Egy közkeletű mondás szerint az internetet a por… na jó, szóval a felnőtt tartalmak tartják mozgásban. Persze ez így enyhe túlzás, de az elmúlt évek botrány-platformja azért komoly igazságtartalmat ad ennek a véleménynek.
Amikor annak idején elkezdett általánossá válni az internethasználat (valamikor a 90-es évek közepe, tehát a pattintott kőkorszak idejében), gyakran viccelődött azzal az új technológiára rákattanó réteg, hogy a teljes internetet le lehet tölteni mindössze három floppyra, ha kihagyjuk a pornót. Ez az erős és barokkos nagyzolás persze sosem volt igaz, főleg a három floppy, azonban a humorizálásnak igenis komoly alapja volt. Azt majd egy külön cikkben elemezzük, mi mindent köszönhet a techvilág legprűdebb szeletkéje is a felnőtt tartalmakra szakosodott iparágnak a virtuális valóságtól az online fizetésig, de az tény, hogy még manapság is komoly pénzeket képes megmozgatni az, ha összekapcsoljuk az “internet” és az “alulöltözött emberi lények huncutkodnak” fogalmakat.
A pornóipar persze teljesen átalakult az internet hőskora óta: ahogy a zenei piacot és benne a CD-k értékesítését is agyoncsapták a fájlcserélők és egyéb warez lehetőségek, a felnőtteknek szánt filmeket is egyre kevesebben vásárolták meg fizikai adathordozón, inkább letöltögették bárhonnan, ahol illegálisan megjelentek.
Ahogy a zenét valamelyest a hivatalos streaming igyekezett visszakormányozni a jó irány felé, úgy jelentek meg a szexiparban is frissebb lehetőségek a legális “felnőtt YouTube-kópiák” formájában, de időről-időre felbukkannak olyan új ötletek is, amiktől egy kicsit ismét meglódul az egész biznisz. Ilyen az OnlyFans is, amely viszont a frissen támadt népszerűsége után majdnem átesett saját lábán, pontosabban az “üzleti prűdségén”. Érdekes sztori, érdemes felidézni, tehát íme!
Amatőröké a jövő
Az üzleti modellek és egyebek mellett érdekesen alakította át a felnőtt tartalmakra vadászó közönség ízlését is az internet. Az érdeklődők egyre nagyobb része nem kíváncsi már a nagy költségvetéssel, profi stábbal, rendezővel, stylisttal és effélékkel felturbózott produkciókra. Felmérések szerint az emberek kezdtek megcsömörleni a láthatóan beállított, túlproducerelt jelenetekbe, kínosan megírt és bénán előadott “történetekbe”. És ahogy a közösségi oldalak térhódításával egyébként is egy nagy világfaluvá vált a web, a felnőtt tartalmak között is egyre divatosabb lett olyasmit keresni, amely a nézők szerint újra “valódi”.
Tulajdonképpen egy webkamerával vagy egy jobb kamerával felszerelt okostelefonnal bárki belekezdhetett abba, hogy önjelölt pornósztárrá váljon, a nézők pedig kapva kaptak az ilyen alkalmakon, ugyanis úgy érezhették, az így felvett videók sokkal közvetlenebbek, “csak nekik szólnak”, és olyan szereplők jelennek meg bennük, akik mintha csak ott laknának a szomszédban. Persze az általános célú közösségi oldalak a kezdetektől elkezdték megakadályozni az ilyesféle tartalmak terjedését, a Facebook, az Instagram és a többiek azóta is szorgalmasan gyomlálják az erre szakosodott kamuprofilokat, oldalakat és csoportokat. De ettől még az igény igény marad, amire építeni lehet: és itt került képbe az OnlyFans nevű szolgáltatás.
Ha támogatsz, én is többet mutatok
Tény, hogy az OnlyFans indulásakor sem egyértelműen a pornót tűzte zászlajára: a 2016-ban, Londonban alapított platform bármilyen önjelölt webes tartalomgyártó eszköze kívánt lenni. Az alapötlet rém egyszerű: adott egy illető, akiről a web szabadon hozzáférhető részén látszik bizonyos szintű információ. Lehet bármilyen közszereplő, zenész, színész, festő, influencer, vagy akár egy teljesen átlagos emberke is, aki mondjuk szabadidejében legóból épít kecskekarámokat. Ja, és persze lehet olyan lány, fiú, úr és hölgy is, akiről Instagramon vagy más közösségi oldalon nagyjából annyi látszik, ami bárki másról – plusz egy kis sejtetés.
És ez a sejtetés “adja el” az OnlyFans-t és ezen belül az egyes tartalomgyártók oldalait. A nyilvános helyeken ugyanis szépen közzé teszik, hogy így szabadon és ingyenesen ennyit lehet róluk látni, de ha ingyenesen regisztrálnak az OnlyFans-re, az ottani aloldalukon különféle időszakos vagy egyszeri támogatások fejében többet is megmutatnak magukból. A zenész-színész-festő-satöbbi ide tehet fel például olyan videókat, ahol betekintést adhat legújabb műveinek készítésébe, egy zenerajongó bekukkanthat kedvenc előadójának próbatermébe, a festő megvillanthatja félkész alkotását és így tovább. És igen, a szomszéd hölgy (vagy úr) beígérheti az Instagramon, hogy saját OnlyFans oldalán némi donáció fejében ledobja a textilt, vagy akár olyasmit is csinál kamerák előtt, amit gáláns támogatói kérnek tőle.
A szolgáltatás a tartalomgyártók számára lényegében ingyenes, csupán a beérkező támogatásokból csíp le egy óvatos százalékot, tehát mindenki jól jár, és a videók készítői közvetlen, azonnali bevételre tehetnek szert. A modell sok más webes platformon működött már és működik mind a mai napig, tehát az OnlyFans sikere is nagyjából garantálható volt, az igazán nagy felívelés viszont akkor következett be, amikor a szolgáltatást egyre nagyobb számban találták meg az amatőr pornósok. Mindezt elősegítette, hogy a cégben 2018-ban 75 százalékos részesedést szerzett Leonid Radvinsky, egy ukrán-amerikai üzletember, a MyFreeCams nevű videós szolgáltatás vezetője, aki már egyértelműen úgy pozicionálta az OnlyFans-t, hogy itt biztos otthonra lelnek azok az amatőrök, akik valamilyen “kézműves” NSFW tartalmat szeretnének értékesíteni. Az NSFW a Not Safe For Work rövidítése, ami nagyjából annak felel meg, hogy “munkahelyen nem biztonságos ilyesmit nézni”.
Sikamlós siker, ami nem mindenkinek tetszik
Az OnlyFans az elmúlt években egyre erősödött, és eközben az emberek tudatában úgy rögzült, hogy bizony ez egy amatőr pornós szolgáltatás. Ez valamelyest eltolta azok sikerét, akik teljesen más területen működve próbálták ki ezt a platformot, bár folyamatosan akadtak próbálkozók, akik igyekeztek itt népszerűsíteni magukat és munkájukat. Miután 2019-ben a szolgáltatásnak már több mint 24 millió regisztrált felhasználója, valamint 450 ezer tartalomgyártója volt, akik addigra nagyjából 725 millió amerikai dollárt kerestek összesen, olyan közismert világsztárok is beszálltak, mint Beyoncé, aki 2020 tavaszán OnlyFans-en mutatta be először új dalát.
Ez azonban nem mentette meg a platform megítélését, és szép lassan kialakult egy furcsa mentegetőzés azoknál, akik zenére, filmre, vagy bármi egyéb művészeti outputként használták. “Ha többet szeretnél látni a munkáimból, kövess OnlyFans-en. És nem, én nem OLYAN OnlyFans-es vagyok…” – ilyesféle figyelmeztetések egyre több Instgagram-videóban és egyéb felületen jelentek meg.
Eközben beindultak a botrányok is. Egy Bella Thorne nevű modell és énekesnő például rekordot döntött, amikor tavaly nyáron a platformra csatlakozása utáni 24 órában egymillió dollárnyi támogatást zsákolt be, ami két hét alatt kétmillióra nőtt. Hamarosan azonban sokan visszakövetelték a pénzüket, ugyanis Thorne kisasszony csatlakozásakor intim felvételeket ígért a támogatóknak, ehelyett azonban néhány fehérneműs képre futotta. Ezután az OnlyFans be is vezetett egy biztonsági rendszert, amely szabályozza, miért mennyi támogatást kérhet egy tartalomgyártó és milyen gyorsan juthat a pénzéhez.
A következő felháborodást egy Bhad Babie nevű önjelölt videós gerjesztette, aki idén áprilisban csatlakozása után mindössze 6 órával már bekaszált egymillió dollárt, ráadásul ő valóban 18 pluszos tartalmat adott cserébe – viszont az sokaknak nem tetszett, hogy mindezt pár nappal 18. születésnapja után tette.
Saját lábban megbotlani, megkapaszkodni, továbbmenni
Az OnlyFans hírnevét nem csak az ilyen egyedi botrányok koptatták: különféle állami szervezetek is támadni kezdték az üzemeltetőket például azt állítva, hogy nincs megoldva tökéletesen annak ellenőrzése, miszerint valóban felnőttkorú-e egy adott videós, de ugyanígy azt sem lehet kizárni, hogy egyes tartalomszolgáltatókat akaratuk ellenére kényszerítenek videók és képek készítésére, ami az embercsempészettől a szexrabszolgaságig és kerítésig sokféle büntetőjogi kategóriát érinthet. Ezeket a vádakat egyelőre egy esetben sem bizonyították, de az tény, hogy a platform nem épp a legszerencsésebb név az üzleti életben.
Az igazán nagy pofonnak az számított, hogy egyes bankok közölték, többé nem bonyolítanak az OnlyFans-hez köthető tranzakciókat, tehát például ha egy videós náluk vezet számlát, a platformtól érkező támogatási részesedéseket nem fogadják el, és így maga a tartalomgyártó nem juthat a pénzéhez. A BNY Mellon, a Metro Bank és a JPMorgan Chase vezetésével több pénzintézet is kinyilvánított hasonló szabályokat, és ugyan a Mastercard nem határolódott el teljesen az OnlyFans-től, de szóvivőjük kijelentette: nem kényszerítheti az egyes bankokat arra, hogy kötelesek legyenek minden Mastercard-alapú tranzakciót befogadni.
Épp ezért az OnlyFans vezetősége idén nyáron megszellőztette, hogy szinte teljesen betiltja a pornós és egyéb szexuális tevékenységeket a szolgáltatásban, így az végre az “elfogadható” tartalmakat készítők területe marad. Azzal azonban nem számoltak, hogy a platformot alapvetően két fő tömeg működteti: a videósok és a nézők. És bizony, mindkét táborban hatalmas felháborodást keltett a döntés híre, hogy aztán levelek, petíciók, közösségi és fórum-postok hegyeiben kritizálják a tervet. A felnőtt tartalmakat készítő tagok azonnal közölték, hogy ebben az esetben keresnek maguknak valami másik, hasonló szolgáltatást, és majd annak termelnek dollármilliókat, ahogy a nézők is egyértelműen jelezték, hogy az ő támogatási és előfizetési összegeik nélkül bizony pillanatokon belül saját magába omlik az egész OnlyFans-birodalom.
Épp ezért, mindössze hat nappal a pornótilalom hírének kiszivárgását követően az OnlyFans vezetősége nyíltan visszavonta az ezzel kapcsolatos terveket, és jelezte, hogy a platformon továbbra is lehetőség lesz felnőtt tartalmak elhelyezésére, legfeljebb majd “bizonyos biztonsági intézkedésekkel” próbálják elejét venni a törvénytelen használatnak. Erre a döntésre szépen meg is nyugodott mindenki, és az OnlyFans jövője jelenleg biztosítottnak látszik. Jelenleg kétmillió tartalomgyártónak ad otthont és 130 milliós a regisztrált nézői bázisa – hogy ezeknek hivatalosan mennyi része jár ide az NSFW tartalmak miatt, azt jótékony homály fedi, de ha az ő felzúdulásuk miatt egy hét sem telt el a cégvezetés visszakozásáig, az azt jelenti, hogy bizony ez egy olyan üzlet, amit a szex hajt. A többit meg letölthetjük három floppyra.
