2020 nemcsak a COVID éve, de ez az az év is, amikor először történtek olyan szabályozások a közösségi médiát érintően, amelyek bizony akár még elnöki nyilatkozatokat is érinthetnek. Ez nem csak abból a szempontból érdekes, hogy megvilágítja azt, miszerint még egy világhatalom vezetője sem tévedhetetlen és érinthetetlen, de megmutatja azt is, hogy a közösségi médiának, és általában a médiának, milyen komoly szerepe van abban, hogy mit hogyan tesz közzé, vagy épp mit hagy közzétenni.
Az közismert tény, hogy Donald Trump igencsak aktív a közösségi média felületeken, azon belül is leginkább a Twitteren, így egészen egyértelmű volt, hogy ha egyszer valakivel “összeakasztja a bajuszt” az elnök, akkor a Twitter lesz az. Hiszen azért annak voltak már korábban jelei, hogy a mikroblog-szolgáltató nem kivételezik senkivel, legyen az híres színész, bármiféle celebritás, vagy épp az Amerikai Egyesült Államok elnöke.
Közvetlen előzmények, avagy a cenzúrázott elnöki csiripek
Idén május végén a Twitter közösségi oldal hamis információként vagy félretájékoztatásként jelölte meg Donald Trump több bejegyzését is, ezzel igencsak meglepve a felhasználókat és nem kevésbé a Fehér Házat, élén az elnökkel. Trump szerint a közösségi média tulajdonosok “kontroll nélkül cenzúrázhatnak, hozzáférhetnek a (közösségi) tartalmak szerkesztéséhez, megváltoztathatják azokat, elrejthetik, és beleavatkozhatnak az állampolgárok széles körű, egymás közötti kommunikációjába”.
Szó szót – pontosabban tweet tweetet – követett, míg a dolog vége az lett, hogy Trump közölte William Barr igazságügyi miniszterrel, hogy egy kicsit “dolgozza át” az 1996-os, “tisztességes kommunikációról” szóló kongresszusi törvényt, hogy többek közt semmilyen állami támogatást se kaphassanak az olyan cégek, amik cenzúráznak, vagyis akiknek hatalmában áll például az elnöki posztokat figyelmeztetéssel, megjelöléssel ellátni, vagy törölni: “nagyon sok adófizetői dollárral támogatjuk ezeket az óriáscégeket, ez így nem mehet tovább… Ma azért jöttünk ide, hogy a szólásszabadságot megvédhessük a legnagyobb veszélytől, ami az amerikai történelemben valaha felbukkant” nyilatkozta az elnök a törvényjavaslattal kapcsolatban, melyet nem sokkal később el is fogadott a kongresszus.
Míg Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója az elnöki fellépés hatására szinte azonnal hárított és azt nyilatkozta, hogy ők a Facebook nevében “nem dönthetik el, hogy ezek a posztolt információk igazak vagy hamisak, mert ez a szólásszabadság alapja”, addig Jack Dorsey, aki a Twitter ügyvezetője és egyik alapítója, egyértelművé tette, hogy ők bizony továbbra is folytatni fogják az ilyen típusú ellenőrzést, és igenis jelölni, sőt, ha kell, törölni fogják azokat a fals információkat, amelyek akár az elnökválasztással, akár politikai nézetekkel, vagy épp komoly, világszinten is számon tartott eseményekkel kapcsolatban valótlanságot állíthatnak. Dorsey hozzátette, hogy természetesen, ha kiderül, hogy tévedtek, akkor utólag módosítják ezeket a jelöléseket és elnézést kérnek.
Érdekes módon nem sokkal később azért a Facebook is bevezetett egy újfajta figyelmeztetést, ami inkább a fake news, a hamis hírek ellen irányul és figyelmezteti a felhasználót, ha egy olyan cikket akar megosztani, ami 90 napnál régebbi. Ezt a fejlesztést azzal indokolja John Hegeman a Facebook fal és történetek elnöke, hogy “az elmúlt hónapok belső kutatása bebizonyította, hogy a hírek és cikkek születésének időpontja igen fontos a kontextus szempontjából és ez (a fejlesztés) majd segít eldönteni a felhasználóknak, hogy amit olvastak abban megbízhatnak és érdemes a megosztásra”.
Globális és lokális szabályozások
Az egész szituációval az alapvető probléma az, hogy vannak törvényi szabályozások, amik akár országonként, régiónként változóak és ezen felül, vagy inkább emellett vannak a különböző platformok és médiumok saját szabályozásai, irányelvei, ami alapján kezelik a publikált posztokat, cikkeket, bármit. A közösségi médiumok alapvető érdeke (a kisebb, nagyobb bírságokat és retorziókat elkerülendő), hogy ne őket tegyék felelőssé abban az esetben, ha olyan tartalom születik a felületen, ami akár vallási, felekezeti, faji, politikai vagy bármilyen más módon embereket, csoportokat sérthet meg. Ezen felül pedig egy másik hatalmas probléma a fake news, vagyis a hamis hírek terjesztése, ami a 2016-os amerikai elnökválasztás után került be a köztudatba és egy újabb olyan terület, amit a közösségi média oldalaknak bizony igencsak komolyan kell venniük és szabályozniuk kell, és természetesen itt sincs kivételezés senkivel, mint ahogy a jogban sincs.
Ez az az év továbbá, amikor deepfake videókat már szinte egy mobiltelefonnal is lehet készíteni, vagyis színészekre lehet elnökök arcát és hangját “rászabni”, hogy olyan dolgokat mondjanak, amik igazából nem történtek meg és amik igazából soha nem hangzottak el, ugyanakkor ez az az év, amikor novemberben az Amerikai Egyesült államokban ismét elnökválasztás lesz. Vagyis az a közösségi médiának, ami egészen döbbenetes szerepet kapott az utóbbi időben a politikai életben, legyen az a botrányoktól egyáltalán nem mentes 2016-os USA elnökválasztás, vagy a brexit, vagy épp a koronavírus, most jó előre fel kell készülnie arra a poszt-, troll- és hírdömpingre, amit egy ilyen esemény indukál.
Ezek a tények pedig egészen újfajta közösségi média kezelést és fogyasztást hoznak, ráadásul ezt már a politikai vezetők, elemzők, újságírók és pártok is tudják hiszen a közelmúltban már szembesülnek vele, hogy mekkora hatalom ez, ami konkrétan választásokat és komoly politikai döntéseket befolyásol egy-egy ország, de adott esetben a fél világ életében.
Tehát amíg eddig csak utólagos dorgálásra és esetleges pénzbírságra számíthattak, most nagyon komolyan kell készülnie a platformoknak, hiszen ma már nem igazán tudjuk, hogy mik a valós hírek, mik a valós források, mi fér bele a szólásszabadságba és mi nem, akkor is, ha az ember egy átlagfelhasználó vagy épp az Amerikai Egyesült Államok elnöke.
Magát a szabályozást tekintve is több irányú a dolog, hiszen egyaránt be kell hogy tartsák a törvényeket, ami országonként változik: nálunk például a GDPR miatt sokkal szigorúbb adatkezelési és egyéb szabályozás van életben, mint az amerikai kontinensen és ez természetesen a közösségi médiát is érinti (nem egy botrányról és komoly pénzbüntetésről hallottunk az utóbbi években), de ezen felül maguknak a médiumoknak is figyelni kell arra hogy mit és hogyan engednek posztolni, ami pokolian nagy erőforrásokat igényel. Mivel nem csak a forrás cikket, képet, videót stb., de minden mutációt, klónt, újrafeltöltést, minden olyan mozgást, minden megosztást követniük kell a platformtulajdonosoknak az algoritmusokkal és moderátorokkal, mindezt pedig lehetőleg hiba nélkül, éles és nyitott szemmel, igazodva az összes szabályozáshoz, miközben remélhetőleg azért azon is egyensúlyoznak, hogy megmaradjon a szólás- és sajtószabadság.
Történjen bárhogy, az mindenképp örvendetes, hogy a jelek szerint, akarva-akaratlanul maguk a médiumok is részt vesznek egyfajta önszabályozásban, komoly energiákat és sok pénzt fektetve abba, hogy mi felhasználók a lehető legbiztosabbak lehessünk abban, hogy igaz és jó híreket, tiszta forrásból kapjunk. Ilyen megoldás például a már említett 90 napos figyelmeztetés a Facebook esetében, vagy a Twitter aránylag friss fejlesztése, melyben a cikkre kattintás nélküli megosztásnál (amikor csak egy jó kép vagy bevezető miatt osztanak meg valamit) megkérdezi, hogy valóban olvasta a felhasználó az anyagot, amit meg szeretne osztani. ami megint kis gondolkodásra sarkallja a felhasználókat, hogy igenis előbb olvassák el, majd lehetőleg értelmezzék a cikket, videót, bármit. De ugyanez a szándék húzódik meg a deepfake, kamuvideókat kiszűrő algoritmusok fejlesztésénél is. És ez remélhetőleg ahhoz segít minket hozzá, hogy megfelelő és valós információkhoz jussunk a jövőben, legyen az politikai hír, esemény vagy éppenséggel bármilyen olyan gazdasági egészségügyi és egyéb történés, ami a bolygó lakosságát érinti.
