Már az óvodában is gyakran hallhattuk, ha az óvónéni azt mondta, hogy “nem”, valaki azonnal rávágta, hogy “de”. Mint kiderült, a hamisként megjelent internetes álhírek is sokaknál kiváltják a “csakazértis” reakciót, ezért máshogy kell felvenni a harcot a félretájékoztatással szemben.
Az internet hőskorában mindenki hozsannázva várta, hogy az új információs csatorna mindenkihez eljuttassa a híreket, függetlenül attól, hol él, vagy épp mennyire nem fért hozzá korábban egyéb hírforrásokhoz. Csak épp a nagy, kezdeti eufóriában azt nem vette számításba senki, hogy az internet a hamis híreket is pontosan ugyanolyan hatékonyan szállítja, mint a valódiakat. Ráadásul ez a technológia elkényelmesítette az emberek jó részét, akik épp ezért hajlamosak az első szembejövő információt azonnal készpénznek venni és bizonyos esetekben még akkor sem ellenőrzik a forrást, vagy keresnek rá a témára máshol, ha az adott tartalom köszönőviszonyban sincs a valósággal. Szintén nem segít a dolgon a közösségi média által kialakított “véleménybuborék”, amelynek hatására megjelennek azok a források (akár személyek vagy egyéb csatornák), amiknek szabályosan mindent elhiszünk.
Az eltelt évtizedekben aztán egyre többen jöttek rá, mennyire veszélyes az álhírek terjedése a weben, de igazán működő módszert még senki nem talált ki ellenük. A törlés általában eleve rossz visszhangra lelt, könnyen cenzúrát kiálthatott bárki, az egyre többek által elkezdett megjelölősdi pedig a fent említett, óvodás szintű csakazértis-t vonja maga után. A Twitter kis zászlót biggyeszt Donald Trump posztjaira? Akkor az exelnök biztos valami nagyon fontosat mondott, amit “azok” el akarnak hallgattatni…
Ezekre a következtetésre jutott az a kutatás, amelyet a Cambridge és Bristol egyetemek pszichológiai tanszékein végeztek el azzal kapcsolatban, milyen módszerek a leginkább hatásosak az álhírek ellen. A projektet vezető Jon Roozenbeek szerint szinte mindig vitát vagy ellenérzést szül, ha bárki előre “megbélyegez” egy tartalmat, vagy bármilyen módon kijelenti, hogy egy adott információ hamis. Épp ezért sokkal célravezetőbb, ha ezt az ítéletet maga az olvasó hozza meg – viszont úgy, hogy minden szinten felkészült a hamis állítások, manipulált hírek, fals információk felismerésére. A kulcs tehát a felkészítés és az oktatás, melynek során olyan pszichológiai módszereket tárnak fel az emberek előtt, mint a bűnbakok felépítése, vagy az érzelmi nyomás.
Összesen hét különálló kísérletet végeztek el a kutatók, amelyben közel 30 ezren vettek részt, az eredmények pedig egyértelműen azt mutatták, hogy az internetezők igenis felkészíthetők arra, hogy objektíven ítéljenek meg félreinformáló tartalmakat – ráadásul attól függetlenül, hogy milyen politikai beállítottságúak, vagy milyen a legmagasabb iskolai végzettségük. A felkészítés legjobb módszerei pedig rövid, szemléltető videók: az egyik kísérletben például jól ismert popkulturális karakterek, például a Star Wars vagy a Family Guy szereplői segítségével mutattak be kifejezetten eltúlzott, abszurd és vicces formában különféle álhír-típusokat, majd teszt következett. Ebben már valós hírekből kellett kiválasztani az igaz és hamis alapúakat, amely a tapasztalatok szerint sokkal jobban sikerült, mert a hangsúlyosan eltúlzott példákat a résztvevők képesek voltak a való életre is leképezni. Azok, akik a teszt előtt végignézték az oktatási célú videókat, sokkal hatékonyabban találták meg az álhíreket annál a csoportnál, akik nem látták a kisfilmeket.
Persze minden kutatásra rá lehet fogni, hogy csak magasan képzett tudósok elméleti játékairól van szó, de ebben az esetben a jelek szerint egy igencsak érdekelt fél is beépíti saját gyakorlatába a fenti eredményeket. A Google egyik részlege, a Jigsaw, amely a biztonságosabb internethasználattal, a nyitott társadalmakat érintő problémákkal foglalkozik, néhány előre kiválasztott országban egy olyan kampányt indít, amely napjaink egyik legtöbb álhírét és dezinformációját adó ukrán menekülthelyzettel kapcsolatos tartalmakra koncentrál. A projekt célja az, hogy minél több felhasználóban kialakuljon a képesség arra, hogy felismerjék a fals információkat, manipulált híreket. Ebben egyrészt civil szervezetek, kutatók, internetes biztonsági szakértők segítségét is igénybe veszik, akik a kutatásban használt videók mintájára minél erőteljesebben ható, oktató célú videókat tesznek közzé.
Ezek a videók legfőként a YouTube, a Twitter, valamint a Meta alá tartozó platformok (Facebook, Instagram, WhatsApp) hirdetései között jelennek meg, és erőteljes példákkal mutatják be, hogyan manipulálhatnak bárkit az ügyesen kitalált megtévesztések, akár egy valósnak tűnő hír címében, akár egy teljes cikk szövegében, megváltoztatott képekben, kontextusukból kiemelt mondatrészekben. A kísérleti projekt első körben Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában fut szeptember és október folyamán, ezután pedig igyekeznek azt megnézni, hogyan változik ezután az álhírek fogadtatása, valamint meddig tart egy ilyen oktatás hatása.
Az persze hiú ábránd, hogy egy ilyen kísérletsorozat hatására azonnal mindenki tisztán felismeri a webes manipuláció összes formáját, de ha már csak a hírfogyasztók, internetezők pár százaléka képes néha megkérdőjelezni egy információ valóságtartalmát, esetleg utánanézni máshol is a témának, máris egy kicsit jobb hely lesz a világ.
