. Persze ez nem jött azonnal: a podcaster először arra hivatkozott, hogy az adásában elhangzottaknak csak részeit osztották meg sokan, kontextusukból kiragadva, és ezt lehetett félreérteni vagy rosszul értelmezni. Egy ideig még a Spotify, konkrétan Daniel Ek, a vállalat alapító vezérigazgatója is kiállt a megosztó podcaster mellett.
Ha alapvetően csak és kizárólag üzleti szempontból nézzük a dolgot, akkor esetünkben a Spotify kezdeti reakciója még érthető lenne, hiszen az első híresztelések szerint 100 millió dollárt fizettek a tartalomgyártónak egy több, mint három éves szerződésért, ráadásul a Joe Rogan Experience (ez a podcast hivatalos címe) egyes becslések szerint havi 11 millió hallgatót és ezzel együtt elképesztő mennyiségű reklám- és előfizetői bevételt hozott a cégnek, ezért tehát nyilván nem fogják csak úgy elengedni az aranytojást tojó tyúkot. Közben ráadásul az is kiderült, hogy ez a bizonyos szerződési összeg inkább a duplája, így érthető, hogy még a világ legnépszerűbb streaming platformja is nehezen nyel le egy 200 millió dolláros gombócot, pláne annak tükrében, hogy amúgy a Spotify minden kritika ellenére az üzemeltetőknek sem olyan jó üzlet. Az elemzések bizony azt írják, hogy a cég folyamatosan küzd azért, hogy nyereséges maradjon, ezért nem mindegy nekik, hogy kirúgnak-e ilyen volumenű tartalomgyártókat.
Két tűz között
A Joe Rogan Experience a Spotify, és ezzel a világ – egyik legnépszerűbb podcast sorozata, így a szolgáltató kissé úgy viselkedett, mint amikor két-három hét után az ember hiába unja a kissé már kiszáradt és csírázásnak indult zsákos krumplit, de akkor is megeszi, mert nem mehet pocsékba, ha már nagy tételben megvette. Ehhez ráadásul természetesen jól jött az is, hogy a többi tech-óriás is sokszor reagál hasonló esetekben a szólásszabadságot védve. Csak hát, sajnos közben az is kiderült, hogy a nem kívánt reflektorfényben egyre több csontváz hullik ki a szekrényből. Mivel egyre többen kezdtek foglalkozni a Rogan által készített anyagokkal, sorra derült ki, hogy – ha lehet ilyet egyáltalán mondani – a “vakcina sztori” a legkisebb baja a népszerű műsorvezetőnek. Számos felvétel kezdett el a világhálón keringeni, amiben a podcaster igen erős rasszista kijelentéseket tett, de ugyanúgy nem kímélte az LMBTQ közösség tagjait sem, ami viszont már a Spotifynak is kínos, hiszen ezekkel a vádakkal már nem lehet szembeszállni egy egyszerű “nem akarunk beleszólni a tartalom gyártásba, mert az cenzúra lenne és porba tiporná a sajtószabadságot” jellegű nyilatkozattal. Ráadásul azt is be kell látnia a cégnek – no meg velük együtt a Facebooknak, a YouTube-nak, a Twitternek és az összes olyan platformnak, amely milliárdos felhasználói bázissal, és hasonló méretű bevétellel játszik, hogy ők már nagyban játszanak, ahol mások a szabályok. Egészen más súlya van annak, ha két barát hangosan vitatkozik egy kocsmában azon, hogy a Fehér Házban tényleg kannibál ufók elitje irányítja a politikát, mint amikor ezt az Egyesült Államok egykori elnöke mondja egy nyilatkozatban, vagy épp egy olyan műsorvezető, akinek a szavait százezrek veszik készpénznek. Igenis számít, hogy mekkora befolyással bíró egyén, mekkora elérésű felületen mond igazat, vagy épp orbitális marhaságokat.
A cancel culture névvel felruházott cunami közepén, épp csak felocsúdva a #metoo botrányokból, egy pandémia által kifacsart bolygón, amikor mindenki a hírekre és az igazságra – ráadásul lehetőleg a maga igazságára – kíváncsi, igenis felelősséget kell vállalnia a platformok üzemeltetőinek a felületeiken történtekért. Akkor is, ha az épp jobbá teszi a világot, de akkor is, amikor egy Joe Rogan-féle sztárinfluenszerek – hoppá, még egy új szó – éppen a majmok bolygójához hasonlítja Bronxo. Nem, ez nem kitaláció, ez is elhangzott. És bár kényelmes, ráadásul eléggé kifizetődő a modern, hipszter-irodák mélyén a szólás- és sajtószabadság mindent vivő kártyája mögé bújva, folyamatosan meg-, megakasztani az amúgy is lassú szabályozási folyamatokat, közben azért sokkal jobbat tenne ennek a bolygónak, ha a világ Joe Roganjei tényleg csak egy kocsmában vitatkozhatnának a haverjaikkal ahelyett, hogy ezt tíz-, vagy épp százmilliók előtt teszik. A Spotify mostani példája mindenesetre talán tanít a nagy szereplőknek is valamit: érdemes tényleg hamar, és szükség esetén erélyesen gyomlálni, ha nem is a világ jobbításáért, de azért mindenképp, hogy ne veszítsék el saját felhasználóikat a botrány tüzében, amiben aztán szépen elég a bevétel is.
